A hatéves Petra szülei meg voltak győződve arról, hogy lányuk tökéletes. Későn jött, nagyon várt gyermek volt, aki idősödő szülei szeme fényeként cseperedett fel a jól szituált környezetben. A szülők arra voltak kíváncsiak, milyen iskola lenne megfelelő a gyermeküknek, ezért kerestek fel. Az iskolaérettségi vizsgálaton kiderült, hogy bár jó képességű, a kislánynak semmilyen feladattudata nincs. Ha bármilyen feladatot kapott, ő továbbra is azt csinálta, amihez éppen kedve volt. A széket mászókának használta, vagy éppen teljesen mást rajzolt, mint amit kellett volna, vagy oda sem jött az asztalhoz, ha a polcnál valami megragadta a figyelmét.

A konzultáción a szülők meg voltak döbbenve, amikor a betűk iránt érdeklődő, a tízes számkörben stabilan számoló gyerekük számára nem javasoltam az iskolakezdést. Hosszasan beszélgetve a szülőkkel, kiderült, nekik nem tűnt fel, hogy gond lehet, ha Petra szinte sosem csinálja azt, amit kérnek tőle: ők voltak azok, akik megpróbálták minden pillanatban a kedvét lesni.

Az iskolába kerülés előtt kicsúcsosodott azonban ez a jelenség, hiszen a szociális érettség az egyik legfőbb feltétele annak, hogy valaki iskolába mehessen. Lehet, hogy már tud olvasni, vagy jól számol, de ha nem követi az instrukciókat, ha a feladathelyzetből kiugrik, és nem tudja irányítani a figyelmét, akkor nem mondható teljes mértékben iskolára késznek. Az említett viselkedések sajnos sok magatartási és motivációs problémához vezethetnének az iskolában.

Túlszeretni?

Nem hiszek abban, hogy lehet túlszeretni egy gyereket. Nem az a gond, hogy Petrát nagyon szerették a szülei. Inkább az, hogy sosem támasztottak vele szemben korának megfelelő elvárásokat, mert mindig tökéletesnek látták őt. Ráhagytak dolgokat, és ők mentek utána, nem szabtak határokat.
Nem a hibát kell keresni egy kisgyerekben, hiszen mindegyikük egyedi, szeretetre méltó, és bizonyos értelemben tökéletes. Inkább arról van itt szó, hogy ha a szülő nem állít kereteket, korlátokat, akkor csak úgy tűnik, hogy ezzel teszi a legjobbat a gyermekének. Valójában árt neki, hiszen a gyerek megy a maga feje után, és majd később, az óvodába, iskolába kerülve fog kiderülni, hogy korántsem elég az ő tudása, vagy nem elfogadható a viselkedése közösségben.

Petra esetében nemcsak arról volt szó, hogy a jó szándékú szülők tökéletesnek látták a kislányukat, hanem arról is, hogy szinte piedesztálra emelték őt. Amit Petra kiejtett a száján, az azonnal teljesült. Semmit sem „kellett” csinálnia, megoldották, hogy ne legyenek szabályok az életében. Ha nem volt kedve óvodába menni, nem kellett mennie. Ha új legót szeretett volna kapni, megkapta. Ha este tízig akart mesét nézni, nézhetett. Lassan, észrevétlenül, a gyermekük iránt érzett szeretettől vezérelve a szülők a gyermekük alattvalói lettek.

Ezzel Petrának sem tettek jót. A kislány félni kezdett éjszaka, és nem tudták megnyugtatni. Hogy is remélhetett biztonságot olyan felnőttektől, akiket már évek óta ő irányított? Ahhoz, hogy az érzelmi stabilitása helyreálljon, és a családi egyensúly egészségesebb mederbe terelődjön, először a tökéletesség mítoszával kellett leszámolnunk. Igen, Petra tökéletes kis lény. Szőke hajával, kék szemével, bájos pofijával, erős akaratával maga a tökéletesség. De ez nem jelenti azt, hogy tökéletesen készen van! Ő és kortársai formálhatók, és szükségük van iránymutatásra ahhoz, hogy egészséges énképük alakuljon ki, hogy reálisan lássák önmagukat.

Érdekli, hogyan lehet jól szeretni a gyermekünket? Olvassa tovább Deliága Éva pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melyben az egészséges önértékeléssel foglalkozunk. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg!

Ha most fizet elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, 20% kedvezményt kap vagy 35%-os könyvkupont. Választhatja azt is, hogy ajándékba kapja a Buddhizmus anyáknak vagy az Igen!, illetve a Használati utasítás az emberhez című könyvet.