hvg.hu: Mikor hagytál fel a szemfestéssel?

Molnár Tamás: Nem emlékszem pontosan. A fekete körömlakk tovább kitartott nálam, arról azért szoktam le, mert rácsuktam az egyik ujjamra a kocsiajtót és levált a körmöm. Hülyén nézett volna ki, ha csak kilencet festek ki.

hvg.hu: Egy régebbi cikkünkben mi is emós bélyeget nyomtunk rád, amit kikértél magadnak. A kezdetekben mégis meghatározó volt ez a tinédzserszíveket rabul ejtő, nyivákolós stílus az Anti Fitness Clubnál. Akkoriban a Tokio Hotelhez hasonlítottak titeket.

M. T.: Vicc. Valóban sokan vélték, hogy meglovagoltuk ezt a trendet öt évvel ezelőtt, de a zenekar már tíz éve létezik. Sőt, sokkal előbb, egy 1998-as MTK-stadionbeli Metallica koncert során ért utol a rocksztárálom. Akkor tízéves voltam, négy évvel később alakult meg az Anti Fitness Club. Kezdetekben punk-rockot nyomtunk, a Prosecturával, a Macskanadrággal és a Konflikttal jártunk koncertezni. Aztán az Offspring, a Blink182 hatására jött nálunk is a deszkás punk, majd elmentünk a pop-punk irányába. Ebbe már belefértek a nyálasabb szövegek, és ezt hívták sokan akkoriban emónak. Mi sosem éreztük magunkénak ennek pejoratív stílusjegyeit: nem voltunk soha szuicid hajlamúak, nem vagdostuk az ereinket. Leginkább életvidám fiatalok voltunk és vagyunk még most is.

hvg.hu: Sok atrocitás ért titeket a sérótok miatt?

M. T.: Mire felfigyeltek ránk szélesebb körben, már túl voltunk egy többéves beavatási perióduson. 2002-től 2007-ig füstös kocsmákban, klubokban játszottunk. Volt, hogy elkalapáltak minket a taréjunk miatt, ezért nem ért nagy meglepetésként, hogy nem mindenkinek tetszünk. Akinek ellensége nincs, annak híve sincs. Azóta is folyamatosan megtalálnak minket valamivel.

hvg.hu: Például mivel?

M. T.: Hirtelen robbantunk be a köztudatba és azt mondták, hogy megcsinált zenekar vagyunk. Pedig épp ellenkezőleg. Nem házaltunk kiadóknál, nem indultunk el tehetségkutatókon. Annyi volt a szerencsénk, hogy a volt TNT-s Inti beajánlott minket Szabó Zé producernek. Mivel népszerű dolgot csináltunk, mégis máshogy, leszerződtetett minket. És az sem volt egy utolsó szempont, hogy öt év aktív zenélés után már nem kellett összeraknia minket.

hvg.hu: Tinikedvenceknek könyvelnek el titeket. Mégis, két éve az X-faktorban Hernádi Judittal adtátok elő a Sohase mond című dalt. Szétvertétek a színpadot, Nagy Feró pedig ujjongva ugrott fel a show láttán. Azóta indultatok az Eurovíziós Dalfesztivál hazai selejtezőjén, és egyre többször hallani a neved más előadók dalának szerzőjeként. Kezditek kinőni az Y generációt?

M. T.: A korunk miatt is nyilvánvaló volt, hogy eleinte a tinédzsereknek fogunk tetszeni és nem a harmincas menedzserrétegnek. A koncertjáró rajongói bázisunk még mindig a mi korosztályunkból tevődik össze. Változnak, érnek, ahogy mi is. A populáris műsorokban való szereplések révén pedig valóban megismernek minket többen, ennek természetesen a népszerűsítés és közönségtágítás a célja.

hvg.hu: Ahogy a Barátok köztben való felbukkanásodnak is hamarosan?

M. T.: Ez csak egy poén. Felkértek, kipróbálom egy epizód erejéig. Sokkal ösztönösebben működöm, mint ahogy sokan gondolják. A zenélés a hivatásom, a dalszövegírás a munkám, a többiek civilben operatőrként, vágóként dolgoznak. Jönnek felkérések, ami testhez álló, vagy jó buli, abba belemegyünk. Több lábon állunk, ez egyben azt is jelenti, hogy nem kell megalkuvónak lennünk.

hvg.hu: Nálad erről szó sem lehet? Nem szólnak bele a megrendelők, hogy miről írj?

