Noha a gyógyászati segédeszközök támogatásának várható csökkenése több betegségcsoportot is érinthet majd, mindeddig csak a cukorbetegek emelték fel szavukat a javaslatok ellen. Ahogy Kincses János, a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének elnöke a hvg.hu megkeresésére elmondta, ezekre a betegekre már nem lehet több terhet rakni, többségük így is 20-30 ezer forintot költ gyógyszerekre. A súlyosan egészségkárosodott emberek zöme pedig az idősebb korosztályhoz tartozik, olykor igen kevés havi bevétellel.
A kormány tervei szerint ugyanis a gyógyászati segédeszközök – ide tartoznak például a vércukormérő tesztcsíkok, a művégtagok, vérnyomásmérők, kerekesszékek, ortopéd cipők, kötszerek – tavalyi 51 milliárd forintos felhasználásából idén 8 milliárdot kellene megspórolni. Így a jelenleginél jóval kevesebb támogatást biztosítanának a fogyatékkal és végleges egészségkárosodással élők, valamint az átmenetileg rászorulók gyógyászati segédeszközeire. A tb-támogatási szintek közül teljesen megszüntetnék a 98 százalékos kulcsot, így csak 70-90 százalékos tb-támogatással juthatnának szükséges eszközeikhez a fogyatékosok, 50-70 százalékossal a tartós egészségkárosodással élők, s mindössze 0-50 százalék közötti ártámogatást kapnának azok, akik átmenetileg szorulnak valamilyen gyógyászati segédeszközre.
HVG Archív
Kincses János elmondása szerint ők is a sajtóból értesültek "a hajmeresztő ötletekről", amelyeknek leginkább a cukorbetegek lehetnek a kárvallottjai. A vércukorszint méréséhez használt tesztcsíkok támogatásának csökkentését ugyanis 80-ról 70 százalékra (vagy 50-re) irányoznák elő, és teljes mértékben megszüntetnék az inzuliadagoló penek finanszírozását azzal a magyarázattal, hogy a betegek ezeket amúgy is ingyen kapják a gyógyszergyártóktól.
Miért fontosak a tesztcsíkok?
Az előrehaladott állapotú cukorbetegeknek elengedhetetlen a vércukormérés, ehhez pedig szükség van a tesztcsíkokra. Azt tudni kell, hogy a prediabetikus állapotban lévők, illetve a korai inzulinterápiában részesülők egyáltalán nem jogosultak támogatásra. Azok számíthatnak "segítségre", akik naponta legalább kétszer kapnak inzulint – nekik a tb például három hónapra száz csíkhoz nyújt támogatást.
Ahogy Kincses mondja, ők már egy gyors számolást is elvégeztek, hogy milyen mértékben érintené ez a betegeket. Napi kétszeri mérés esetén a csíkok megvásárlása – a legolcsóbb tesztcsík választása esetén is – évente 7 ezer forint költséget jelent a betegeknek, háromszori mérésnél ugyanez majdnem 22 ezer forint. A tervezett 50 százalékos támogatási kulcs alapján az eddigi 7 ezer forint 11,5 ezerre, míg a korábbi 22 ezer forint 52,2 ezerre ugrana. Mindez persze látszólag nem tűnhet nagy összegnek, de a dráguló gyógyszerek már így is elviselhetetlen terhet rónak sok betegre, főleg azokra, akik intenzív kezelésre szorulnak, azaz nem elég a kétszeri mérés.
"Már most is azt tapasztaljuk, hogy a betegek a szükségesnél ritkábban használják a tesztcsíkot, aminek egyértelműen anyagi okai vannak. A tervezett intézkedések pedig csak tovább rontanának a helyzeten" – szögezi le a szövetségi elnök, hozzátéve: a húsz év alatt felépített diabétesz-gondozást kerülhet veszélybe. "Rengeteg munkával sikerült elérnünk, hogy a betegek vegyék komolyan a vércukormérést, háromszor-négyszer, vagy akár többször is mérjenek egy nap" – mondja a szakember. Ha elmarad a mérés, nem tudják, mennyi inzulinra van valójában szüksége a betegnek. A nem megfelelően kezelt cukorbetegségnek pedig súlyos szövődményei – lábamputáció, vesekárososdás, infarktus, idegbántalmak, látásvesztés – lehetnek. Ráadául ha kialakulnak ezek a betegségek, a társadalombiztosítónak hosszú távon még többe kerül a beteg.
Inzulinadagoló
Müller Judit
De Kincses felháborítónak tartja azt is, hogy a penek támogatását olyan magyarázattal szüntetnék meg, hogy azokat az inzulint gyártó cégek amúgy is ingyen adják a betegnek. "Tisztában vagyunk azzal, mekkora terhet rótt a kormány a gyógyszergyártókra, nem lehet tehát azok jóindulatára építeni" – véli. Igaz, ezeket az inzulinadagolókat elég kétévente cserélni.
A cukorbetegek szövetség tiltakozó levelet írt Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszternek, abban bízva, hogy az általuk elvégezett számítások a tárcát is meggyőzik arról, hogy elhibázott lépésre készülnek.
