Odakenjük a briteket – négy szendvicsező, négy történet
A britek kibuktak azon, hogy egy cég magyarokra bízná a szendvicseik készítését, de néhány erre a fogásra specializálódott helyen tett látogatásunk után, mi nem aggódnánk a helyükben. Négy hangulatos szendvicsező került a célkeresztünkbe, és túlzás nélkül állítható: eddig kevésbé ismert, de annál izgalmasabb gasztro-területre tévedtünk. Szendvicskörkép, a teljesség igénye nélkül.
"Nincs már senki Nagy-Britanniában, aki képes lenne megcsinálni egy szendvicset?" – háborgott a Daily Mail arra a hírre reagálva, hogy az ország legnagyobb élelmiszer-ipari vállalata, a Greencore Group, 2016-ban induló gyárába Magyarországról toborozná a 300 fős személyzet nagy részét. Ahogy korábban megírtuk, a vállalat szóvivője természetesen cáfolta az értesüléseket, így egyelőre nem lepik el magyarok a northamptoni üzemet.
A szendvics-ügynek azonban itt még nem volt vége. Ha eddig nem voltunk naprakészek a brit kínálattal kapcsolatban, akkor a The Guardian írása igazi hiánypótló mű, amiből az is kiderül, hogy a szendvics reneszánszát éli a szigetországban. A brit kajáldákban pedig semmi sem lehetetlen: a vietnami báhn mitől kezdve a különböző pâtékig, az idehaza is egyre elterjedtebb pastramin keresztül a mindenhol fellelhető sertés bunig bezárólag sok fajta felfogással találkozhat a vásárló. És akkor még a homártekerccsel tömött burgerről nem is beszéltünk.
| Szendvics-kisszótár |
deli: szendvicsbolt vagy csemegeüzlet báhn mí: vietnami gyűjtőfogalom a különböző fajtájú pékárukra; legjobban a baguette-hez hasonlítható, de a tésztája könnyedebb, és vékonyabb a héja is. Legtöbbször a báhn mít a vietnami szendviccsel azonosítják, amibe tényleg az kerül, amit csak el tudunk képzelni pastrami: ez a kifejezés gyakorlatilag a marhahús speciális, több évszádos múltra visszatekintő tartósítási eljárását jelenti. A török eredetű pácolt-érlelt hús receptje a 19. század folyamán jutott el Amerikába. Az ortodox pastrami szendvicset rozskenyér közé szeletelt hússal, mustárral és csemegeuborkával tálalják. bun: általában hússal töltött cipót takar, de elterjedt az édes, gyümölcsökkel és lekvárral megtöltött, karamellszósszal leöntött változata is. |
A brit szendvicspiac bőségét és minőségét látva, körbenéztünk Budapesten: hova érdemes betérni egy kiadós szendvicsért. Természetesen szem előtt tartottuk azt is, hogy egy átlagos magyar a brit társánál kicsit többet szemez az étlap áraival, és jobban meggondolja, mikor próbál ki valami újat a bevált lelőhely helyett.
A körkép összeállításánál igyekeztünk annak is utánajárni, hogyan alakulnak fogyasztási szokásaink: tekinthetünk-e úgy a szendvicsre, mint ami teljes értékű – és nem utolsósorban egészséges – reggelink/ebédünk lehet egy munkanap során. Túlléphetünk-e végre a belénk ivódott, „két szelet kenyér közé a párizsi” felfogáson? Négy helyet pécéztünk ki az egyre izmosodó kínálatból a város különböző pontjain.
Anyu – a klasszikusoktól a gránátalmás salsáig
Első állomásként az Anyu nevű helyre tértünk be; a családi vállalkozásként működő budai szendvicsbolt idén februárban nyílt meg és a főleg környéken lévő irodák dolgozóit látják el nap mint nap harapnivalóval. Az Anyu Buda egyik hangulatos utcájában található, elsősorban a Szent Gellért tér környékén sűrűn megforduló egyetemistákat célozták meg, de egyre több járókelő tér be a kis üzletbe. A névadó anyukát, aki nem csak a hely megálmodója, de a napi beszerzést és előkészítést is intézi, nem volt alkalmunk megismerni, mert jöttünk hírére elmenekült. Így még az is megkérdőjeleződött bennünk, hogy a Columbo feleségéhez hasonlóan titokzatos házigazda valóban létezik-e.
