Az Egyesült Államokban évek óta foglalkoznak azzal, hogy a városok egyes kerületeinek közegészségügyi helyzete között óriási különbségek vannak. Régen a tüdővész fordult elő halmozottan bizonyos városnegyedekben, a legutóbbi vizsgálatok eredményei szerint az AIDS-es esetek összpontosulnak bizonyos környékekre.
   
Ismert, hogy a nagyvárosokban lakók sokkal többet mozognak - például leszaladnak bevásárolni -, mint a házukba naponta hazaautózó, általában jobb szociális helyzetű emberek, akik hazaérkezés után már nem mennek ki a kertbe dolgozni vagy a parkba sétálni, hanem sörrel a kezükben leülnek a televizió elé. Kimutatták, hogy ezért a kertes elővárosokban élők átlagos testsúlya jelentősen nagyobb, mint a belvárosiaké.
   
Lewis Morgenstern és munkatársai szerint sokkal gyakrabban fordul elő agyi katasztrófa azok között, akiknek lakása közelében sok a gyorsétterem, mint azokban a családokban, ahol a közvetlen környezetben nincsenek ilyen vendéglátóhelyek.
   
A munkacsoport statisztikái azt bizonyították, hogy ahol nincs tömegeket vonzó étkezőhely, ott sokkal ritkább a szélütés, mint azokban az utcákban, ahol egymást érik a gyorséttermek. Kiszámolták, hogy a közvetlen környezetben minden egyes hamburgerbolt egy százalékkal növeli az agyi katasztrófa esélyét.
   
A kutatók szerint eredményeik azt nem bizonyítják, hogy az itt lakók törvényszerűen többet esznek a sarkon lévő üzletek általában nem túlságosan egészséges ételeiből, vagy a városoknak ezen részei az egészségtelen területek. Az okok kiderítése további vizsgálatokat igényel. A közegészségügy illetékesei számára viszont már az eddigi adatok is elégségesek lennének, célzott beavatkozások szervezésére.