Számos kozmetikai termék és belsőleg alkalmazandó készítmény hatóanyagaként az aloe van megjelölve. Találkozhatunk vele krémek, kenőcsök, tabletták, kapszulák, folyadékok formájában, sőt ma már aloe vera darabkákat tartalmazó üdítőitalok is találhatók a piacon. Magyarországon ugyanakkor nincs törzskönyvezve aloe verából származó gyógyszer. Mi is ez a széles körben használt, mégis csak kevesek által ismert növény és miben is tud nekünk segíteni?

Spirit Hotel Thermal Spa

Az aloé (Aloe, Aloë) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó fűfafélék (Xanthorrhoeaceae) családjának Asphodeloideae alcsaládjába tartozó növénynemzetség, mintegy 250 fajjal. Közülük csupán négy fajtát tekintenek gyógyhatásúnak, a legismertebb, hétköznapi használatban is széles körben elterjedt az aloe vera, más néven Aloe Barbadensis. Ez utóbbit gyakran összekeverik a Bibliában aloé néven említett fafélével, amelyet erős illatanyag-tartalma miatt füstölőként égettek. Az aloé-félék meleg éghajlaton élő, szárazságtűrő pozsgás növények. A létfenntartáshoz szükséges vizet a nedvdús levelekben és a szárban tárolják.

Már a régi korokban is ismeretes volt, hogy az aloe leveleiből nyerhető nedv felgyorsítja a bőr sérüléseinek regenerációját, különösen az égési sérülések gyógyulási idejét rövidítve le.

Az aloe terápiás alkalmazásáról szóló első írásos emlék Akkad, sumér király uralkodása idejéből, agyagtáblákon maradt fenn. Az aloe növény ősidőkből származó, festett vázákon is látható. Az egyiptomi gyógyszerkönyv szintén említi az aloét a gyógyszerkeverékek között. A hindu orvostudományról is értekező Atharvavedában a “csendes gyógyító” néven emlegetik. Hippokratész az egyik tanulmányában megemlít néhányat az aloe gyógyító tulajdonságai közül: hajnövesztés, a dizentéria és a gyomorfájdalom enyhítése. Az i. sz. I. században Celsius, a római orvoslás egyik előfutára magasztalta az aloe értékeit. Az Arab Félsziget beduinjai és a Szahara tuareg harcosai ősidők óta jól ismerik az általuk “a sivatag liliomjának” nevezett aloe kiváló tulajdonságait.

Az ókori Egyiptomban az aloe abban a hírben állt, hogy képes a nők fiatalságát és szépségét megőrizni. A fáraók a hosszú élet elixírjének tartották. A legenda szerint Kleopátra bőrének és szemének szépsége sokat köszönhet az egyik núbiai rabszolgája által készített aloe-tartalmú öblögető víznek. Azt is tartják, hogy Nephertiti királynő mesés szépsége az aloe húsával kevert szamártejes fürdőknek volt tulajdonítható.

Az aloé számos nedvesítő és bőrnyugtató tulajdonságú poliszacharidot tartalmaz, ennek köszönhető a gyógynövény megannyi felhasználási formája a kozmetikumokban. Állatvizsgálatokban az aloé helyi alkalmazásaiban számos mikroorganizmust elpusztított, valamint sebgyógyulást serkentő, gyulladás gátló és fájdalomcsillapító hatást mutatott. A gyógynövény számos vitamint, így A-, C-, E-vitaminokat, s emellett magnézium-laktátot tartalmaz, mely utóbbi megköti a bőr irritációját és a viszketést okozó hisztamint. Található benne továbbá szalicilsav, az aszpirin hatóanyaga. Ugyanakkor néhány krónikus sebek gyógyítására vonatkozó emberekkel folytatott, kontrollált vizsgálat során vagy nem találtak kedvező hatást az aloegél alkalmazásakor, vagy éppenséggel a seb késleltetett gyógyulását mutatták ki, emiatt krónikus bőrproblémák kezelésénél kerülése javasolt. Az aloe biztonságosan és hatékonyan használható helyi alkalmazású gél formájában a bőr hidratálására, valamint jó néhány heveny bőrbetegségben sikeresen alkalmazták.

Az aloe gél tartalmazz a hatékony hashajtóként ismert anthrokinon vegyületeket is, erre alapul a gyomortisztító, purgáló hatása, mivel e vegyületek irritálják a bélcsatornát. Az aloé juice vagy gél szájon át történő alkalmazásával kapcsolatban csupán kevés tudományos adat áll rendelkezésre, és az ismereteket főként anekdotikus jellegűek.

Az aloe nedvének fő összetevője az uronsav, ám mellette már 200-nál is több egyéb összetevőt sikerült azonosítani: vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak, szénhidrátok, szalicilsav. Több forrás élettani szempontból értékes enzimek jelenlétéről számol be. Azonban az enzimek fehérje természetű anyagok, és a gyomor erősen savas kémhatása a fehérjék szerkezetét tönkreteszi, kérdéssé válik, hogy a szóban forgó enzimek hogyan képesek az élettanilag értékes hatásaikat kifejteni - legalábbis belsőleg fogyasztva.

Ha belsőleg nem is, külsőleg mindenképpen megér egy próbát, és ma már Európa szerte számos hotelben kínálnak átfogó kezeléseket az aloe verából készített termékek felhasználásával. És hát a szépségápolásban Kleopátra ma is etalonnak számít, bízhatunk a választásában.