Kérdéseinkre így lánya, Sára válaszolt, aki elmondta, tapasztalata szerint egyre nagyobb igény van a jó minőségű alapanyagokból készülő termékekre, így a házi szendvics is egyre népszerűbb. A Roham Bárban még idén megnyíló Anyu2 ezt az igényt szeretné majd kielégíteni: a bulinegyedben korzózók bizonyára értékelni fogják, ha a szokásos gyros és 200-as pizzaszelet helyett valami jobbhoz is hozzájuthatnak az átbulizott éjszaka után, főleg ha az árban (egy szendvics 650 Ft) sem elrettentő. A szendvicsek mellett a leveskínálat is kielégítő, nem hiába döntenek sokan a betérők közül is kétfogásos menü mellett.
Az Anyu kínálatában szereplő szendvicsek és levesek elsősorban házi készítésű és friss alapanyagokból állnak össze, a három állandó szendvicstípus mellett a szezontól függően próbálnak valami újjal előállni. Ottjártunkkor épp a gránátalmás salsa volt a sláger, de a gyömbéres kacsahússal töltött cipó is szerelem volt első harapásra. Az összetevők azonban szabadon variálhatóak, a bizonytalan vásárló akár személyre szabott verziót is kérhet. A választék már-már zavarba ejtő, így még az óvatlan betérő is, aki tényleg csak egy sima sonkás szendvicsre vágyna, szinte önkéntelenül egy csülkös vagy újhagymás sajtkrémes kompozícióval távozik a helyről.
Mennivaló – helyben sütött kenyér és petrezselyem-pesto
A Corvin negyed vonzáskörzetében található Mennivaló Szendvicsbár története önmagában is érdekes: két lengyel hölgy üzemelteti, Gabriella és Martyna, akik egyetemistaként magyar szakosok voltak Poznanban, illetve Krakkóban, és még ösztöndíjasként szerették meg a várost és Magyarországot. Elmondásuk szerint a város szépsége és a magyar emberek kedvessége az, ami itt tartotta őket.
Igazi újgenerációs bölcsészkarrier az övék, hiszen néhány éves multinál töltött irodai munka után határozták el, hogy valami egészen mással akarnak foglalkozni. Mivel mindketten szívesen sütnek-főznek, adódott az ötlet, hogy megnyissák a tavaly április óta működő Mennivalót. Persze lengyelként nem ment épp zökkenőmentesen a saját vállalkozás beindítása, de a család és a barátok segítségével végül a papírmunka, és az egykori Fornetti-pékség saját képre formálása is összejött.
Először a két tulajdonos is meglepődött azon, milyen sokan térnek be hozzájuk a közelben lévő Szemészeti Klinika betegei és dolgozói közül, de ma már ők adják a vevőközönség jelentős hányadát. Látogatásunkkor azt tapasztaltuk, hogy a hely ettől függetlenül is jelentős törzsközönséggel bír, de ez Gabriella és Martyna kedvességét és lelkesedését látva érthető is. Ahogy ők fogalmaztak, "már mindenkinek ismerik a történetét”. A szomszédos házból épp betoppanó közös képviselő is szívesen parolázott a Mennivalóban.
Az apró szendvicsező mellett könnyen elsétálhat az ember, de érdemes bekukkantani, mert a helyben sütött kenyér állaga és ízvilága is elsőrangú. A remek pékáru mellett a kolbászkrémes és a sonkás szendvicseket (hidegen 450 Ft, grillezve 550 Ft) ajánlanánk, mindkettő alapanyagát a Vásárcsarnokban fellelhető lengyel hentestől szerzik be a lányok. De a petrezselyem-pestós vagy a camembert-es, vörösáfonyás összeállítás is megér egy próbát a bátrabbaknak. A Mennivaló így azt kínálja, ami miatt létjogosultsága van a szendvicsfogyasztásnak: friss, minőségi alapanyagokból néhány perc alatt kész a reggeli, vagy akár az ebédnek való.
Delibaba – minimum egy összetevő kistermelőtől
A Nádor utcában található Delibaba a négy kiszemelt szendvicsező közül a legfrissebb hely, hiszen még csak egy hónapja nyitottak meg. Igazi szerelemprojekt ez, amit a minket fogadó Anna szavai írnak le a legjobban: "akartunk egy helyet, ahol végre találkozhatok az emberekkel, akik a szendvicseimet eszik". A Delibaba története korábbra nyúlik az októberi nyitásnál, mivel az eredetileg grafikus végzettségű Anna cateringgel és a szendvicsek kiszállításával foglalkozott korábban. Azaz foglalkozik még most is, hiszen az állandó hely mellett ez a szál sem szakadt meg.
