Tekintve, hogy egy nőnek az anyaságon kívül számos egyéb funkciója is van, ha a többit el kell nyomnia magában, az ebből fakadó belső feszültséget le is fogja vezetni valahol – leggyakrabban a saját lányán. Ezzel be is zárul a kör. Bethany Webster amerikai pszichológus szerint az így szerzett úgynevezett anyasebeket kell mindenekelőtt begyógyítanunk, ha valóban teljes életet szeretnénk élni.

Webster, a hamarosan megjelenő Az anyaseb begyógyítása: lépj túl azon, amit az édesanyád sosem adott meg neked, és válj azzá a nővé, akinek születtél! című könyv szerzője májusban tartott teltházas kurzusokat Budapesten az Integrál Akadémián, ősszel pedig újra Magyarországra jön. Úgy tűnik, csak kevés nő kerülheti el, hogy saját anyja ne sebezze meg, és egyre többen gondolják úgy, hogy sérüléseikkel kezdeniük kell valamit.

Anyáink el nem végzett munkája terhel minket

 „Minden anya összedob 6-8 komponensből álló húslevest, és azt kell enni otthon. Eszed is, évtizedekig, mire rájössz, hogy nem ízlik, vagy hogy már nem megy le a torkodon” – mondja Fanni. „Az anyám nem végezte el azt a munkát, ami a saját anyja miatt szükséges lett volna, helyette a depressziót, az anorexiát, a szorongást, a manipulációt választotta mint túlélési stratégiát. Nem tudott soha mit kezdeni a nőiségével, így engem is tüsihajú Petikének nevelt – a saját képére. Ráadásul negyven éve rossz házasságban él, ahol nincs intimitás, törődés, bizalom vagy támogatás, ahol az a szabály, hogy mindent ki kell bírni.

Csak ezt a mintát láttam, így én is igazi mazochista kibíróművésszé váltam. A saját házasságomban is megpróbáltam mindent elviselni, ahelyett, hogy megoldottam volna a problémákat. A párkapcsolatom ment a levesbe. Mindannyiunk nevében váltam el, megtettem, amit előttem egyik családtagom sem mert meglépni. Persze, anyám meg is büntetett érte, de már nem érdekel. Nem akarom továbbadni a gyerekemnek anyám és nagyanyám örökségét” – meséli Fanni, aki Webster előadásán már egy picit hátra mert dőlni. Azt mondja, ő már elkezdte begyógyítani azt a bizonyos anyasebet.

A patriarchális társadalom még ma is azt kívánja az anyáktól, hogy feláldozzák magukat a gyereknevelés oltárán, és mondjanak le egyéb terveikről, álmaikról – mondja Bethany Webster. Az emiatt szerzett seb pedig azért olyan fájó, mert az anyák számára nem létezik olyan tér, ahol feldolgozhatnák a haragot, amelyet a meghozott áldozatok miatt éreznek. Az anya nem tudatos dühének ideális célpontja a saját lánya, hiszen neki még nem kellett feladnia magát az anyaságért, viszont minden pillanatban emlékezteti az anyát a saját, meg nem élt lehetőségeire. Ha pedig a lány elég értékesnek érzi magát ahhoz, hogy elutasítson bizonyos olyan patriarchális előírásokat, amelyeket az anyjának még le kellett nyelnie, akkor ez könnyen aktiválhatja az anya felszín alatti haragját.

„Mártír anya mártír lánya.”

„Ez vagyok én” – mondja a negyvenes évei közepén járó Fruzsina, aki régóta keresi pszichológus segítségével is azt a pontot, ahol félresiklott az élete. „Anyukám egyedül nevelt fel minket, 35 éves volt, amikor apu meghalt. Nem keresett többé párt magának, becsukott minden ajtót. A gyerekeinek élt. Ahogy illik. Mit lehet kezdeni egy szent anyával? Azt gondoltam, úgy lehetek elég jó neki és a környezetemnek, ha hasonlóvá válok – bár persze csak kicsinyített mása lehettem. A saját életem évtizedekig nem kezdődött el. Hiába végeztem el több egyetemet is, hiába képeztem magamat, végül a kiteljesedésre esélyt adó minden lehetőséget visszautasítottam. A munkában és a magánéletben is. Amikor még nem szültem, mások gyerekeinek szenteltem az időmet, most pedig mindent alárendelek a saját három gyerekem igényeinek. A bennem rejlő potenciál időközben elsikkadt. Néha megpróbáltam ugyan kitörni ebből az ultralojális szerepkörből, hogy végre autonóm nővé váljak, de sikertelenül. Amit elértem, az, hogy végre talán elég kicsi és jelentéktelen lettem.”

