Az érzelmi intelligenciánk fontos része az önkontroll. Gyakorlásának képességét a köznyelvben akaraterőnek vagy önuralomnak is nevezzük. Ebben az összetett kognitív folyamatban szabályozzuk a viselkedésünket, gondolatainkat, sőt az érzelmeinket is a különféle impulzusokkal és kísértésekkel szemben.

A tudatos önszabályozás funkciója az agy homloklebenyében elhelyezkedő prefrontális kéreghez köthető, ez csak nekünk embereknek van, állattestvéreinket az ösztöneik irányítják. A jó önszabályozás elengedhetetlen a céljaink eléréséhez, és az egészséges emberi kapcsolatok kialakításhoz.

Így joggal gondolhatjuk, hogy a magas önkontrollal rendelkező emberek népszerűbbek, sikeresebbek és boldogabbak az önmagukat gyengébben irányító társaikkal szemben. Az alacsony önszabályozású személyekre jellemzőbb a túlfogyasztás, a függőség és/vagy a gyenge teljesítmény. Mindenkinek dolga van hát az önkontrollal, és sokat beszélünk is róla. A köztudatban azonban számos téves és helytálló elképzelés kering a témáról, ebben a cikkben ezeket próbálom letisztázni.

1. „Nem tehetek semmit, ha gyenge az akaraterőm, mert ez egy olyan emberi tulajdonság, amin nem lehet változtatni.” Hamis.

Az emberek nem egyformák az önkontroll tekintetében, de szerencsére ez a készség bármely életkorban fejleszthető. A „mentális állóképesség” gyakorlással, önismerettel, önmotivációval erősíthető. Úgy működik, mint az izommunka. Minél többet eddzük, annál nagyobb belső erőre teszünk szert, de ahogy az izom, az önuralom is el tud fáradni, és töltekezésre van szüksége.

Rendelje meg online!

Sajnos mindannyian tapasztaltuk már, az önkontroll néha kudarcot vall. A probléma egyik része, hogy túlértékeljük a kísértésnek való ellenállás képességét. Különbséget kell tenni a hasznos és a haszontalan kontroll között. A túlkontrolláltság a felszabadult öröm rovására mehet. Szükségünk van az elengedett könnyedségre is. Lehetetlen küldetés a könyörtelen mércéknek való megfelelés.

Amikor egy élethelyzetben tartósan sokat kell alkalmazkodni, és uralkodni magunkon, akkor egy idő után az ego kimerül, és a fizikai fáradtsághoz hasonlóan elkezd csökkenni a szerveztünk glükózszintje. A legjobb, ha megfigyeljük magunkon, hogy mikor csökken a türelmünk és az önkontroll.

Ilyenkor kerüljük el a kísértést, és pihenjünk egy kicsit, ahelyett, hogy megennénk azt a sütit, vagy rágyújtanánk, esetleg meginnánk egy italt. Egy kis kikapcsolódás után könnyebb lesz ellenállni. Az önkontroll fejlesztésének első lépése tehát az önmegfigyelés, és az alacsony energiaszint felismerése.

2. „Mindig hallgass az ösztöneidre!” Hamis.

Előfordul, hogy túl gyorsan, indulatból, ösztönből válaszolunk egy helyzetre, és később megbánjuk, amit mondtunk vagy tettünk, de már nem lehet visszacsinálni. Amikor nem ösztönből, hanem tudatosan reagálunk a külső vagy belső késztetésekre, akkor lehetőségünk nyílik megtervezni, értékelni a cselekvési alternatívákat, hogy elkerüljük azokat a döntéseket, amelyeket később biztosan megbánnánk.

Második lépés a jó önkontrollhoz, hogy késleltessük a reakcióinkat: egy-két mély levegő, és lélegezzük ki az indulatot, mielőtt odaszólunk a párunknak, főnökünknek, vagy büntetőfékezünk az autópályán. Érdemes magunkban pontosan megfogalmazni a problémát, és beazonosítani az érzéseinket. Néhány másodperccel később sokkal jobb döntést fogunk hozni.

A fenti mondás helyett ezt jobban használhatjuk: „hallgass a megérzéseidre!” Az intuíciók ugyanis sokszor segítenek abban, hogy felismerjünk egy helyzetet, mert a szavakon túli metakommunikációból nyerik az információt. Az ösztönök inkább a motivációk energiáját adják, de a tudatos gondolkodást, döntést nem érdemes kikerülni.

3. „A függőknek gyenge az akaraterejük.” Igaz.

A függőségekben szenvedők önkontrollja valóban gyenge, de ez nem ilyen egyszerű, ennek hátterében több tényező áll.  A szerhasználattal – legyen az alkohol, drog, vagy nikotin - felborul az agy biokémiai egyensúlya: a dopamin, szerotonin, GABA és acetilcholin, vagyis a neurotranszmitterek természetes és kívánatos kiválasztódása. Az agy jutalmazórendszere ezáltal károsodik. A hamis önjutalmazás hamarosan kényszeressé válik, és a szerélvező ördögi körbe kerül.

Az Én gyengesége és a rászokás, közvetve vagy közvetlenül a személyiség motivációs rendszerének és a stresszkezelésének az elégtelenségéből fakad. A függők élettörténetében nem ritka a korai pszichés trauma, az elhanyagoló vagy bántalmazó környezet. Az elvonókúrákon, leszoktató terápiákon a kémiai detoxikáció mellett megtanítjuk a betegeket a stresszre adott helyes viselkedéses válaszokra, és olyan új rekreációs lehetőségekre váltjuk a függőséget, ami erősíti az önkontrollt (például sport, meditáció).

Egy 2011- es magyar kutatásban Pikó Bettina, Kovács Eszter és Kriston Pálma rámutattak az úgynevezett külső és belső kontroll jelentőségére a szerfüggőség kialakulásában. A belső kontroll azt jelenti, hogy a saját stabil értékítéletünkre támaszkodunk, és kevésbé akarunk megfelelni másoknak. A külső kontrollos személyek befolyásolhatóbbak, a vonatkoztatási rendszerüket önmagukon kívülre helyezik, inkább mások véleményéhez, viselkedéséhez igazodnak.

Talán nem meglepő, hogy a vizsgált, belső kontrollal rendelkező személyek jobban odafigyeltek az egészségükre, a külső kontrollosok pedig könnyebben kipróbáltak alkoholt, drogokat, illetve dohánytermékeket. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a belső kontroll hiánya rontja a stresszoldás hatékonyságát és növeli a szerfogyasztás valószínűségét.

Nógrádi Csilla pszichológus

További tényeket, tévhiteket az önkontrollról a legújabb HVG Extra Pszichológia Plusz különszámban találhat, amelyben az érzelmi intelligenciával foglalkozunk. Megjelent a legújabb HVG Extra Pszichológia magazin is, amelyben az élet értelmével foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.