Bonyolult képletekkel, összetett számításokkal indokolta az Európai Bizottság, hogy miért és mennyi büntetést kellene Magyarországnak fizetnie azért, mert nem tartotta be az uniós menekültügyi szabályokat és azt ezt kimondó korábbi bírósági ítéletet is figyelmen kívül hagyta. (Csak egy mondat a bizottsági matekből: “ami a szóban forgó kötelezettségszegés súlyosságát illeti, a Bizottság az 1‑től 20‑ig terjedő skálán 13‑as súlyossági együttható alkalmazását javasolja”.)

A 2024. június 13-i ítélethirdetés előtt beadott dokumentumban úgy vélte a brüsszeli testület, hogy a jogsértés súlyának megfelelő szankció napi 16 393,16 euró (6 millió forint) és egyszeri legalább 1 044 000 euró (400 millió forint) lenne. És akkor jött a Bíróság Constantinos Lycourgos ciprusi bíró vezette öttagú, negyedik sorszámmal ellátott tanács és felfelé kerekített.

Mivel e kötelezettségszegés az uniós jog precedens nélküli, rendkívül súlyos megsértésének minősül, a Bíróság Magyarországot 200 millió euró átalányösszegnek és a késedelem minden egyes napja után 1 millió euró összegű kényszerítő bírságnak a megfizetésére kötelezi

– áll a megfellebbezhetetlen (erre hamarosan visszatérünk) verdiktben.

Az Európai Unió Bíróságának nagyterme 2025

G. Fessy / CJUE

Az előzmények egy évtizedre nyúlnak vissza. 2015-ben Magyarország a szerb–magyar határon felállította a menekültügyi eljárások helyeként szolgáló tranzitzónákat, ezzel párhuzamosan bevezette a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” fogalmát. 2017-ben egy új törvény kibővítette az ilyen válsághelyzet elrendelését lehetővé tevő eseteket. Az Európai Bizottság már 2015-ben közölte Magyarországgal a menekültügyi szabályozásának az uniós joggal való összeegyeztethetőségét érintő kétségeit. A 2017. évi törvény további aggodalmakat vetett fel. A Bizottság többek között azt kifogásolta, hogy az „eljárási”, a „befogadási” és a „kiutasítási” irányelvben előírt jogi garanciák figyelmen kívül hagyásával korlátozta a nemzetközi védelmi eljáráshoz való hozzáférést. A kérelmezők általános őrizetére vonatkozó rendszert vezetett be, és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat kényszerrel egy határ menti földsávra kísérte, a „kiutasítási” irányelvben előírt garanciák tiszteletben tartása nélkül.

2020 decemberében a Bíróság kimondta, hogy Magyarország ezen a téren sérti az uniós jogot. Meg kell jegyezni, hogy az ügy súlyára tekintettel ezt a döntést nagytanácsban hozta meg az Európai Bíróság, ami 15 bírót jelent. Itt sok mérlegelésre nincs lehetőség: ha a Bíróság megállapítja a kötelezettségszegést, az érintett tagállamnak a lehető leghamarabb teljesítenie kell az ítéletben foglaltakat. Utóbbi nem történt meg, ezért az Európai Bíróság újabb kötelezettségszegési eljárást indított, ami ismét az Európai Bíróságnál landolt, s ennek végén Lycourgos bíró vezetésével a testület példát statuált. Erre azért volt szükség, mert a bíróság álláspontja szerint a kötelezettségszegéssel Magyarország a többi tagállamra hárít olyan feladatokat, amelyek pénzügyi vonatkozással is rendelkeznek, vagyis jogellenes magatartásával más államoknak okozott kiadásokat.

A büntetés értelmében a napi egymillió eurós tételt addig a napig kell fizetni, ameddig Magyarország saját jogrendjét nem igazítja az uniós szabályokhoz – erre vonatkozóan tartalmaz eligazítást a 2020 decemberi ítélet. Az Európai Bíróságnak ezt az ítéletét is tulajdonképpen azonnal végre kell hajtani, azzal a különbséggel, hogy itt a tagállam már kiszolgáltatottabb helyzetben van. A pénzbüntetés érvényesítésének a feladata az Európai Bizottságé, amely ezen a téren kötött szabályok alapján jár el. A Bizottság megkérdezi a tagállamot, hogy egyrészt mikor fizet, másrészt mikor hajtja végre a jogszabályváltozást, ha pedig semmi érdemi nem történik, akkor fizetési felszólítást küld ki. Ennek eredménytelen eltelte után pedig bármilyen, a tagállamnak járó kifizetésből az aktuális lejárt tartozás levonható. Nem nehéz kiszámítani, hogy

2025. június 13-án a fennálló tartozás 200 millió plusz 365 millió euró, azaz 565 millió euró – plusz késedelmi kamat. Ez kamat nélkül 226 milliárd forint.

