Az eljárást a Calgaryi Egyetem gyógyszerészeti laboratóriumában kísérletezték ki. Különféle növényekből kivont összetevőkkel próbálkoztak, míg végül az egyik, vegyi úton és génkezeléssel módosított sáfrányból nyert alapanyag bizonyult a leghatásosabbnak. A szóban forgó növény közismert: a bogáncsfélékhez tartozó, fészkesvirágzatú pórsáfrányról van szó. A nagy amerikai síkságon vadon is megterem, arrafelé egyszerűen prérivirágnak nevezik. Génkezelt változata szintén szaporítható azon a vidéken.
Az inzulingyártáshoz azonban nagyon sokra volna belőle szükség, és mivel évszakosan nyílik, a folyamatos előállításhoz egyszerre rengeteget kellene begyűjteni. Csakhogy nagyüzemi termesztése jövedelmezőbben hasznosítható földterületeket vonna el a mezőgazdaságtól, következésképpen az inzulingyártás faunáról flórára (állatokról növényekre) történő áthelyezése pillanatnyilag még nem gazdaságos. (Jelenleg főleg sertések és tehenek hasnyálmirigyéből, élesztőkből és génkezeléssel kitenyésztett bacilusokból állítanak elő inzulint.)
A Diabetes World szakfolyóirat szerint a kutatók világszerte lázasan keresik a nagy mennyiségben fogyó inzulin olcsóbb gyártásának azt a módját, amelyhez a kanadai és a japán eredmények lendületet adhatnak.
