Tetszett a cikk?

Fotóriporterünk, Stiller Ákos egy éven át követte a vörösiszap által elöntött Kolontár és Devecser történetét. Fotóival az ott élő emberek sorsát kívánta megörökíteni - az alábbiakban ő mesél az ott látottakról.

Vegyvédelmi ruhába öltöznek a katonák Devecseren az iszapömlés estéjén. Amikor Szegő Iván Miklós kollégámmal autóba vágtuk magunkat és összepakoltuk gumicsizmáinkat, egyetlen dolgoban állapodtunk meg: semmilyen körülmények között nem megyünk bele abba a folyadékba, amiről csak azt tudtuk, már többen kerültek kórházba miatta. Hamar feladtuk fogadalmunkat.
©
Beöltözött katonák, háztetőkön ülő emberek és lezárt devecseri utcák. Mintha csak egy katasztrófafilm kulisszái közé keveredtünk volna - Budapestről elképzelni sem tudtuk a pusztítást.
©
Kolontár a katasztrófa másnapján. Az éjjelt tábori ágyakon töltöttük egy devecseri tanteremben, több tudósító kollégával. A hajnali képek, a meggyötört és megdöbbent emberek arca többet mondott el a katasztrófáról számomra, mint bármilyen kép a pusztításról.
©
Elöntött háza előtt álló asszony Kolontáron. A maró iszap veszélyeinél sokkal nagyobb megpróbáltatás volt úgy dolgozni, hogy szemünk láttára mentek tönkre emberi sorsok. Szeretném hinni azonban, hogy a fotóriporterek által készített képek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az ország gyorsan a károsultak segítségére sietett.
©
Utat tisztító katona Kolontáron. Elképesztő volt a kontraszt a teljes védelmi ruhában dolgozó katonák és a gumicsizmás helyi lakosok között. Sokan hitték azt, hogy a katonák tudnak valamit az iszap káros hatásairól, csak nem árulják el.
©
Pánik tört ki, miután elterjedt, hogy egy újabb része szakadt át a tározónak. Hosszú, nehéz percek teltek el, míg bebizonyosodott, hogy a hír kacsa volt. Később még többször elterjedt ugyanez az álhír, hasonló pánikot kiváltva. A bizonytalanság napokig kitartott.
©
Szegő Iván Miklóssal közös ebédünk lapul a kolontári kisboltban dolgozó hölgy kezében. Fájdalmas és abszurd volt a helyzet, ahogy a mindennapi élet biztonságát jelentő kisboltot elérte a katasztrófa.
©
Kolontár lezárt területe a katasztrófa másnapján, itt végezte a legnagyobb pusztítást az iszap. Ide az elmosott híd miatt nem lehetett közvetlenül a településről bejutni, csak teljesen megkerülve, egy GPS-en halványan jelzett földúton.
©
Elmosott házak, embermagasságig érő iszapnyomok, kétségbeesett lakosok. A sokkoló látvány ellenére mégsem a képek, hanem a hangok maradtak meg bennem a mai napig: a szemerkélő eső hangja, ami az élettelen csönddel keveredik.
©
Több kilométert gyalogoltunk az iszappal elöntött Marcal mentén, szerencsétlen, döglődő halakat fotóztam, hogy bemutassuk a pusztítást, de mint kutyabarátot semmi nem érintett meg annyira, mint a képen látható eb. A halakat sajnos nem szeretem.
©
Megbarnult lambéria, családi képek Devecseren. "Nézzék ezt, mutassák meg, micsoda pusztítás ért bennünket!" - invitáltak minket a házukba a helyiek. Nem tudtunk elmenni amellett, hogy emberek életébe törünk be, de megértettük, hogy sokak fájdalmán könnyít, ha megmutathatják, mi történt velük.
©
Lakossági fórum Devecseren. A fáradtság mellett a bizonytalanság volt a legnagyobb teher.
©
Életkép Kolontáron. A mindennapokra festette fel magát az iszap több centis magasságban. Pár nap múlva már ott is ott volt, ahol korábban nem, odakerült gumicsizmákon.
©
Darabonként mentették és tisztították meg az értékeiket sokan, egyenként törölgetve a valamire még tartott tárgyakat.
©
Zöldellő fa, a háttérben pedig madarak az almásfüzitői vörösiszap-tározónál. Nem hittünk a szemünknek, de tény: a természet mindent legyőz.
©
Horváth Károly és családja egész életében a testén fogja viselni az iszap okozta sebeket.
©
"A házért talán tudnak kárpótolni, de a gyerekért soha" - mondta Juhász Zoltán, aki az iszapkatasztrófában nemcsak a házát, hanem tizennyolc hónapos Angyalka lányát is elveszítette. A Triponttal közösen sikerült jótékonysági fotókiállítást tartanunk, és az ebből befolyt közel kétszázezer forintot a Juhász családnak adományoztuk. A képet vásárlóknak itt is szeretnénk kifejezni hálánkat.
©
Holdbéli tájon folyik a gát építése. Megdöbbentő volt látni az autó nagyságú sziklatömbök tucatjait, amelyeket játszi könnyedséggel sodort száz méterekkel arrébb az iszapáradat.
©
A tározó kiszakadt, monumentális része. Döbbenettel figyeltük az építmény nagyságát. Nem csoda, hogy senki sem sejtette, hogy ez egyszer kiszakad. Többen számoltak be csodával határos megmenekülésről, amint a robaj után, a vörös görgeteget látva a kert végéből szaladtak be a házba.
©
Kínjukban viccelődnek sokan.
©
Zajlik a bontás. A helyiek döbbenettel figyelték az általuk ismert városrészek eltűnését.
©
„Szememnek csillaga, drága Szűzanya, állítsd meg ezt a rettenetes vérfolyamot” – fohászkodott a szobájába szorult, 89 éves Éva néni, amikor a vörösiszap elérte házát, amiben 45 éve lakott. Fejér Éva Mária menekült már a világháború fenyegetése elől, aztán az új hatalom kisemmizte a családját, őt kizárták az egyetemről, és alig kerülte el a Hortobágyra deportálást. Néhány nyugodtabb évtized után, 2010-ben pedig a vörösiszappal küzdött meg. Ezt is túlélte, most ismét új életet kezd. Képünkön lebontásra ítélt házától búcsúzik.
©
Új otthon Kolontáron: "Látja, mi van felírva a bejáratra? IHS. Tudja mit jelent? Feltámadás. Ez történt velünk is".
©
hvg.hu Itthon

