Hamvay  Péter
Hamvay Péter
Tetszett a cikk?

Miután Lázár János minisztériuma kiengedett egy 15 millió eurós Klimt-képet, most jogszabályváltozást ígért, és azt is felvetette, ha kell a Szépművészeti Múzeumnak a kép, megvásárolhatja az állam.

Hetek óta várunk választ az Építési és Közlekedési Minisztériumtól arra, hogyan történhetett, hogy nem védtek le és véglegesen kiengedtek az országból Gustav Klimt egy festményét, az Afrikai herceg címűt, amit 15 millió euróért kínál a bécsi Wienerroither & Kohlbacher Galéria, úgy, mintha mindig is az osztrák fővárosban lett volna. Azt követően tettük fel kérdéseinket a tárcának, hogy a HVG, majd az osztrák Der Standard napilap kiderítette: a kép legalább az 1950-es évek óta, de valószínűleg már a harmincas évek óta egy magyarországi magángyűjteményben volt.

A tulajdonos annak rendje-módja szerint Lázár János minisztériumához tartozó műtárgyvédelmi osztálytól engedélyt kért, és kapott a végleges kivitelre. Igaz, úgy mint ismeretlen festő művére. Azt válaszolták, hogy viheti, a kép nem rendelkezik örökségvédelmi értékkel. Pedig a festményen jól látható helyen ott van Klimt ismert hagyatéki bélyegzője.

A hatályos törvény szerint elég a tulajdonosnak nyilatkozni a kivinni szándékozott képről, amiről csupán egy 5X9 centiméteres fotót kell mellékelni.

A tévedés vagy a megtévesztés tehát borítékolható. Igaz, a hivatal bekérheti, és akár külső szakértőkkel is megvizsgáltathatja a műtárgyat. Nem tudjuk, hogy ez megtörtént-e, és szemtől-szemben sem sikerült egy világhírű alkotó művét felismerni, vagy csak a fotó alapján döntöttek. Egészen Jászberényig, a Lázárinfóig kellett mennünk, hogy a miniszter válaszoljon a kérdéseinkre.

Lázár Jánosék miatt egy Klimt-képpel szegényebb lett az ország

Bizonyítékok is vannak arra, hogy a magyar hatóságok engedték ki az országból a pótolhatatlan műkincset, Gustav Klimt festményét, amely ötven éve magyar tulajdonban volt. Az örökségvédelmi szakértőket megtéveszthették, pedig a kép magán viselte a bélyegzőt, amely a festő hagyatéki tárgyaira rákerült.

Először is arra voltunk kíváncsiak, hogy hanyagságból, vagy más okból engedték ki a festményt, esetleg a tulajdonos megtévesztette őket azzal, hogy nem közölte, Klimt képéről van szó, holott már rendelkezett egy szakértői véleménnyel, esetleg a fotóról eltüntették a hagyatéki bélyegző nyomát. Ugyanis a beadott dokumentumokat nem adta át számunkra a minisztérium, amiből mindez kiderült volna.

„Egyik sem zárható ki” – mondta  a miniszter, és hozzátette, hogy cikkünk után vizsgálatot rendelt el, méghozzá nem csupán arra volt kíváncsi, hogy megtévesztették-e hatóságot,

„azt is meg kell vizsgálni, hogy a jogszabályoknak megfelelően jártak-e a hatóság emberei, megtettek-e mindent a tények tisztázásra”.

A miniszter szerint a kérelmezők valószínűleg „nem tárták fel teljes egészében a kép általuk ismert hátterét, és a művészettörténész, műkereskedő szakma többet tudott a kép hátteréről a vizsgálatok idején, mint amennyi a hatóság elé került”. Erről is lapunk irt: Végvári Zsófia Festményvizsgálati Laboratóriumában megfordult a kép, itt állapították meg a szerzőjét, és egy budapesti galériának is felajánlottak mint Klimt-képet. „Óvatos lennék abban, hogy kizárólag az engedélyt beadó felett törjünk lándzsát, és teljes egészen felmentsük az ebben közreműködő hatóságot” – mondta a miniszter, megígérve, hogy heteken belül minden dokumentumot nyilvánossá tesznek.

Kijelentette, hogy tervezik megváltoztatni a jelenlegi szabályozást, mely lehetővé teszi, hogy csupán egy fotó alapján kiadható legyen a kiviteli engedély.

Arra a kérdésre, tesz-e valamit az állam, hogy a képet visszaszerezze, forgalomképtelenné tegye, vagy megegyezzen a tulajdonosokkal, Lázár János azt mondta: ez a festmény egy Ausztriából az Anschluss után ideiglenesen Magyarországra menekülő zsidó család, a Klein házaspár tulajdonában volt, amit „egy magyar embernél letétbe helyezett, így a képhez a magyar államnak soha semmi köze nem volt”.

Ebben újdonság az, hogy Lázárnak ezek szerint tudomása van arról, hogy az egykori tulajdonosok letétbe helyezték a képet, ami eddig nem merült fel, s valóban felborítaná a jelenlegi tulajdonviszonyokat, hiszen akkor visszajárna Kleinék leszármazottainak. De valószínűbb, hogy téved. Ugyanis a jelenlegi tulajdonos megegyezett a családdal, akik nem támasztottak igényt a képre.

Abban viszont bizonyosan téved a miniszter, hogy bárki felvetette volna, hogy a magyar állam lenne a tulajdonosa a képnek. Csupán arról van, hogy – ha tényleg megtévesztettek a hatóságot – akkor milyen lépéseket tervez. Lázár továbbra is a korábbi tulajdonos vonalán haladva azt mondta, hogy „a korrekt az volna, hogy az örökösök jutnának hozzá a képhez, nem a magyar állam, nem szabad holokauszttúlélőkkel csatázni”. Világossá tette, hogy az államnak nem szándéka levédeni a képet, mert az értékcsökkenéssel jár, és nem volna korrekt az egykori tulajdonossal szemben. (Igaz, jelen helyzetben ezt nem is tudná megtenni, hiszen csak Magyarországon lévő műkincset védethet le az állam – ez egyébként az jelenti, hogy nem engedi véglegesen külföldre vinni azt.)

Lázár később visszatért az állami tulajdonlás kérdéshez, szerinte

a „magyar állam úgy juthat hozzá, hogy az örökösökkel tisztességesen megegyezik”.

Hozzátette: „ha a magyar államnak, azaz a Szépművészeti Múzeumnak szüksége van a képre, – ebben Baán László főigazgatónak kell irányt mutatni – akkor tisztességesen el kell számolni a tulajdonosokkal”.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!