A kényszeres vásárlásba korbácsolt tömegekből kiszakadva érünk haza. Leülünk. Még zsibong a fejünk a kinti zajoktól és tülekedéstől, még átfut rajtunk a szorongás, hogy vajon minden ajándékot megvettünk-e. Vajon eléggé ki tudja-e fejezni szeretetünket a vásárolt ajándékok ára és mennyisége? Vajon tudunk-e olyan „tökéletes karácsonyi család” lenni, mint a reklámok kötött pulóveres, gyönyörű díszcsaládjai? Más szóval: vajon megfelelünk-e annak a látszólagos társadalmi elvárásnak, hogy minden nehézségünk ellenére karácsonykor – szándékolt túlzással - a szent család nyomdokaiba lépjünk?

Alkalom a kontrollvesztésre

Minden ünnep közösségi esemény, és tekintve, hogy napjainkban egyre kevésbé beszélhetünk valódi közösségekről, a család jelentősége az ünnepi időszakban még inkább előtérbe kerül. Az ünnep sokak számára a meghitt családi együttlétről szól.

Feszültségek levezetése

Shutterstock

Sokak számára azonban a feszültségek levezetéséről, a kikapcsolódásról. Nem véletlen, hogy karácsony és újév táján megnő az alkoholmérgezések száma is. Az ünnep alkalom a lelassulásra, de ugyanígy alkalom a kontrollvesztésre is. A különbség az egyéni jellemzőkön (pl. életkor, impulzivitás, hangulati állapot) túl nagyon sokszor éppen a családi háttér minőségében keresendő.

Diszfunkcionális családok

A család ugyanis egyszerre lehet védőháló és fojtogató kötelék is. A szaknyelv diszfunkcionálisnak nevezi azokat a családokat, ahol bizonyos tényezők megakadályozzák azt, hogy a rendszer (mert minden család rendszernek tekinthető) egészségesen működjön. Az alábbiakban olyan, diszfunkcionális családokra jellemző sajátosságokat olvashatunk, amik sok esetben szerhasználatra hajlamosíthatják a család tünethordozóját/tünethordozóit:

Negatív érzés és indulat mint tabu. Számos diszfunkcionális családban tapasztaljuk, hogy a negatív érzések (pl. harag, sértettség, féltékenység) kifejezése tabunak számít, vagyis a családi szabályrendszer tiltja ezek megélését, kommunikálását. A szerhasználat ilyenkor gyakran szolgálja az elfojtott indulatok felszínre engedését.

A negatív érzés tabu

Shutterstock

Leválási, függetlenedési problémák. Gyakran fordul elő, hogy a család nem támogatja a tizenévesek vagy fiatal felnőttek érzelmi függetlenedését. Ilyen esetekben a fiatal szerhasználata leválási, önállósodási kísérletként is értelmezhető, ugyanakkor többnyire éppen ellenkező hatást vált ki, hiszen fokozott ellenőrzésre készteti a család tagjait.

Szerhasználat mint egyensúlyteremtő kísérlet. Feszült, a rendszer szétesésével fenyegető családi légkörben nem ritkán a tünethordozó családtag szerhasználata az, ami ambivalens módon egyensúlyt alakít ki a rendszerben. Hiszen az ő problémája (szerhasználata) a család közösen megoldandó feladatává válik, ami időszakosan elfedheti a fennálló krízist. Ugyanezen oknál fogva a család ki nem mondott előnye, ha fennmarad a szerhasználat, és vele együtt az egészségtelen egyensúly is.

Egybefolyó élettér. Evészavarok és szerhasználati problémák kapcsán is visszatérő háttérprobléma, hogy a családban nincsenek biztosítva az autonómia megélését lehetővé tevő, önálló életterek. Ahol a családtagok folytonosan rálátnak egymás minden rezdülésére. A függetlenségét kereső családtag ilyenkor sok esetben a saját testét éli meg az autonómia egyedüli színtereként: „legalább a testem az enyém, legalább azzal azt csinálok, amit akarok”.

Generációról generációra

Shutterstock

A traumák átörökítése. A feldolgozatlan trauma drámai sajátossága, hogy generációról generációra képes átívelni. A bántalmazott, elhanyagolt gyermek sokszor válik önmaga is bántalmazó és elhanyagoló szülővé. Az addiktológiai betegek élettörténetében pedig rendre ismétlődő mintázat a traumatizáció.

Teljes dominancia. Azokban a családokban, ahol a szülői tekintély a gyermekek félelmén alapul, szintén gyakran alakul ki deviancia és önpusztításra való hajlam. Azok a gyermekek és tizenévesek, akik állandósult „fekete bárány” szerepben nőnek fel, jellemzően azonosulnak ezzel a szereppel, és valóban elkezdenek aszerint cselekedni.

Ha a mi családunk is ilyen

A család jelentősége tehát – akár pozitív, akár negatív értelemben – addiktológiai (a függőségekkel foglalkozó szakterület) értelemben is vitathatatlan. A szenvedélybetegek családtagjai ennek ellenére sokszor nem ismerik (f)el saját szerepüket a kialakult problémában. „Nem én piálok. Nem én drogozom. Akkor miért kellene nekem is terápiába járnom?”

Kialakult szerepek

Shutterstock

Mit tehetünk, ha saját családi életünket is hasonló elakadások, berögzült szokásrendek jellemzik? Nos, kezdjük azzal, hogy ismerjük fel ezeket! Mert valójában ez a legnehezebb lépés. Beismerni, hogy a családban kialakult szerepek, szabályok károkat okozhatnak. A diszfunkcionális családok is egyensúlyra törekednek, csak éppen az egyensúlyt fenntartó erők a tünethordó családtagra nehezedve idővel jelezni fogják a rendszerhibát.

Családi kör családi kór nélkül

A következő lépés sem sokkal könnyebb. Miután felismertük a család működészavarát, segítséget kell kérnünk. A segítségkérés pedig változással fenyeget. És a változástól rettegünk. Ráadásul, ha megbontjuk az addigi egyensúlyt adó pilléreket, az egész épület összedőlhet. Újra kell építeni. Az építkezés rengeteg munka. Félünk a rengeteg munkától. Mégis megéri. Mégis van értelme szakértői segítséget kérni, és újraalkotni a családi rendszert. A jó hír, hogy van megoldás. Családterápiának hívják.

Ahhoz, hogy a karácsony valóban ünneppé váljon, és ne átvészelendő krízissé, ami szembesít minket saját életünk megoldatlan nehézségeivel, szükség van egy jól működő, támogató családi körre. Családi kórok nélkül.

Kapitány-Fövény Máté pszichológus

Érdekli az alkoholizmus lélektana és terápiája? Olvassa el a szerző most megjelent, Függőben című könyvét!

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely érzelmeinkkel, az érzelmi intelligenciával foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a Pszichológia Plusz párkapcsolati különszámmal. Aktuális számunkat meg is rendelheti.