"Imádtam a napot, a nyaralás nekem arról szólt, hogy szinte egész nap a parton feküdtem; mindig barnára sülve jöttem haza. A sok unszolásra nemrég elmentem bőrgyógyászhoz: két anyajegyet kellett eltávolítani, aztán kiderült, jóindulatú sejtburjánzások voltak" - meséli harmincas interjúalanyunk, aki a beavatkozás óta már komolyabban veszi a napozással kapcsolatos figyelmeztetéseket. Ilyet lépten-nyomon hallani: az elmúlt hetekben többször adott ki figyelmezetetést az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ), és saját bőrünkön is érezhettük az extrém UV-sugárzást, szinte égetett a nap.

Az erős napsugarakra bőrünk pigmentképződéssel reagál, azaz lebarnul. Túl erős napfény esetén azonban bőrünk nem képes - rövid idő alatt - megfelelő mennyiségű pigmentet termelni, amely megvédené a káros sugaraktól, így elkerülhetetlen a leégés. Ennek pedig megvan az ára: országosan 2500 bőrdaganatos esetről tudnak az orvosok, s ez évente 5-8 százalékkal emelkedik. "Erőteljes trendről van szó, ami azért is döbbenetes, mert minden más daganatos megbetegedés száma stagnál ma Magyarországon" - szögezi le Wikonkál Norbert. A bőrgyógyász-onkológus szerint azért is meglepők ezek a fejlemények, mert helyzetünk a bőrrák esetében sokkal könnyebb, mint például az emlőráknál: előbbinél ugyanis pontosan ismerjük a tumor kiváltó okát, így adott volna a lehetőség, hogy kivédjük a bajt.

Városligeti műjégpálya. Napozási világrekord © Stiller Ákos

Az ellenség a nagy energiájú elektromágneses sugárzás, amely az emberi szervezet finomszerkezetét, azaz a DNS-kötéseit roncsolja. Az UV-sugárzás tartománya három részre osztható. Az UV-A sugárzás következtében - ha sokat tartózkodunk a napon - hamarabb öregszik a bőr; jól megfigyelhető ez például a földeken dolgozó embereknél, akiknek sokkal cserzettebb a bőrük, mint az átlagembernek. Az UV-B sugárzás a D-vitamin képződése szempontjából kívánatos, nagyobb dózisban leégést, bőrrákot, szembetegséget idézhet elő, illetve gyengítheti az immunrendszert. Az UV-C sugarak pedig a Föld felszínét általában nem érik el.

Az ózonréteg elnyeli az UV-sugarakat, így az, hogy mennyi sugárzás jut el hozzánk, nagyban függ a légkör ózontartalmától. "A kilencvenes évek elejének ózonhiánya, és így a magasabb UV-sugárzás nem múlt el nyom nélkül, nagyobb adagot kaptunk, mint amennyivel a szervezetünk károsodás nélkül meg tudna birkózni " - mondta el a hvg.hu-nak Tóth Zoltán légkörfizikus, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa. Hosszútávú károsodásról lévén szó, a hatások a leégéstől számítva akár 15-30 évvel később is jelentkezhetnek; a dózisok ráadásul összeadódnak: szervezetünk nem felejt. 

A korábbi ózonhiány - a légkör tisztulása miatt - mára megszűnt, ebből az következne, hogy az UV-sugárzás csökken, ám mégsem így van: 9-10 százalékos növekedést tapasztaltak Magyarországon az elmúlt húsz évben. A légkörfizikus szerint ez a nemzetközi tendenciákba illeszkedik: más országokban 6-14 százalékos sugárzás-növekedést mértek. A veszély tehát nem szünt meg, sőt tovább romolhat a helyzet. Az óvatosságot fokozná az Egészségügyi Világszervezet (WHO), amely 2002-ben bevezette az egységes UV-mérést, 1-től 11-ig terjedő skálán. Magyarországon is ez alapján mérnek; az OMSZ az ország négy pontján telepített UV-B sugárzást mérő speciális készülék, ezzel azonban nincs lefedve az egész ország. A hiányzó területeken a legközelebb lévő állomások adatait átlagolják.

"Magyarországon a 8 körüli sugárzási érték is nagyon ritka, a valaha volt legmagasabb érték 9,4, de az elmúlt 15 év alatt alig négy-öt alkalommal mértek ennyire magasat" - mondja Tóth Zoltán. Az átlagos nyári érték 5-6,9 közötti, a figyelmeztetési küszöb pedig 7,5. "Fontos, hogy ne riasszunk túl sokszor, mert nem a pánikkeltés a cél" - ad magyarázatot a szakember, milyen szempont szerint állapították meg a küszöbértéket, amelynél már jobban oda kell figyelni a napon való tartózkodásra. A déli órákban lehetőleg kerülni kell a tűző napot (a nap magasságától függ a sugárzás mértéke, ezért veszélyes a déli időszak), ha mégis kénytelenek vagyunk kint tartózkodni, védekezzünk megfelelő ruházattal, fejfedőkkel, fényvédő krémekkel.

