Évtizedek alatt a fővárosi utcák és terek egyre keskenyebbek lettek, a város terjeszkedésével megnőtt távolságokat csak a közterek rovására kiépített úthálózat csökkenthette. A természetes fejlődési folyamatban nem csak a közösségi terek szorultak háttérbe, hanem a polgári életforma is, aminek része volt, hogy az emberek az utcán időt töltenek - írja a Fent és Lent blog.

Ha a városban vagy, akkor általában igen. Mert a köztereknek megszűnt az a funkciója, hogy az ember csak úgy sétálgasson bárhol, mivel az autók által a keskeny és frusztráló járdára száműzve egyáltalán nem jó sétálgatni. Ugyanezért ülsz be valahova, és költesz pénzt, ha három percet beszélni akarsz ismerősöddel. Mert kellemetlen úgy beszélgetni, hogy a munkába vagy TV-nézésre siető emberek kerülgetnek, míg a háttérben bűz van és hangzavar. Normálisnak gondoljuk ezt az életet? Hogy idegenedett el a városi ember ennyire társaitól és környezetétől, és hogy lehetne ez a helyzet jobb?

A teljes bejegyzést a Fent és Lent blogon olvashatják.