Az Európai Bizottság legfrissebb tájékoztatása szerint eddig öt időszakra vonatkozóan küldtek ki fizetési felszólítást. Az első három időszakra, illetve az egyszeri bírságra vonatkozó összesen 217+200 millió eurót már beszámították/levonták. Vagyis 417 millió eurót, 167 milliárd forintot már ténylegesen bukott emiatt a magyar költségvetés. A negyedik, 60 millió eurós időszakos kényszerítő bírságra vonatkozó felhívást 2025. március 18-án küldték ki. Magyarország nem fizette meg az összeget a megadott határidőn belül. Ezért a Bizottság megindította a szokásos beszámítási eljárást. Ez jelenleg folyamatban van. Május 20-án a Bizottság hivatalosan értesítette Magyarországot, és felszólította az ötödik, 2025. március 17-től 2025. május 17-ig tartó időszakra vonatkozó, 62 millió eurós kényszerítő bírság megfizetésére.

Jelenleg tehát itt tart az eljárás.

Néhány napja Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója a TV2 Mokka című műsorában közölte, hogy pert indít a magyar állam az Európai Unió Bírósága ellen, hogy így támadja meg a testület pénzbüntetésre vonatkozó döntését. Bakondi értelmezése szerint az EU azt akarja elérni, hogy a migránsok Magyarországon nyújthassák be a menekültkérelmüket, és ne egy másik országban, például Szerbiában.

Ez egy világos felhívás arra, hogy be kell engedni az illegális bevándorlókat

– mondta. Szerinte ebben a helyzetben nem tehet mást a kormány, minthogy pert indít, amelynek előkészítésével már megbíztak egy nemzetközi ügyvédi irodát, sőt, 600 millió forintot el is különítettek erre a célra. Meg kell jegyezni, s az ítéletekből világosan kitűnik, hogy senki sem akarta Magyarországot az illegális bevándorlók beengedésére kötelezni – sőt, ennek megakadályozása Magyarország kötelessége. Technikailag megoldás lehetett volna a tranzitzónák működésének fenntartása, ezeket azonban a kormány – hivatkozva az Európai Bíróságra, amely azonban egyáltalán nem fogalmazott meg is elvárást – bezárta. A tranzitzónákkal az volt a probléma – s ezekről más ügyekben született ítélet –, hogy ott 30 napon túl bírósági döntés nélkül, jogellenesen tartottak fogva menedékkérőket. Ezt a bánásmódot kellett volna megszüntetni és akkor a tranzitzónák működése fenntartható lett volna.

Bakondi bejelentése óta különböző jogászkörökben találgatják, mi lehet a terv. Már az is kérdésként merül fel, hogy hová lehet egy ilyen keresetet beadni, az pedig teljes értetlenséget szült, hogy egy jogerős ítéletet milyen jogi alapra támaszkodva akar megtámadni Magyarország. Az EUrolgous megkérdezte John Morijnt, a hollandiai Groningeni Egyetem nemzetközi kapcsolatok jogi és politikatudományi professzorát, mit gondol erről az ötletről.

“Az autokratikus rezsimek köztudottan kiválóan alkalmasak a ködösítésre és a “mellébeszélésre”. Ez nem több és nem kevesebb, mint ennek egy jogi formája. A Bíróság teljes mértékben a hatáskörén belül járt el, amikor egyszeri és napi bírságot szabott ki, mert a magyar kormány nem hajtotta végre a Bíróság kötelező érvényű ítéletét” – fogalmazott Morijn. Hozzátette, hogy a magyar kormány számára az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljon ettől a bírságtól, ha azt teszi, amit – mint bármely más uniós tagállam – az uniós jog értelmében köteles tenni: a magyar migrációs gyakorlatot teljes mértékben összhangba hozza az uniós normákkal, és ezt fenn is tartja. Kiemelte:

ez sokkal bölcsebb módja a magyar közpénzek elköltésének, sőt, akár megtakarításának is, mint egy nemzetközi ügyvédi irodát megbízni, bármilyen jó hírű is legyen, egy olyan perrel, amelyet kétségtelenül el fognak veszíteni.