Az adott sugárzási értékekhez leégési időt is lehet rendelni, igaz, ez a bőrtípustól is függ. A 0-2,9 gyenge sugárzás, amely az átlagember számára nem jelent veszélyt, kivéve a csecsemőket és a nagyon érzékeny bőrűeket; ám ilyenkor is érdemes egyórás napozással beérni. A 3-4,9-es érték mérsékelt sugárzást jelent, ilyenkor jó, ha a napon töltött idő nem haladja meg a 30-45 percet; érzékenyebb bőrűeknél, gyermekeknél ennél is kevesebbet. Ilyenkor már hordjunk UV-szűrős szemüveget, használjunk napvédő krémet. Az 5- 6,9 érték már erős sugárzást jelez, a védtelen bőrfelület számára nagyobb kockázatot jelent, az érzékeny bőrűek 20-30 perc alatt leéghetnek; büntetlenül körülbelül 20 percet tölthetünk a napon. Az index 7-7,9-es értéke nagyon erős sugárzást jelent, ilyenkor a leégési idő 15-20 perc. A 8 feletti  érték pedig már extrém mértékű, amennyiben nem védekezünk, bőrünk nagyon gyorsan, akár 10 perc alatt leéghet.

A sugárzás erőssége igencsak eltérő a Föld különböző szélességi fokain, az Egyenlítő felé haladva erősödik. Mivel az elmúlt években igencsak megváltoztak a nyaralási szokásaink - egyre többen utaznak szubtrópusi, trópusi helyekre -, bőrünk nagyobb veszélynek van kitéve. Már a görög szigeteken is jóval magasabb az UV-sugárzás - a napsugarak nagyobb beesési szöge és az átlagosan alacsonyabb ózontartalom miatt akár 10-11-es értékis előfordulhat -, mint az itthoni átlag, míg a térítőkhöz közeli, félsivatagos helyeken ennél magasabb érték is mérhető. Ha egész évben az irodában ülünk, majd elutazunk egy-két hétre, életbevágó, hogy fokozatosan készítsük fel a bőrünket. 

Változó nyaralási szokások. Fényhatások © Stiller Ákos

A bőrdaganat legveszélyesebb formája, a melanóma malignum a bőr festéktermelő sejtjeiből, a melanocitákból fejlődik ki. Kialakulásáért nagy valószínűséggel az UV-sugárzás tehető felelőssé. "Generációk nőttek fel úgy, hogy májusban levették az inget, és egész nyáron érte őket a napkárosodás; tudatosítani kell az emberekben, hogy ennek vége" - fogalmaz Wikonkál doktor, aki szerint lehetséges, hogy valaki harminc évnyi napozás után sem kap bőrrákot, de ő a szerencsés kivétel.

A betegség kialakulásának szempontjából különösen veszélyeztetettek a világos bőrűek, akiken sok az anyajegy, illetve azok, akiknél a családban már korábban előfordult a betegség. Fontos - különösen a rizikócsoportba tartozók számára - a rendszeres, havonként elvégzett önvizsgálat, amikor minden apróbb változást érdemes feljegyezni, például, ha egy korábbi anyajegy színe, formája, mérete megváltozik. A bőrgyógyász-onkológus szerint az is figyelmeztető jel, ha megjelenik egy új anyajegy, különösen, ha asszimetrikus.

Újfajta bőrdiagnosztika

„A vizsgálat során egy speciális géppel beszkennelik az összes anyajegyet, amit egy számítógépes szoftver analizál és tárol. Ez persze bőrgyógyász onkológus felügyelete mellett történik, s ha bármi gyanúsat találnak, megbeszélik, hogyan tovább. De még ekkor is én döntöm el, hogy mit szeretnék: elfogadom az ő diagnózisukat, s levetetem a rizikós anyajegyet, vagy esetleg más orvoshoz fordulok" – mesél magáról a vizsgálatról egy páciens. Ha további részleteket szeretne megtudni az anyajegyszűrésről, kattintson!

A felsorolt elváltozások észlelésekor érdemes bőrgyógyászhoz fordulni, aki egy speciális nagyító (dermatoszkóp) segítségével megvizsgálja az anyajegyek szerkezetét, s kiszűri azokat, amelyek kockázatot jelenthetnek. Wikonkál Norbert hangsúlyozta, hogy a melanómánál különösen fontos a korai diagnózis, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy ismerjük a bőrünket. "Korábban snasznak tűnt csak azért elmenni orvoshoz, hogy megnézessék az anyajegyeiket, ma már egyre több fiatal, illetve középkorú jön el; van eredménye a  felvilágosító kampányoknak".

A gyanús anyajegyeket sebészeti beavatkozás útján távolítják el, majd minden esetben szövettani vizsgálatra küldik, ahol megállapítható: jó, vagy rosszindulatú elváltozással volt dolgunk, ez meghatározza ugyanis a további teendőket. Többek között azt, hogy milyen gyakran érdemes szűrésre járni, mert van akinek évente többször szükséges, míg másnak elég kétévente egyszer. Mint mindig, ez esetben is az onkológiai alaptétel érvényesül: minél korábban diagnosztizálják a bajt, annál nagyobb az esély a gyógyulásra.