„Bármikor le tudom tenni, ha akarom.” „A nagyanyám is 98 évig élt, pedig dohányzott.” „Akkor jönnek a legjobb gondolatok, amikor rágyújtok.” „Egy cigi a kollégákkal építi a munkahelyi kapcsolatokat.” „Ez oldja legjobban a stresszt.” „Csak gyenge cigit szívok, ez nem olyan ártalmas.” „Ha leszokom, el fogok hízni.” „Csak társaságban gyújtok rá, nem vagyok dohányos.”

Bizonyára már mindannyian hallottunk ilyen mondatokat dohányosoktól, vagy épp mi mondtuk ki őket függőként. A szívünk mélyén tudjuk, hogy ezek az állítások tévhitek. Ahogy azt is tudjuk, hogy a dohányzás a szív- és érrendszeri, a daganatos, valamint más megbetegedések esetén is magas kockázatot jelent, a várható élettartamot jelentősen lerövidíti.

Mégsem riasztanak el a cigisdobozokon szereplő borzalmas képek, se az, amikor a háziorvos magából kikelve üvölt velünk, hogy hagyjuk már abba, mert rákosak leszünk, csak egy kis akaraterő kell. Nem hatnak ránk a nemdohányos rokonok, ismerősök rosszalló szavai, és az sem, hogy zavarjuk a szomszédot, amikor az erkélyünkön dohányzunk.

Még az sem, ha a munkáltatónk számolgatja, hogy egy nap hány percet töltünk az épület előtt dohányzással, összeolvadva a bejárattól több, mint öt méterre elhelyezett dohányzóhellyel, amelynek biztos részeként még a google mapsen is látszunk. Sajnos hiába fogy a pénzünk, nem hat ránk az sem, ha kiszámoljuk, hogy egy jobbfajta házat vehetnénk Budán az eddig elszívott forintokból.

Mi a közös a fenti gondolatokban? A külső motiváció. Ha más akar meggyőzni egy dohányost, az kevéssé vezet sikerre, mert nem belülről jön a leszokás igénye.

Hogyan szoknak le mégis sokan?

A legszerencsésebbek – azok után, akik soha nem dohányoznak – a kismamák, akik a gyerekük megszületése után sem szoknak vissza. Ez azért elég ritka, de előfordul. Vannak, akik sajnos elég későn hagyják abba a dohányzást, amikor valamilyen súlyos betegség diagnózisát kapják a kezükbe, amelyet szinte egyértelműen a dohányzás okozott és/vagy még állapotromlást is eredményez, megkongatva ezzel a halál közelségének vészcsengőjét.

Olyan is van, akit egyszer csak a személyes fejlődése során – például az életközép idején - elér az életmódváltás szele, és felforgatja az életét: elkezd sportolni, egészségesen táplálkozik, ezzel együtt megpróbál leszokni a cigiről. Próbálja belsővé tenni a motivációt, ami jó irány lehet, de még itt sem biztos a siker.

Egy dohányos mesélte, hogy azért kezdett el futni, mert azt gondolta, biztos nem kap majd levegőt, ha dombon felfelé fut, miközben minden nap dobozszámra szívja a cigit. Aztán az első félmaratonja után, amikor megkérdezték tőle, hogy mit kér, vizet vagy üdítőt, azt felelte: „Egy cigit!” Persze később leszokott, de hosszú volt az út.

Akkor lehet valódi eredményt elérni, amikor kilépünk a tagadás fázisából, és szembenézünk azzal, hogy a cigarettázás az életünket teszi tönkre, és rossz példát mutatunk a gyerekeinknek is. Itt kezdődhet el az igazi munka, ami nehéz, és nem biztos, hogy egyenes út vezet a sikerhez. A függés egyrészt fizikai (nikotin), másrészt viselkedéses (komplett rituálékat szerveztünk már a dohányzás köré). Ami viszont rajtunk múlik, azt érdemes megtennünk.

Hogyan leszünk nemdohányzó dohányosok?

Szándékos az elnevezés, hiszen a dohányos mindig is dohányos marad, ahogy az alkoholista is józan alkoholista lesz, mert nem él a szenvedélyének. Ha tényleg szeretnénk megszabadulni ebből a rabságból, az alábbiakat kell – a teljesség igénye nélkül – megtennünk. Az említett pontok csupán mankót jelentenek, nincs mindenkire 100%-ban passzoló recept – ha lenne, talán már senki sem cigizne.