M. T.: Ritkán van konkrét elképzelés, általában rám van bízva. Ha bulvárlapok magánéleti kérdésekkel próbálnak sarokba szorítani, akkor azt felelem, hogy hallgassák meg a dalokat. Ez olyan, mint a pszichológia: amit a legjobb barátaimnak sem tudok elmondani, azt kiírom magamból. Az AFC-s dalok a legszemélyesebbek. Egyesek szerint depresszívek, de erre rácáfol a közönség. A visszajelzésekből az derül ki, hogy meg tudok fogalmazni érzéseket, melyek segítenek másoknak is túljutni problémákon. Az első befutott dalunknak, a Még vár ránk a Földnek 2008-ban is már komoly – a szerelmi bánatnál sokkal globálisabb üzenete volt: a környezetvédelem fontosságára hívtam fel a figyelmet. Mégis inkább a fizimiskánkra volt kihegyezve a közvélemény, úgy érzem, elsiklottak a mondanivaló felett.

hvg.hu: A szemfesték feltűnőbb volt.

M. T.: Semmivel sem vagyunk elvetemültebbek, mint más hasonló zenekarok. A különbség, hogy azokat kevesebben látják, mert a klubok homályában őrjöngnek, és nem kapnak olyan esélyt a kitörésre. Nekünk sikerült, de attól még nem szabtuk át magunkat lakossági fogyasztásra.

hvg.hu: A tehetségkutatók sztárjait azonban annál inkább fogyasztóbarátra alakítják. Mi lehet az oka, hogy egyesek tiszavirág-életűek a szakmában? Mégsem jó tartósan a kommersz?

M. T.: Szerintem az a baj, hogy nincsenek felkészülve a pofonokra. Mi megtanultuk 15 évesen, hogy ez nem egy álomvilág. A tehetségkutatók elhitetik a résztvevőkkel, hogy ők a legjobbak, és övék a világ. A kudarcélmény sokkal váratlanabb és keményebb, mert nincs viszonyítási alapjuk. Azért tudom értékelni azt, ahol vagyok, mert tudom, mi volt előtte: nincs okunk ripacskodásra, nem vagyunk milliomosok, sem gigasztárok. Jó érzés, hogy sokan ismernek.

hvg.hu: Teszel is érte. Most itthon, azután külföldön?

M. T.: Persze, minden előadó álmodozik a világhírről. Én először itthon szeretnék bizonyítani, szerintem a legritkább esetben lehet egy zenekar külföldön sikeresebb, megalapozatlan hazai karrier nélkül. Akad pár kivétel. Azt nem tudom, mi lesz öt év múlva, öt éve sem tudtam, hogy most ez lesz. Vannak példaképek, itthon már a legtöbbel baráti viszonyt ápolunk, a külföldiek közül az épp aktuális ízlésnek megfelelően változnak.

hvg.hu: Kossuth-díj? Ákos vagy Lovasi?

M. T.: Megvétózhatatlan mindkettő. Kispál-koncerteken évekig ugráltam trapézgatyában. De kevésbé tartom emberközelinek a szövegeit. Ákos politikai vonatkozásaival nem értek egyet, művészemberként példátlan.

hvg.hu: Ti nem politizáltok? Nem találnak meg egyik-másik oldalról.

M. T.: Nem. A politika az, ami miatt két perc alatt a legjobb barátok is összeugranak. Annyi más konfliktusforrás van, így a politizálást amíg tehetem, szeretném elkerülni a zenémben, a zenekaromban, és az élet más területén is.

hvg.hu: Az antiság miben nyilvánul meg?

M. T.: Az Anti Fitness Club azért tűnt jó ötletnek, mert három olyan kifejezés, ami magyarul is, angolul is ugyan azt jelenti, közben persze hűen jellemez minket: a füstös klubokban és a próbateremben lógunk szívesebben, nem pedig a testépítő szalonokban.

hvg.hu: A rocksztárok egyéb státusszimbólumait is magadon hordod.

M. T.: Ma már megmosolygom, hogy régen olyan szűk pólókat hordtam, hogy kilógott a hasam, de a tetoválások például hozzám tartoznak most is, nem múlik a rajongás.

hvg.hu: Van üzenetük?

M. T.: A legtöbbnek igen, de a mondjuk a Superman-logónak a hasamon nincs komoly ideológiája.