Sarah Tomley pszichoterapeuta Mit tenne Freud? ‒ Megoldások hétköznapi problémáinkra a legnagyobb pszichológusoktól című, nemrég megjelent kötetében rávilágít: több, főiskolások körében végzett kutatás is arra mutatott rá, hogy a halogatók kezdetben kevésbé stresszesek, ám hosszabb távon, már fél év alatt stresszesebbek, és többször betegszenek meg, mint nem halogató társaik. Emellett még a vizsgákon is rosszabb a teljesítményük.

Tudattalan és tudatos vágyaink csatája

Amikor jön egy feladat, a halogató később áll neki, vagy nekiáll, de hamar abbahagyja, és valami másba kezd (tévénézés, számítógépes játékok, vásárolgatás). Amikor feleszmél, hogy elröpült az idő, úgy érzi, már nincs is értelme belekezdeni. Mit mondana erre Freud?

Szerinte különböző elhárító mechanizmusok lépnek működésbe, amelyekkel a tudatunktól távol tudjuk tartani a kellemetlen érzéseket. Tagadással vagy racionalizálással hárítunk. Azt mondjuk magunknak, hogy hiszen még egy hét van a dolgozat leadási határidejéig, tulajdonképp ebben a pillanatban nincs is vele dolgunk, vagy éppen alaposabban utána kell néznünk a témának, mielőtt nekiállnánk írni, hogy aztán négy órával később azon kapjuk magunkat, hogy vicces videókat nézegetünk az interneten.

Tudatos vágyunk (megírni a dolgozatot) és tudattalan vágyunk (elkerülni a dolgozatírást), vagyis a racionális részünk, az „én” csatázik az örömelv alapján működő „ösztönénünkkel”.

Fogjunk ki a kismajmon!

Az önmagát halogatónak valló amerikai író, Tim Urban a következő történettel illusztrálja, mi is történik: a fejünkben él egy rossz kismajom, amely csak a jelenben él. Amikor jön egy feladat, a kismajom azt mondja, egy pár percig nyugodtan böngésszünk a neten. Ezzel elvisz minket egy sötét játszótérre, ahol csupa olyannal töltjük az időt, ami eltereli a figyelmünket a feladatról. Bűntudatunk van és rettegünk, ám a kismajmot csak a határidővel ijesztgető pánikszörny tudja elzavarni.

Urban szerint úgy tehetünk a halogatás ellen, ha tudatában vagyunk a kismajom taktikáinak. Álljunk neki a feladatnak, mert a kismajom ezen a ponton áll ellen leginkább. Ha kitartunk és haladunk a feladatunkkal, a kismajom úgy érzi majd, mintha az önérzete egy jutalombanánt kapna. Egy idő után pedig ő is belátja, hogy innen már könnyebb előre haladni, mint visszafordulni a sötét játszótérre.

Lépésenként haladva

A pszichológusok különféle ötletekkel szolgálnak, hogyan számoljunk le a halogatással. Az Amerikában ténykedő Dan Ariely és Klaus Wertenbroch viselkedéskutatók azt javasolják a halogatóknak, hogy kötelezzék el magukat, és szabjanak maguknak határidőket.

A következő stratégiákkal is nagyobb önuralmat gyakorolhatunk: tűzzünk ki kisebb célokat a nagyokon belül, határozzuk meg a célhoz vezető minden egyes lépést. Majd rendeljünk hozzájuk időkorlátokat, jutalmazzuk magunkat, ha sikeresen haladunk a célunk felé.

Katherine Milkman amerikai pszichológus szerint hatásos, ha egy nemszeretem feladatot összekötünk egy olyan tevékenységgel, amit örömmel végzünk. Ha például szeretünk futni, és egy munkahelyi feladathoz el kell olvasnunk egy könyvet, töltsük le audioformátumba, és hallgassuk futás közben.

Tanács Eszter