„Olyan, mint egy bombatámadás, amely mindenféle lyukakat üt, ezért is lehet olyan érzésünk, mint ha kiszakítottak volna belőlünk részeket” – hozott érzékletes hasonlatot a szakítás intenzív élményére Pálinkás-Panyi Anna múlt szombaton, a Várkert Bazár egyik színpada előtt szép számmal összegyűlt közönségénk.

A pszichológusként és trénerként dolgozó szakember azonban hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy megéljük az ezzel járó negatív érzéseket, hogy szembenézzünk a „lyukak” jelképezte ürességgel, mert csak így indulhat meg az az önismereti munka, ami szükséges a fejlődésünkhöz, a továbblépéshez.

Egy kapcsolat vége

Mindez azért is nehéz – ismerte el a nemrég megjelent, Szakítási napló szerzője –, mert egyfajta gyászmunkáról van szó, hiszen ilyenkor mindenkinek fel kell dolgoznia a „kapcsolat halálát”. Ennek a folyamatnak a hosszát szinte lehetetlen megbecsülni, hiszen nagyon sok mindentől függ. Elsősorban attól, hogy mennyire voltak a felek érzelmileg bevonódva.

Érzelmileg bevonódva

Chripkó Lili

Ez ráadásul korántsem egyenesen arányos a kapcsolat hosszával – hívta fel a figyelmet a szakértő –, hiszen egy rövid szerelembe is nagyon be lehet vonódni, és fordítva, egy hosszabb viszonyban sincs mindkét fél egyértelműen érzelmileg mélyen elköteleződve. De az is számíthat a feldolgozás hosszánál, hogy milyen közel maradtak egymáshoz az exek. Ezért lehet sokkal nehezebb az elválás közös baráti kör vagy érdeklődés esetén.

Az öt fázis

A könyve kapcsán készített online felmérés alapján ugyanakkor úgy látja Pálinkás-Panyi Anna, hogy bár vannak, akik akár néhány hét alatt „megrázzák” magukat, és mennek tovább, azért az esetek több mint a felében nagyjából egy év (a „gyászév”) alatt sikerül csak kiheverni az érintetteknek a szakítást. Ha nem is ennyien, de igen sokan vannak, akiknek ennél is hosszabb időre van szükségük. Akármennyi ideig is tart a „lábadozás”, a szakítást elszenvedettek érzelmi hullámzást élnek át, és keresztülmennek a pszichológia által már régóta ismert klasszikus szakaszokon. Ez az öt fázis: az elutasítás, a düh, az alkudozás, a – nem a klinikai értelemben vett – depresszió, és végül az elfogadás.

Tudatos feldolgozás

Chripkó Lili

Az a jó viszont ezekben, hogy mindegyikben lehet pozitívumokat találni – biztatott a szakember. Így például a sokkszerűen érkező, az üresség és fásultság állapotát eredményező elutasítás során hajlamosak vagyunk ugyan homokba dugni a fejünket, és tagadni a történteket, de sokkal jobban jöhetünk ki, ha ilyenkor megpróbálunk időt nyerni, erőt gyűjteni, hogy majd később józanabbul tudjunk szembenézni a helyzettel.

A második fázis, a düh azért is érdekes, mert nagyon alulértékelt érzelem. Többnyire „ilyenkor csináljuk a legtöbb hülyeséget, holott az asztalborogatás helyett hasznosabb dolgokra is használhatnánk ezt a nagyon intenzív, energetizáló érzelmet”. Például takarításra, szelektálásra, külső és belső rendteremtésre. A depresszív, vagy szakszóval az „elemző emlékezés” fázisa pedig arra lehet jó, hogy megpróbáljuk felidézni a másik és a kapcsolat negatív és pozitív oldalait is, mert ezekből sokat lehet tanulni. Ilyenkor – emlékeztetett Pálinkás-Panyi Anna – nem árt kicsit visszavonulni, kilépni a társas tevékenységekből, hiszen ehhez az elmélyüléshez időre és egyedüllétre van szükség.

Másfél évtized

Az említett öt lelkiállapot egyébként korántsem szabályosan követi egymást, ezek között sokszor oda-vissza billegnek a kapcsolati válságtól szenvedők, és többször is megjárhatják némelyiket. Sőt, az sem biztos, hogy mindenki üzembiztosan megérkezik a megnyugtató elfogadás fázisába, amikor már nem fájnak a kapott sebek, nem kavar fel a másik emlékezete vagy a vele való találkozás, és bele tudunk törődni abba, hogy nélküle folytatjuk az életünket. A pszichológus által feldolgozott 670 szakítási történet szereplői közül nyolc százalékuk akár másfél évtized múltán sem tudott megbékélni egykori szerelmi csalódásával.

Gyógyító írás

Akiknek viszont előbb vagy utóbb sikerült, azok arról számoltak be, hogy a krízishelyzetben számukra a legnagyobb segítség a család és a barátok jelenléte volt – nem feltétlenül a tanácsaik, hanem a figyelmük, a tudat, hogy számíthattak valakire. A lelki gyógyulásban további fontos tényező volt az idő múlása, a sport, a munka vagy valamiféle hobbi, de a feldolgozásban minden negyedik ember folyamodott az íráshoz. Akár napló, akár versek vagy egyéb terápiás írás formájában.

Mit várunk a következő szerelemtől?

Chripkó Lili

A szakítási naplót a pszichológus azért is tartja hasznos eszköznek, mert az segít a változások követésében. Márpedig egy érzelmileg bizonytalan, hullámzó időszakban nagyon fontos lehet – már csak a megtépázott énkép helyreállítása érdekében is –, hogy vissza tudjuk nézni, mennyit haladtunk. A hullámhegyek és -völgyek megélése során ugyan sokszor észre sem vesszük, de már egy-két hét távlatából is meglepő lehet, mennyi minden változott, alakult, gyógyult bennünk.

De egyébként is: az írás segít, hogy tudatosabban gondoljuk át a mögöttünk lévő időszakot. Könnyebb így számba venni, hogy hol voltak a „banánhéjak”, amelyeken elcsúsztunk, mit siratunk, és minek örülünk az elvesztett kapcsolatban. Végül, de nem utolsósorban ilyenkor fogalmazhatjuk meg azt is, mit várunk magunktól, a másiktól egy következő szerelemben. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az önismereti munka révén ki tudjunk lépni az esetleges rossz viselkedési mintázatokból, és a siker reményében vághassunk bele egy új kapcsolatba.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely valódi vágyainkkal, legbensőbb motivációinkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, páros belépőt nyerhet a budapesti Frida Kahlo-kiállításra. Aktuális számunkat meg is rendelheti.