Iszapkatasztrófa: nyomozás közben megállapított felelősség és bírság

Jóllehet a kormányzat igyekezett minden felelősséget a Mal Zrt.-re hárítani, valójában a balesetért a tározó engedélyezésében és ellenőrzésében részt vevő hatóságok is hibáztak. A Nemzeti Nyomozó Iroda 15 embert, köztük a cég vezetőit gyanúsítja, az illetékes főfelügyelőség pedig 135 milliárd forintos gigabírságot szabott ki a társaságra.

hvg.hu Plázs

Vörösiszap után: miért kell öt évig vizsgálni az embereket?

Az egy éve történt vörösiszap-katasztrófa után a lakosság egészségi állapotát szinte azonnal elkezdték figyelni, a kontrollvizsgálatok pedig azóta is folyamatosak, sőt, öt évig ismétlik majd ezeket. Az érintett lakosokat az e célra létrehozott szűrőközpontba hívják be időközönként az orvosok. Minderre azért van szükség, mert nem zárható ki a későbbi egészségkárosodás sem.

Szegő Iván Miklós Itthon

Devecser, Kolontár: a legtragikusabb nap személyes krónikája

2010. október 4-én, a szokásos parlamenti viták közben, kora délután érkezett a hír: „Átszakadt a tározó - iszapömlés Devecsernél”. Első pillantásra ez nem mondott nekünk sokat, hiszen addig kevesen láttunk a szerkesztőségben „iszaptározót”. Valamilyen patakra gondoltunk, amely esetleg megáradt; a hírnek csak a közepén szerepelt a „vörösiszap” szó. Aztán egyszer csak ömleni kezdtek az igencsak ellentmondásos információk.