szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

"Beteggé tesszük magunkat, ha nem harcolunk a szabadságunkért" címmel jelent meg Feldmár Andrással egy interjú a wmn.hu-n. A pszichiáter többek között beszélt a párizsi terrortámadások utóhatásairól és az egyre türelmetlenebbnek tűnő és egyre többet tűrő magyarokról.

„Szerintem az, ami Párizsban történt, fölébresztette az embereket, mert eddig aludtak. Pedig ez a valóság. A valóság az, hogy minden percben meghalhatsz. Ez felvillanyozta az embereket. De ennek nemcsak rossz következményei vannak, hanem jók is. Például az, hogy ha bármelyik pillanatban megölhet valaki, meghalhatok egy földrengésben, bármikor berohanhat valaki, és a falhoz lökhet, akkor minden pillanat ugyanannyira fontos” – magyarázta Feldmár András a wmn.hu-nak adott interjúban.

A magyar származású, Kanadában élő pszichiáter úgy véli, az az egyik nagy hazugság, amiben élünk, hogy „én vagyok az első halhatatlan ember. És örökké fogok élni. És azért, mert eddig mindenki meghalt, aki megszületett, még nem biztos, hogy én is meg fogok halni.” Szerinte a halál tagadása rengeteg bajt okoz. És egy párizsihoz hasonló támadás után felébrednek az emberek, és rájönnek, hogy nem szabad megtagadni a halált.

Túry Gergely

Az interjúban szó esik arról is, hogy hogyan lehetne megelőzni az ilyen erőszakos cselekedeteket. Feldmár leszögezi, hogy a bosszút mindig a megszégyenítés indítja be. „A franciák már nagyon régóta rosszul bánnak az arabokkal. A történteken nincs miért csodálkozni. Az amerikaiak is ugyanezt csinálják. Az egyik legfontosabb gondolat, amit mindenhova fel kellene írni: Megszégyenítés nélkül neveljük fel a gyerekeinket! Ha ez így történne, megváltozna a világ. De senki nem így csinálja.”

Feldmár András könyvei
Akarat és odaadás
Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?
Most vagy soha
Álom és valóság
Életunalom, élettér, életkedv

Ha pedig maguk a gyerekek sem érzik erőszaknak, megszégyenítésnek az időnként elcsattanó pofonokat, az a Stockholm-szindrómához hasonlít – mondja Feldmár. „Így az fog történni, hogy továbbadják a mintát, és ők is verik majd a gyereküket. Mondván: nekem is jó volt, hiszen rendes ember lett belőlem, megérdemeltem. Hogy lehet megérdemelni egy megszégyenítést?”

A pszichiáter egyébként évente kétszer jár haza, és azt vette észre a magyar embereken az utóbbi időben, hogy egyre türelmetlenebbek, egyre rosszabbul bánnak egymással.

„Tűrnek az emberek. Mintha ez egy virtus lenne, hogy ki mennyit tud eltűrni, mert senki nem mondja nekik, hogy ne tűrjenek semmit. Mi értelme van eltűrni dolgokat? Felelőtlenek vagyunk, gyerekek akarunk maradni egész életünkben, és nem akarunk felelősek lenni azért, ami van, ezért ráhagyjuk egy emberre, aki azt mondja: Majd én megvédelek, én leszek a papa, ti vagytok a gyerekek, ti nem tudtok semmit! Csak csináljátok, amit mondok. És mi engedelmeskedünk. Az, aki engedelmeskedik, annak nincs felelőssége. Felveszed a csizmádat, szerzel egy ostort, és kötünk egy szerződést, hogy én azt csinálom, amit te mondasz. Napokig. Tiéd a felelősség. Nekem nincs gondom. Mindent neked kell csinálni… Ezt játsszák az emberek.”

Az egyik előadáson az a kérdés hangzott el, hogy mi történik, ha egy irányító apa krízishelyzetben a rossz úton indul el. Feldmár erre csak annyit mondott: akkor menekülni kell.

 

Magyarországon borzasztóan bánnak egymással az emberek, ráadásul vezető pozícióba teszik azokat, akik ebben élen járnak – mondta korábban a hvg.hu-nak Feldmár András, aki azt is kifejtette, hogy a megszégyenítésre épülő, engedelmességre nevelő iskola börtön, a szülők pedig filmrendezőként késztetik "jó gyerek szerepre" utódjaikat.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!