A marokkói intézmény a magyar Moira Központ és a marokkói AMI alapítvány többéves együttműködése eredményeként, hosszas előkészítés után nyílt meg. A központ jelenleg a Moira által három hónapos időtartamra küldött négy fiatal magyar konduktor segítségével végzi rehabilitációs tevékenységét, s egyidejűleg csaknem hatvan mozgássérült marokkói gyermeket fejleszt. A magyar konduktorok segítik a marokkói szakemberek felkészítését is. 

A Külügyminisztérium szerint a projekt nagy jelentőségű marokkói szempontból, mert a gyermekeket érintő központi idegrendszeri sérülések nagyon elterjedtek az országban. Mint írták, az ilyen problémákkal küzdő gyermekek társadalmi beillesztése ma még rendkívül nehéz, mert hiányzik az ezt elősegítő orvosi, pedagógiai és civil háttér.

A magyar Moira Központ segítsége ezért számos marokkói gyermeknek és családnak nyújtja azt a reményt, hogy a kitartó fejlesztésnek köszönhetően a sérült fiatalok nagyobb önállóságra, s ezen keresztül más életminőségre tehetnek szert életük folyamán, hasonlóan magyar vagy európai társaikhoz. Jelezték: a rabati magyar nagykövetség maga is segítette a központ létrehozását, a pedagógiai hungarikumnak számító Pető-módszer marokkói meghonosítását. 

A Moira Központ honlapja szerint a centrumban dolgozó szakképzett konduktorok célja a mozgássérült gyermekek fejlesztő nevelése a konduktív pedagógia módszerével. Az intézmény 1991 szeptemberében nyitotta meg kapuját a hazai és külföldi mozgássérült gyermekek és felnőttek előtt. A Moirában olyan felkészült, szakképzett konduktorok dolgoznak, akik diplomájukat a Pető Intézetben szerezték.

A Pető Intézet és a módszer névadója, Pető András az 1940-es években hozta létre a központi idegrendszeri károsodás következtében mozgássérültek gyógyítását célzó konduktív pedagógiai rendszert, és az általa vezetett intézet alkalmazta először. Az intézet honlapján az áll: a konduktív nevelési rendszer lehetőséget ad a személyiség mindenoldalú kibontakoztatására, és lehetővé teszi a társakkal - csoportban történő - együttműködést is, előkészít a valódi integrációra.

Alapgondolata, hogy a központi idegrendszer a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépítésének lehetőségével, ezek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók.