Ne pánikoljunk, de vegyük komolyan. Fontos, hogy legalább annyira megőrizzük a nyugalmukat, hogy ésszerűen fel tudjuk mérni a baleseti szituációt. Ha elveszítjük a fejünket, akkor értékes perceket veszíthet az, aki segítségre szorulna. Sajnos esetenként az is előfordul, hogy nem vesznek elég komolyan egy balesetet azért, mert nem jár látványos külső sérüléssel. A belső sérülések sokszor csak napok után mutatnak tünetet, amikor már drasztikusan csökken a gyógyulási esély.

Mérjük fel a helyszínt és a szituációt. Két alapvető esetet különíthetünk el: szemtanúja voltunk a balesetnek vagy már a következménnyel szembesülünk, anélkül, hogy pontosan ismernénk a cselekményt. A lényeg mindkét esetben, hogy a helyszínt több szempontból is gyorsan felmérjük: sérülés kiváltó oka, valamilyen veszélyforrás fennáll-e, biztonságos e a helyszín? A korai helyzetfelismeréssel sokat segíthetünk a szakszerű alap elsősegélynyújtásnál és a mentők értesítésénél is.

Segítségnyújtás előtt kérjünk engedélyt. Minden szempontból szükséges, hogy mielőtt bármit tennénk, előbb kérdezük meg a beteget! Miért olyan fontos ez? Az elsősegélynyújtás alapvető erkölcsi kötelessége minden embernek, ezért a legtöbb országban léteznek az úgynevezett „irgalmas szamaritánus” törvények, amelyek a segítséget nyújtót védik a későbbi felelősségre vonáskor. Ahhoz, hogy ezek érvényesek legyenek, többek között szükséges engedélyt kérni az érintettől. Ezzel is bátorítanak mindenkit, hogy a tőle telhető legjobb szándékkal a tudásának megfelelően segítsen, ha baj van.

Tehát mielőtt ellátnánk a sérültet vagy hívnánk a mentőket, kérjük a jóváhagyását, például így: „Jó napot! ...-nak hívnak! Segíthetek?” Már ez az egyszerű felhívás is elég. Jogosan merül fel a kérdés, mi a teendő, ha nem érkezik válasz, mert például eszméletlen a beteg? Ha nem válaszol, akkor ugyanúgy járjunk el a sürgősségi ellátással, mintha engedélyezte volna.

Értesítsük a mentőket. Legyen a telefonnkban elmentve a mentők száma: 104. Ne féljünk kihívni a mentőket, hiszen ők azért vannak, hogy a sérült vagy beteg mielőbbi szakellátásban részesüljön. Jobb inkább biztosan tudni, hogy nincs komoly baj. Életveszélyes állapotnál minden perc késlekedés rontja a túlélési és a teljes felépülési esélyeket. Különösen igaz ez szív és légzésleállással járó esetekben.

Mit mondjunk a mentőközpontnak? Próbáljunk pontosan, egyszerűen és érthetően fogalmazni. Amit mindenképpen mondjunk el: hol történt; lehetőleg pontos cím, ha nincs, akkor megközelíthetőség. Mi a baleseti szituáció, továbbá egy vagy több sérültről, betegről van szó. Fontos közölni a sérült vagy beteg nemét és korát. Ahogy az is, pontosan milyen sérülés, panasz vagy tünet észlelhető – eszméleténél van-e az érintett. Lényeges a bejelentő neve és telefonszáma, illetve bármilyen kiegészítő információ ami fontos lehet. Ha a mentőközpontosnak kérdése van, próbáljunk egyértelműen válaszolni.

Ha további információkra kíváncsi, kattintson!