A Delibaba azonban a vásárló és a készítő személyes találkozásáról szól. A hangulatosan kialakított (Braun Dénes munkája) helyiségben nemsokára már a galériára is fel lehet ülni egy-egy vaskos szendviccsel. Anna elmondása szerint társaival már három évvel ezelőtt eldöntötték, hogy abból a kritériumból nem engednek, hogy a szendvicsekben legalább egy összetevő kistermelőtől származzon. Ezt három éve még nem volt olyan egyszerű megvalósítani, de ma már a kézműves termékek és a biopiacok elterjedése miatt ez sem okozhat problémát.
Hamarosan a szendvicsek mellett a saját készítésű krémekért és csatnikért is be lehet ugrani a Delibabába. A szilvás csatnit (fűszeres szósz, az angol chutney szóból) például bűn lenne kihagyni, ahogy a vele megbolondított pulled pork (malacsültes típus) szendvicset is.
A helyen még érezhető a kezdeti "akarás", és igyekeznek minden vásárlói igényt már látatlanban kielégíteni. Épp ezért erős a vegetáriánus kínálat is, nekünk ebben a kategóriában a szicíliai különlegesség, a főtt zöldségekből készített caponatás szendvics nyerte el a tetszésünket.
"Megnyithattunk volna a Király utca környékén is, de ott attól féltünk, túlságosan elkocsmásodna a hely" – indokolta az V. kerület melletti döntést Anna, aki hozzátette, a környékbeliek fokozatosan fedezik fel az új szendvicsműhelyt. A betérők között bőven akad külföldi is, akik számára a pulled pork cseng a legismerősebben, de a magyarok sem panaszkodhatnak arra, hogy ne járnának kedvükben a Delibabában: a magyar specialitások közül nekünk az uborkasalátával szervírozott paprikás csirkés összeállításhoz volt szerencsénk. Az ízkavalkádtól kissé megszédülve is egyértelmű volt az ítéletünk: bár itt az árak már valamivel magasabbak (790 Ft), a Delibaba kétségkívül nagy jövő előtt áll.
Pista bá' – masszív hústömegek és vega kedvencek
Kíváncsiak voltunk, itthon hogy néz ki a pastrami-vonal, ezért a bulinegyed kapujában található Pista bá’ szendvicsét is leteszteltük. A pastrami felfutásának egyik oka lehet, hogy a szendvics elég masszív hústartalommal bír; a Pista bá’-nál kóstolt darabot nagyságrendileg 20 dkg minőségi marhahússal készítették el: ez a mennyiség vitán felül valódi alternatívája lehet egy meleg étkezésnek.
A többéves vendéglátó-ipari tapasztalattal rendelkező, a szakmát jól ismerő tulajdonos, Disztós Péter elmondása szerint a Pista bá’ elindításának az volt az egyik indítéka, hogy nem talált olyan szendvicset, amely megfelelt volna az elvárásainak. A szendvicsek alapanyagául szolgáló pékáru és hús is helyben készül, arról azonban, hogy miként készül a speciális marhaszegy, hiába kérdeztük Pétert, a deli tulajdonosát, a recept ugyanis szigorúan titkos.
A hely névadója, az idén 100 éves zalai vadőr, Pista bá’ is biztosan megnyalná mind a tíz ujját a szendvics után; a hús zaftos, a kenyéren érezni, hogy frissen és odafigyeléssel készült, a mustár pedig olyan, amilyennek lennie kell. A csemege jellegű uborka pedig már tényleg csak pont az i-re.
Minőség és profizmus – így lehetne legjobban jellemezni a Pista bá’-t; itt kínosan ügyelnek minden apró részletre, így – bár lehet sokallani az egy szendvicsért elkért majd' 2000 forintot – a pénzünkért valódi gasztronómiai élményt kapunk, arról nem is beszélve, hogy a Pista bá’ más húsos és vega szendvicsei alacsonyabb árkategóriában mozognak, így a vékonyabb pénztárcával rendelkezők is megtalálhatják számításukat.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