Bethany Webster szerint a patriarchális kultúra a nőt arra kondícionálja, hogy kevésnek érezze magát, olyannak, aki nem értékes, nem érdemli meg a jót. Ahogy mondja, a „kevés vagyok” érzést évszázadokon keresztül nők generációi építették már be magukba, és adták tovább az utánuk következőknek. A nőket elnyomó kulturális atmoszféra pedig „kettős csapdába” helyezi a lányokat. „Ha egy lány magáévá teszi az anyja nem tudatos hitrendszerét, akkor ezzel megszerzi az anyja jóváhagyását. Saját magát és a magában rejlő lehetőségeket viszont elárulja. Ha viszont úgy dönt, hogy megismeri saját erejét és lehetőségeit, anyja ezt, szintén nem tudatosan, a saját személye elutasításának veheti” – magyarázza Webster. „Ha egy gyerek ki meri fejezni negatív érzéseit az anyja iránt, szinte biztosak lehetünk abban, hogy megszégyenítik” – mondja a szakember.

Így nem meglepő, hogy a gyerek elfojtja ezeket az érzéseket, amelyek később úgynevezett háttérfájdalmakként jelennek meg a tudatalattijában: kapcsolati játszmák, férfigyűlölet és más védekező mechanizmusok képében. Bethany Webster ugyanakkor úgy látja, még a legegészségesebb, legtámogatóbb anya-lány kapcsolatban is jelen lehet ez a dinamika, pusztán amiatt, hogy nőként élünk ebben a kultúrában.

A függetlenség ára

Melyik nő ne hallotta volna legalább egyszer az alábbi mondatok egyikét-másikát: „Az anyád nagy áldozatokat hozott érted. Nem haragudhatsz rá! Vigyázz, ne bántsd meg anyádat! Hogy mered megkérdőjelezni a szándékait? Neki sem volt könnyű, ne tegyél rá te is terhet! Minden tőle telhetőt megtesz. Tudod, hogy szeret téged. Fókuszálj arra, ami jó a kapcsolatotokban. Csak egy anyád van!” Bethany Webster szerint ezek a kijelentések is arra ösztönzik a nőket, hogy elodázzák az anyaseb begyógyítását. Pedig az anyaseb nem valamiféle fekete lyuk, amit jobb elkerülni.

Zsófi drámája akkor kezdődött, amikor bátyja autóbaleset áldozata lett. Attól a pillanattól kezdve úgy érezte, az ő feladata, hogy kárpótolja édesanyját a veszteség miatt. „Bár már negyven felé közeledem, van férjem, lassan iskolás kisfiam, mégsem tudok 20 méternél távolabb kerülni az anyukámtól. Képtelen vagyok elköltözni a közös házból. Egyszerre vagyok a gyereke és az anyja is a saját édesanyámnak: ez olyan szerepkonfliktus, ami nem tesz jót se nekem, se a házasságomnak. Gyakran úgy érzem, a fiamat is neki szültem, hogy pótoljam a hiányt, amit a testvérem elvesztése okozott” – meséli Zsófi, akit folyamatos bűntudat gyötör amiatt, hogy többre vágyik, mint amije van.

„A patriarchális struktúrák rogyadoznak ugyan, és magunkban is ugyanezt észlelhetjük, ám évtizedekig tarthat, míg az anya okolása vagy épp idealizálása helyett megtanuljuk, hogyan legyünk függetlenek, nagyok, sikeresek, anélkül, hogy elhagynánk őt. Nekem ez az út tizenöt évig tartott. Kislánykoromban én voltam anyám gondviselője, terapeutája, a jó kislány. Meg voltam győződve arról, hogy ha meg tudom őt gyógyítani, akkor minden jóra fordul. Mély szégyenérzettel éltem évekig. Furcsa módon – bár a családom nem volt vallásos – rendszeresen imádkoztam is azért, hogy anyámon segíteni tudjak. Végül, amikor 19 évesen váratlanul teherbe estem, rádöbbentem, hogy nem szülhetek meg valaki mást, amíg saját magamnak nem tudok életet adni” – meséli a pszichológus, aki szerint gyakran az ilyen felismerés segít abban, hogy a lány elkezdje gyászolni anyja fájdalmát.

A Bethany Webster által kidolgozott öngyógyító módszer segítségével a hatalmi dinamika egyre inkább helyreáll, mivel a nők már nem kérik egymástól, hogy kicsik maradjanak, és ezzel csökkentsék a saját fájdalmukat. „Nem kell többé álarc mögé bújnunk, nem kell azt a látszatot keltenünk, hogy könnyedén kezeljük a dolgokat. A fájdalom jogosultságot nyer, és alkalmunk nyílik elfogadni, feldolgozni, integrálni, és végül bölcsességgé és erővé alakítani” – mondja Webster.

A nő

A HVG extra a női szerepeknek szenteli új számát. Olvashat benne arról, hogy kit látunk szépnek, és miért rossz szépnek lenni. Megtudhatja, hogy milyen hatása van mentális egészségünknek a gyerekeinkre. Megismerkedhet olyan nőkkel, akik sok pénzt kezelnek, és akik elismert tudósként tevékenykednek világszerte. Készítettünk interjút Suki Kimmel, aki fél évig tanított Észak-Koreában és Amanda Palmer zongorista-énekessel, akit millióan követnek a közösségi médiában. Hvg extra - Nő: mától az újságárusoknál!