Az idea kifundálója, az immár ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Zürich Chess Challenge fő szponzora, az orosz Oleg Szkvorcov. Hat világklasszist hívtak meg a versenyre: a világranglistán 2803 Élő-ponttal jelenleg harmadik indiai Viswanathan Anandot, a mögötte következő orosz Vlagyimir Kramnyikot, illetve amerikai Hikaru Nakamurát, valamint az örmény Levon Aronjant, a holland Anish Girit, és a lett Alekszej Shirovot.

A versenyzőknek ezúttal 40 perces partikat kell játszaniuk, és lépésenként plusz tíz-tíz másodpercet kapnak. Újítás továbbá, hogy ilyen módon egy játéknap két játszmát is lebonyolíthatnak. Egy győzelem kettő, a döntetlen egy pontot ér, míg a klasszikus partik után sorra kerülő villámpartiknál a győztesnek már csak egy pont jár, a remis pedig fél pontot jelent.

AFP / Joerg Letz

Még el sem kezdődött a verseny, a kulisszák mögött többen máris keményen kritizálják az új szisztémát, mondván egyáltalán nem logikus, miért kellene „felpörgetni” a hagyományos játékot, a gyorsabb partikra ott vannak a rapid versenyek. Nem lesz idő mélyebb tervek kifundálására, a bonyolult hadállások gondos elemzésére, vagy éppen a nehéz végjátékok pontos végigvezetésére.

Mindezen túl a sakkbarát, de a játékerőben amatőr nézőknek sem lesz elegendő idejük a partik számukra érthető követésére. Ráadásul, kevesebb gondolkodási idő esetén, még a legkiválóbbak is inkább hibázhatnak, a sakkvakság pedig aligha jó propagandája az ősi játéknak.

A kísérlet mögött ugyanakkor éppen az húzódik meg, hogy fokozni szeretnék a sakk népszerűségét, ha ugyanis a partik gyorsabbak, a tévécsatornák is inkább vállalják egy-egy nagyverseny közvetítését. A világ élmezőnyébe tartozó hat nagymester mindenesetre beleegyezett, hogy a versenyt az új időellenőrzéssel rendezzék.

Az viszont legalábbis elgondolkodtató, hogy állítólag a norvég világbajnok, Magnus Carlsen ellenzi a Szkvorcov-féle innováció szélesebb körű elterjesztését.