Nyolcvankét éves korában, rövid, súlyos betegségben hétfőn elhunyt Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla díjas rendező-operatőr, a magyar mozgókép mestere – közölte a Magyar Filmművészek Szövetsége az MTI-vel.
Grunwalsky Ferenc a magyar filmművészet meghatározó alakja volt, alkotótársaival, Jancsó Miklóssal, Szomjas Györggyel együtt dolgozva maradandó nyomot hagytak a magyar mozgóképkultúrában – emelték ki a közleményben.
Mint írták, Grunwalsky Ferenc egyetemi tanárként generációk filmes gondolkodására és pályájára volt hatással, alkotói tevékenysége mellett elkötelezetten dolgozott a magyar filmszakma intézményi megerősítésén, meghatározó szerepet játszott a magyar filmtörvény megalkotásában. Ez hozta létre a jelenlegi filmes támogatási rendszer alapját, biztosítva a mozgóképkultúra állami védelmét, fejlesztését. Bár hosszabb ideje egészségi gondokkal küzdött, mindvégig hű maradt hivatásához, élete utolsó időszakáig alkotott, dolgozott, gondolkodott a képről, a mozgásról, a filmről – olvasható a méltatásban.
Grunwalsky Ferenc 1943. május 16-án született Budapesten. Egyetemi évei alatt először bölcsészettudományt tanult, később átiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakára, és itt szerzett diplomát 1968-ban. A Mafilm rendező-operatőre lett, és évekig Jancsó Miklós munkatársaként dolgozott. Ő fényképezte egyebek között a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999), az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2000), a Kelj fel komám, ne aludjál (2002) és A mohácsi vész (2004) című Jancsó-alkotásokat is.
Számos rövidfilm után 1975-ben a Vörös rekviem volt az első nagy játékfilmje. Ezt olyan alkotások követték, mint az Eszmélés (1985), a Kicsi, de nagyon erős (1989), a Goldberg-variációk (1992) vagy a Visszatérés (1999). Ladányi Andrea táncművésszel két filmet is forgatott, az Éjféli maratont 2001-ben, a Táncalakot egy évvel később, utóbbi a Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb látványért járó díjat.
Szomjas György rendező állandó operatőre volt, 1981-től számos filmet készítettek, többek közt a Könnyű testi sértés (1983), a Falfúró (1985), a Könnyű vér (1989), a Roncsfilm (1992), a Gengszterfilm (1999) és A Nap utcai fiúk (2007), valamint a Keleti szél: A film című dokumentumfilm (2010) született együttműködésükből.
Nevéhez több sikeres rövidfilm és tévéjáték rendezése, valamint számos film forgatókönyve is fűződik. Ő volt az Örökbefogadás című film egyik forgatókönyvírója, amelyért Mészáros Márta a Berlini Filmfesztivál történetében első magyarként és első nőként nyerte el 1975-ben a fődíjat, az Arany Medvét.
Színészként is felbukkant a Szevasz, Vera! (1967), az Idő van (1986) és a Tiszta lap (2002) című filmekben. Grunwalsky Ferenc 2003 és 2009 között a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának elnöke volt. Tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és részt vett a Magyar Filmszemlék megszervezésében.
A sokoldalú művész fotóiból 1995-ben az Ernst Múzeumban Danadiák címmel rendeztek kiállítást, 1999-ben a Ludwig Múzeumban Test-Tér című mozgás-fotó-mozgáskép projektjét mutatta be.
Művészi munkásságát 1989-ben Balázs Béla-díjjal, 1997-ben érdemes művész címmel ismerték el. A Kossuth-díjat 2004-ben vehette át mint “a filmszakma egyik legkreatívabb egyénisége, aki a magyar valóság különös területeit dolgozta fel, hosszú éveken át a magyar film vizuális nyelvének megújítójává vált; a videotechnika filmszerű alkalmazásának magyarországi úttörője, egyik kidolgozója”.
2010-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt, és ugyanebben az évben ítélték neki a Magyar Mozgókép Mestere címet kiemelkedő művészi alkotótevékenységén túl a szakmai közéletben végzett áldozatos munkájáért is. 2022-ben megkapta a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál életműdíját, 2023-ban a filmkritikusok életműdíját. 2023 óta Ferencváros díszpolgára volt. A Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti.
