szerző:
hvg.hu

Anthony Burgess leghíresebb regénye, a Clockwork Orange (magyarul Mechanikus narancs) 1962-ben jelent meg és nagyon gyorsan kora egyik legbotrányosabb regénye lett, diadalmenete azóta is tart.

Bár a Stanley Kubrick rendezésében filmre vitt verzió hozta meg az igazi sikert a Mechanikus narancs számára, ez mit sem von le Burgess kultuszregényének fényéből. A könyves blog bejegyzéséből megismerhetik a regény rejtélyes címének hátterét, és a bejegyzésből az is kiderül, milyen személyes tragédiák motiválták az írót a botránykönyv erőszakos jeleneteinek megírására.

A bejegyzés a Könyves blogon olvasható.

Tíz érdekesség a Clockwork Orange moziból

Amikor 1962-ben Angliában megjelent Anthony Burgess (1917-1993) regénye, a Mechanikus narancs (A Clockwork Orange) az antiutópiák rajongói már a saját bibliájukként olvashatták George Orwell 1984 című művét. A két könyv közötti nyilvánvaló összefüggésről nem alakult ki azonnal diskurzus, mára azonban nyilvánvaló a tökéletesen ellenőrzött társadalommal kapcsolatos, orwelli-burgessi vízió.

A Mechanikus narancs „valamikor a közeli, de a pontosan nem meghatározott jövőben“ játszódik – erre a könyvben is több direkt utalás van, például az, hogy bizonyos szereplők nem cigarettát, hanem „tüdővészt“ szívnak. A szereplők, George és barátai angol-orosz keveréknyelven beszélnek. Íme, a könyv (és a film) kezdete: „ – Na? Mi legyen? Ott voltam én, vagyis Alex, meg a három drúgom, vagyis Pete, Georgie és a Balfék, hogyaz micsoda egy balfék volt, ültünk a Karóva tejbárban, és a galavánkat gyötörtük, hogy mihez kezdjünk az estével, mert sötét, hideg, lepra téli este volt, de esni nem esett. A Karóva tejbár ilyen tejmegmég mésztó volt, és lehet, hogy ti már nem is emlékeztek ezekre a mésztókra, Ó testvéreim, mert szkóró szalad az idő és hamar felejtünk, újságot meg senki se olvas. Na, hát tejet lehetett ott kapni meg még valami mást. Szeszmérésre nem volt engedélyük, de törvény se volt még azok ellen az új véscsek ellen, amiket a jó öreg malakóba kevertek, úgyhogy pittyelhette az ember vellocettel, synthemesckel, drencrommal vagy akármi más vésccsel, amitől aztán csak ült ott magába zuhanva, és negyedóráig fixírozta horrorsón a Bógot meg az összes angyalokat és égi szenteket a bal cipője orrán, miközben fények robbantak a mózgjában. De késeket is lehetett keverni a tejbe, ahogy mondani szoktuk, és ha azt pittyelte az ember gyereke, mindjárt vöröset látott, és lilult a feje. Hát éppen ezt pittyeltünk aznap este, ahol a történetem indul.”

A filmet Stanley Kubrick 1970/71-ben forgatta, és még ebben az évben az angliai mozikba került. Az Egyesült Államokban 1972-ben mutatták be: természetesen minden országban 18 éven felülieknek besorolással. A filmet négy kategóriában jelölték Oscar-díjra (legjobb film, legjobb rendező, legjobb forgatókönyv, legjobb vágás), de egyikben sem győzött. Valamennyi díjat William Friedkin Francia kapcsolat című filmje vitte el. A Mechnanikus narancs egyike azoknak a 18 éven felülieknek szóló moziknak, amelyet a legjobb film díjára jelöltek. A másik az 1969-es Éjféli cowboy.

A rendező ekkor már túl volt a fenyegető, fekete humorral operáló Dr. Strangelove avagy hogyan tanulhatjuk meg szeretni a bombát („A szovjet atom is atom“, ugye, hogy egy későbbi fontos magyar kultklasszikus, a CPg is képbe kerüljön), és a 2001: Űrodüsszeián (1968). A Mechanikus narancs után 1975-ben Barry Lyndon követezett.

A bemutatott színes, szélesvásznú változat 131 perc, de az elmúlt években több „rendezői változat“ is megjelent, korábban törölt jelenetekkel.

A film Magyarországon a hetvenes évek végén a kivételezettek (politikusok és társaságuk, a kulturát irányító elit, olykor a rendező- és operatőr szakos filmfőiskolás hallgatók) számára is láthatóvá vált. A Filmarchívumban sokáig őriztek egy angol nyelvű, fekete-fehér változatot. A vetítések alkalmával Pozsgay József magyar hangalámondása nemcsak a dialógusok fordítását foglalta magában – Pozsgay számtalan, a pontosabb megértést szolgáló információt közölt a nézőkkel. Például azt, hogy a film egyik emblematikus jelentében a sportkocsival száguldó Alex és társai egy Durango-95-ös autóban ülnek.

A nyitókép alatt hallható Purcell-mű, az Elegy On The Death Of Queen Mary Walter Carlos orgonajátékában hallható. Carlos egyike volt azoknak, akik elsőként használták a Moog szintetizátort. Egy évvel később egy, a nemiségét megváltoztató operációt követően Wendy Carlosként szerepelt.

Amikor a film egyik brutális jelentében a komikus maszkot viselő Alex a Frank Alexander nevű írót bizarr koreográfiával rugdossa, az Ének az esőben című dal hallható. Egy másik alkalommal Alex a Tell Vilmos nyitányára két tinilánnyal hancúrozik a szobájában, Beethoven IX. szimfóniája pedig olyan számára, mint az ecstasy.

A főcím-látványtervet John Barry készítette, a jelmeztervező Milena Canonero volt.

A Mechanikus narancs plakátja, az előbb videókazettán, majd DVD-n megjelent változatok többnyire az eredeti vizuális elemeket használják, miként a filmmel kapcsolatos, ma is népszerű kegytárgyak (plakátok, pólók stb.) is, de született, és máig készül számos kreatív, az eredeti üzenetet újragondoló anyag.

A könyv és a film befejezése eltér egymástól.