1. Határozzuk el, hogy nem fogunk dohányozni, azzal a tudattal, hogy többé soha egyetlen slukkot sem fogunk elszívni. Nem, még a haverokkal a buliban, vagy ismerősöknél vendégségben sem, évente egyszer sem, mert kezdődik elölről az egész. Csak akkor hozzuk meg ezt a döntést, amikor már tényleg ezt akarjuk, és valóban mi akarjuk, nem pedig a párunk vagy az anyukánk.

2. Ha megvan az elhatározás, készüljünk fel. Tűzzük ki a napját, barátkozzunk meg a gondolattal, hogy attól a naptól kezdve a nemdohányzók – vagyis az absztinens dohányosok – táborát fogjuk erősíteni.

3. Itt jöhetnek a negatív gondolatok: mi lesz, ha hiányozni fog? Készüljünk fel erre is! Mit fogunk csinálni azokban a helyzetekben, amikor a cigihez nyúlnánk? Vigyázzunk, könnyen lehet helyette más függőségbe csúszni, így érdemes ezen sokat gondolkodni, tervet is írni akár. Segíthet egy relaxációs vagy más stresszoldó módszer elsajátítása.

4. Vegyük számba a pozitívumokat: gondoljuk át, mennyivel járulunk hozzá az egészségünkhöz; lesz esélyünk megérni, amíg felnő a gyerekünk és unokánk születik. Kitisztul a tüdőnk, szebb lesz a bőrünk, intenzívebben érezzük az ízeket. A hízás tévhit, persze nem akkor, ha minden szál cigi helyett megeszünk egy szelet csokit. Ha ettől félünk, készítsünk étkezési, sportolási tervet.

5. Ne feledkezzünk meg a fizikai függésről, hiszen a szervezetünk hozzászokott a nikotinhoz. Érdemes kezdetben segítséget igénybe venni. Mindenkinek más használ, lehet ez nikotintapasz, spray, rágó, gyógyszer. Ha nem vagyunk biztosak benne, melyik lesz a nekünk való, kérjük ki orvos véleményét.

6. A kitűzött nap előtti este szívjuk el az utolsó cigit, majd dobjunk ki minden megmaradt szálat, öngyújtót, hamutartót, gyufát, mindent, ami kísértésbe hozhat. Nem elég a konyhai szemetesbe dobni, mert onnan könnyen előbányásszuk egy nehéz pillanatban. Vigyük le a konténerbe, és dobjuk oda, ahová biztosan nem másznánk utána, ha az életünk is múlna rajta.

7. Mondjuk el a családnak, barátoknak, ismerősöknek, hogy mától nem gyújtunk rá. Tegyük fel az első nikotintapaszt vagy vegyük be az első gyógyszert – kinek mit a fizikai sóvárgás csökkentésére.

8. Élvezzük, hogy van kontrollunk az életünk felett, és nem egy büdös, káros dolog irányítja helyettünk az életünk! Két hét után csökken a sóvárgás, energikusabbnak érezzük magunkat. Együnk egészséges ételeket, sportoljunk, járjunk a természetben. Idővel nem zavar már az sem, ha a társaságunkban dohányoznak; elhagyható a tapasz, gyógyszer stb. Lesznek rossz napjaink, de ne a cigi legyen a vígasz, ha már heteket, hónapokat kibírtunk sikerrel.

9. Egyszer csak eltelik egy év, ünnepeljük meg! Aztán eltelik több is, és bár azt érezzük, hogy bármikor rá tudnánk gyújtani, mégis tudjuk, hogy nem szabad egy slukkot sem elszívnunk, hiszen sokat dolgoztunk azon, hogy eljussunk idáig, és egészségesebben éljünk.

10. Ha mindez nem megy, érdemes szakember segítségét is igénybe venni, hiszen a pszichés függéstől nehéz megszabadulni. Léteznek segítő weboldalak is. De a cigit letenni csak mi tudjuk.

Egy absztinens dohányos tollából.

Füredi Éva mentálhigiénés szakember

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben az élet értelmével foglalkozunk. Megjelent a legújabb HVG Extra Pszichológia Plusz különszám is: ebben az érzelmi intelligencia témáját járjuk körül.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.