Az utóbbi két évtizedben számtalan szakszerűen végzett, tudományos vizsgálatot végeztek annak érdekében, hogy bebizonyítsák, mennyire erős összefüggés van az érzelmeink és az egészségünk között. Ez azért is volt fontos, mert például még a 80-as évek elején is csak feltételezések voltak ezzel kapcsolatban.  

Ma már azonban tudjuk, hogy az érzelmi stressz fontos tényezőként jelenik meg a betegségek döntő többségében. És egyre inkább ismertté válnak azok a mechanizmusok, amelyek ezt a jelenséget létrehozzák. A stressz negatív hatásai pedig az egész szervezetre kiterjedhetnek: gátolhatják az immunműködést, de szívrohamot vagy szélütést is okozhatnak, ahogy növelhetik a rák kockázatát, elhízást, depressziót okozhatnak, kikezdhetik a szexuális potenciált, súlyosbíthatják a cukorbetegséget. Mindezeket megfejelve pedig kereken ki kell mondanunk azt is, hogy a stressz öregít.

Dean Ornish Spektrum – Személyre szabott egészségprogram című könyvében – amely magyarul a HVG Kiadó gondozásában jelent meg – egy egész fejezetet szán a stressznek, ezen belül is az öregedés folyamatának, amelyet e nem kívánt állapot gyorsíthat fel. A San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem belgyógyász professzora ugyanis több kutatást is említ ennek alátámasztására.

A szerző szerint ha összehasonlítjuk például bármelyik amerikai elnök fényképét a megválasztásuk előtt, majd pedig elnökségük ideje alatt, megfigyelhetjük, hogy a munkájukkal járó folyamatos stressz mennyire felgyorsíthatja az öregedés folyamatát. 

Barack Obama. Egyetemi hallgatóként, illetve elnöki teendői közepette.

AP

De hogyan is zajlik le ez a szervezetünkben? A telomerek a kromoszómáink végén lévő DNS-szakaszok azok, amelyek közvetlenül befolyásolják sejtjeink öregedését. Ha megrövidülnek és felépítésük megsérül, a sejtek gyorsabban öregednek és pusztulásuk is hamarabb következik be. Egyszerűbben, a telomerek rövidülésével az élet is rövidebbé válik. Ezt pedig egy érdekes kutatással is igazolták.

A Kaliforniai Egyetem San Francisco Orvosi Intézetének két munkatársa krónikus beteg gyermekeket nevelő anyákat vizsgáltak biokémiai módszerekkel, megfigyelve a már említett telomerek állapotát és a telomerázenzim – ez állítja helyre a megsérült telomereket és növeli meg hosszaikat – termelődését.  Azt állapították meg, hogy minél hosszabb és erősebb volt a nőket érő stressz (elmondásuk szerint), annál rövidebb lett a szervezetükben mért telomerek hossza, és annál alacsonyabb lett a telomerázenzim szintje. A legerősebb stresszt átélt nőknél a telomerek megrövidülése átlagosan legalább egy évtizeddel rövidítette meg az életüket a kevesebb stressznek kitett nőkével szemben.

A vizsgálatnak volt még egy érdekes eredménye: az anya stresszérzékelése sokkal fontosabbnak számított, mint maga az életükben megtörténő valós esemény. Azok a nők, akik súlyos stresszhelyzetben érezték magukat, jelentősen rövidebb és sérültebb telomerekkel bírtak, mint azok, akik sokkal nyugodtabbnak érezték magukat. Azaz, azoknál a nőknél, akik annak ellenére, hogy rokkant gyermeket neveltek, nyugodtnak érezték magukat, a  telomerek sokkal egészségesebb képet mutattak. Mindez úgy is lefordítható, hogyha érzékeljük a stresszt, akkor stresszes állapotba is kerülünk.

A szerző szerint ezek után adódott a kérdés, hogy ha az állandósult stressz elősegíti a telomerek öregedését, megakadályozhatja-e mindezt, ha valaki egészséges életmódra vált? A kérdés megválaszolására saját kutatásba fogtak, amelyben semmi mást nem kértek a résztvevőktől, minthogy a lehető legegészségesebben éljenek három hónapon át. Megvizsgálták őket a kísérlet elején és a három hónap elteltével. A vizsgálat végén a szakemberek azt tapasztalták, hogy az önkénteseknél mért telomeráz szintje számottevően, 29 százalékkal emelkedett. Ornish doktor szerint ez az első vizsgálat, amely kimutatta, hogy beavatkozással valóban növelhető a telomeráz szintje, illetve a telomerek hossza is. És mindehhez nem kell más, mint átfogó életmódváltás, amihez könyvében szintén ad fogódzókat.