A hittant tanító, látássérült Szalai Szilvi egy évet várt Rumlira. A kutya és gazdája kapcsolata szerelem volt első látásra. „Rumli nagyon sokat segít a közlekedésben, az egyenes irány megtartásában, a pocsolyák kikerülésében vagy a buszra szállásban. Természetesen a legtöbb alkalommal meg kell kérdeznem melyik buszra vagy villamosra szálljak, hiszen a kutya azt nem látja. Ugyanakkor a mozgásából le tudom szűrni, hogy milyen jellegű az adott jármű, mekkorát és milyen távolságban lépjek.” Szilvi kutyája otthon teljesen átlagos kutyaként éli az életét, játszik, labdázik, naponta pedig többször el kell engedni, hogy szabadon kutya lehessen. A vakvezető kutyának a „munka” és a szabad lét közötti különbséget a hám jelenti:  ha viseli, akkor „dolgozik”, ha leveszik róla, akkor átlagos kutya lehet.

Hasonlóan nagy segítséget jelent Hádész Durgonits Tamásnak, akinek ez már a harmadik kutyája. Szerinte a legfontosabb az, hogy egy látássérült ember tudjon fehér bottal közlekedni, később pedig hogy tudjon kommunikálni a kutyával. „Miután szemkontaktus nincsen, más jeleket kell alkalmazni, például egy kézjel a fektetésnél vagy a fokozottan magabiztos hang elengedhetetlen. Alapvető cél, hogy a kutya elősegítse a társadalmi integrációt, ehhez persze az kell, hogy a kutya fegyelmezett és ápolt legyen.” - meséli Tamás.

Évekig tart a kiképzés

A segítő kutyák kiképzése igen komoly szakmai tudást igényel. Magyarországon vakvezető kutyákon kívül képeznek rohamjelző, hallás- és mozgássérülteknek segítő kutyákat, bizonyos esetekben pedig terápiás kutyákat is alkalmaznak. Jelenleg az igénylők csak kis hányada jut segítő kutyához, aminek az is a oka, hogy a kiképzés egy évig tart, és mintegy másfél millió forintnál kezdődik.

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola vezetője, Mezősi Tamás szerint ez az összeg tartalmazza a kutya beszerzésének árát, a mintegy 15 hónapig tartó előnevelés, a hat-nyolc hónapos speciális kiképzés, az átadó tanfolyam és az életen át tartó utógondozás költségeit is.

Mint mondta, a kutyák kiképzése az előneveléssel kezdődik, ami egy alapvető szocializációs folyamatot jelent. Majd kölyök korában a kutya egy önkéntes családhoz kerül, akik előzetesen is kapnak instrukciókat a neveléssel kapcsolatban, de a kiképzők is segítenek. „Az előnevelést folytató családoknál az elválás fázisa a legnehezebb, hiszen a felcseperedő kiskutya ennyi idő alatt igazi családtaggá válik. Ám az elszakadást végig kell tudni csinálni. A kutya ezt nem sínyli meg úgy, mint nevelő gazdái” – tette hozzá Mezősi.

Az előnevelésen átesett kutyák kevesebb, mint fele válik be végül. Ugyan a kiképzési elején a kutyának át kell esnie különböző fizikai és mentális szűréseken, de egyes mozgásszervi problémákat csak egy éves kor után lehet kiszűrni.

Maga a speciális kiképzés 6-8 hónapig tart, ami egy úgynevezett kiképzői vizsgával zárul. Ennek során a lefedett szemű kiképző a kutyával egy kb. egy órás úton, már külső segítség nélkül, teljesen önállóan közlekedik a városban. „Az a kutya az alapvetően jó, aki a gazda esetleges bizonytalansága ellenére sem válik instabillá” – mondta a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola vezetője. Az eredményes kiképzői vizsgát követően találkozik először a vakvezető kutya és leendő látássérült gazdájával.

Szigorú feltételek

Ugyan a várólisták időkorlát nélküliek, de sokkal kevesebb ember jut hozzá a kutyához, mint amennyinek szüksége lenne rá. Miskolcon jelenleg negyvennél több igénylést adtak be, és 3-4 évet kell várni egy vakvezető kutyára.

Vakvezető kutyáért többnyire olyanok jelentkeznek, akik valamelyest képesek fehér bottal is önállóan közlekedni, de ezt az előzetes képességet olykor kiválthatja az erős motiváció. Egy szélsőséges eset, amikor egy fiatalember megvakulását követően hosszú évekig még próbaként sem tette ki a lábát egyedül a házuk udvarából, mert az anyja annyira szégyellte volna, ha a fiát a faluban fehér bottal látják. A fiú annyira szerette volna, hogy végre a saját életét élhesse és ebben egy vakvezető kutya segítse, hogy előzetes gyakorlat nélkül is napok alatt tanult bele a közlekedéshez szükséges önállóságba.

A kutyához való jutás egy igénylőlap beadásával kezdődik, de Szalai Szilvia elmondása szerint – akinek egy évet kellett várnia Rumlira - feltétel, hogy az illető egy szövetségnél tag legyen az ember. Az igénylő csak akkor kaphat kutyát, ha igazolja a szövetség, hogy nincsen tagdíj tartozása. Ez az első lépés. Aztán a kutyaiskolában sorrendbe teszik a jelentkezőket, ami rengeteg tényezőtől függ. Alapvetően megnézik az adott kutya és az ember kapcsolatát. Ha ez nem működik, az már eleve kizáró ok. Van, hogy csak a 15. várakozó kap meg egy bizonyos kutyát, mert akkora az összhang.

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolában egyébként a jelentkezést követően egy beszélgetésen kell átesnie az igénylőnek egy rehabilitációs tanárral, pszichológussal és van, hogy szociális munkással is. Ha valakinek munkába vagy iskolába járáshoz szükséges a segítség, akkor például előrébb kerül a listán.

Miután megismerkedett egymással kutya és gazdája, egy több hetes –szükség esetén több hónapos- rendkívül fárasztó közös tanulás következik, amelynek végén rendeletben meghatározott közlekedésbiztonsági vizsgát kell tenniük. “Vakon közlekedni és a közlekedést látóként segíteni egyaránt nagyon különleges dolog. Olyan együttműködés szükséges hozzá, amely egyedül az emberi fajra jellemző közös munkavégzésre hasonlít, és erre csupán egyetlen állat, a kutya képes emberi társával.” – mondja Mezősi.