A lelke mélyén a függő pontosan tudja, mi a helyzet vele

„A különböző függőségek hátterében nagyon hasonló tényezők húzódhatnak meg, és sokszor csak esetlegességeken múlik, hogy kinél milyen addikció alakul ki” – szögezte le bevezetőjében Kapitány-Fövény Máté. Bár a függőségeket alapvetően két nagy csoportra lehet osztani, úgy mint szerhasználati (alkohol, gyógyszer, ópiátok, illegális drogok stb.), illetve viselkedési addikciók (szerencsejáték-, munka-, testedzés-, szex-, pornó-, internet- stb.), a lényeg minden esetben a kontrollvesztésen van – hangsúlyozta a kerekasztal ezúttal is képernyők előtt összegyűlt közönsége számára.

Más kérdés, tette hozzá a szakember, hogy bár a kétféle függőség szakmai szempontból – és akár kimenetel tekintetében is – egyenértékű, ráadásul manapság viharos gyorsasággal terjednek a viselkedési addikciók, a szakambulanciákon elsősorban a szerhasználók jelennek meg. „Őket ugyanis a környezet hamarabb észreveszi, a társadalom pedig jobban stigmatizálja”. Ez utóbbi különösen sújtja azokat, akiknek a szenvedélybetegsége gazdasági szempontból is nagyobb terhet jelent a környezet számára, mint az alkohol- vagy droghasználat.

Elfogadóbbá válunk, de vajon jó ez?

Paradox módon vannak függőségek, mint a munka- vagy a testedzésaddikció, amelyeket a társadalom kifejezetten támogat, az internetfüggőség pedig e tekintetben határeset Kapitány-Fövény szerint. A világ ugyanis „az online tér felé nyom”, és minél inkább ide zárkóznak az emberek, annál kevésbé számít ez a viselkedés kórosnak.

Arról nem is beszélve, hívta fel a figyelmet a szakember, hogy a karantén idején a társadalom és maguk a szakemberek is elfogadóbbá váltak bizonyos, korábban addiktívnak tartott viselkedési formákkal szemben. A kisebbik rossz elvét szem előtt tartva például Ray Chambers, a WHO amerikai nagykövete is arra buzdította az embereket, hogy a fertőzések megelőzése érdekében maradjanak otthon, és inkább játsszanak videójátékokkal.

Tény, hogy nem könnyű a bezártság elviselése, hiszen „ez a lecsendesülés olyan volt az emberiség számára, mint amikor az autópályáról letérve 130-ról hirtelen 50 km/h-ra kell lassítani”. Ezt a sebességcsökkenést sokaknak nehéz elviselni, nem véletlen, hogy ilyenkor megnő az önstimuláció igénye. Erre utal Kapitány-Fövény Máté szerint, hogy a karantén bevezetése után egyaránt 60-70 százalékkal emelkedett az online pornó- és videójáték-oldalak látogatottsága.

A függőségekkel küzdők közül egyébként volt, akinek kapóra jött a járvány, másnak kifejezetten katasztrófa volt – idézte fel a szakember. A szerencsejáték-függőknek például úgy tűnhetett, mintha „a világ egyetlen zárt addiktológiai osztállyá vált volna” (hiszen nem lehetett online sportfogadásokat kötni), míg mondjuk egy alkoholbeteg még rosszabb helyzetbe került az otthoni magányban és bezártságban.

Félresiklott öngyógyítás

A beszélgetés közben feltett kérdések közül több is foglalkozott azzal, hogyan lehet rádöbbenteni valakit arra, hogy függő. Ennek kapcsán a szakember emlékeztetett arra, hogy ez azért igen nehéz, mert egy függőség nemcsak szenvedést okoz, hanem el is veszi a szenvedést. Egy alkoholbeteg például „öngyógyít” az ivással, mivel valamiféle problémájára, szenvedésére keres általa enyhülést.

Ezért is fordulhat elő, hogy a függők 90 százaléka (!) magától nem keres szakmai segítséget. Pedig „a lelke mélyén egy szenvedélybeteg pontosan tudja, mi a helyzet vele, azért hazudozik a környezetének és saját magának is, mert tudja, érzi, hogy problémája van.”

A segítséget sokszor az jelentheti, ha az addikcióra felfigyelő családtag maga megy el egy terápiás csoportba, vagy együtt keresnek segítséget, mert ezzel le lehet venni a teher egy részét az érintettről. De ha ez nem megy, akkor legalább beszélni kell a függőségről. „Sok közegben, főleg a munkahelyeken, tabutéma az addikció, pedig a nagy változásokhoz az kellene, hogy legalább nyíltan tudjunk beszélni róla.”

Tabu és védőfaktor

Ez lenne egyébként a megelőzés alapja is Kapitány-Fövény Máté szerint. Minél korábban, akár kisiskolás korban tudnak a családokban beszélni a függőségekről, annál kevésbé válik stigmatizálóvá egy ilyen állapot, annál kevésbé lesz tabu ez a téma, ez pedig védőfaktorként működik majd a későbbiekben is a felnövekvő nemzedékek számára.

Ehhez persze nem ártana az sem, hogy maga a társadalom se legyen elnéző olyan társas normákkal szemben, mint például a kamaszkori rendszeres alkoholmérgezés a bulik során. Igaz, ez annak is a következménye a klinikai szakpszichológus szerint, hogy a nagy történelmi traumákat átélt országokban – szintén a kisebbik rossz elvén – rendre elnézőbbek a függőségekkel.

Szintén kérdésként merült fel, hogy mikortól számít videójáték-függőnek valaki. A szakember úgy véli, hogy igen nagy különbségek lehetnek az egyes emberek között, de azért, ha valaki napi 6 órát ül a gép előtt, anélkül, hogy dolgozna, az már bizonyosan problémás viselkedés.

De az időkorláton túl számos más paraméter is befolyásolja az addikció tényét vagy mértékét. Például, hogy mennyire szűkül be a kapcsolati hálója egy tevékenység miatt, miként hat a teljesítményére a munkában vagy egyéb hétköznapi feladataiban, alakul-e ki miatta konfliktusa a kapcsolataiban, vagy mondjuk, hogy kezd-e már hazudozni a függőség leplezése érdekében. Akárhogyan is, egy tavalyi adat szerint a világban hárommilliárd ember játszik rendszeresen videójátékot, és ebből arányosan következtetve a szakember szerint Magyarországon legalább 100 ezer ember lehet videójáték-függő.

Az internet különösen is sok problémát vet föl manapság, hiszen minden itt összpontosul, és aggasztó átjárhatóságok alakultak ki – folytatta Kapitány-Fövény Máté. Az online térben egymást erősíti a pornó, a játék, elég csak a hiperszexuálissá alakított játékkarakterekre gondolni. A kamaszoknál pedig ez az egyetlen platformon való élet beszűkülést hozhat, minden ekörül kezd forogni az életükben.

A krízis lehetőségei

Jó hír, hogy a különféle addikciókból van gyógyulás, de ehhez az kell, hogy megtörténjen a neuroadaptáció, vagyis, hogy az agy érzékelő receptorai, jutalmazó központjai hozzászokjanak a felfokozott ingermennyiség lecsökkenéséhez. Ehhez mindenképpen hónapoknak kell eltelnie tünet- és visszaesésmentesen, mert csak ennyi idő alatt tanulja meg az emberi agy, hogy másképp is lehet reagálni a jutalmazó viselkedésekre, lehet örülni a kis dolgoknak is – hangsúlyozta a szakember. „Hasonló ez ahhoz, ahogyan az elmúlt hónapokban az idegrendszerünknek hozzá kellett szoknia, hogy lassabb a világ.”

A koronavírus miatt kialakult mostani krízisből egyébként, bármennyire is kényszeridőszak, mégis sokat ki lehet hozni belőle – fűzte hozzá végül biztatóan Kapitány-Fövény Máté. A legzavaróbb, hogy senki sem tudja, mennyi ideig kell berendezkedni a bizonytalan állapotra, de ha sikerül ezen túltenni magunkat, akkor mind a családi, baráti kapcsolatokban, mind az önfejlesztésben (olvasásban, tanulásban) rendkívüli lehetőségek nyílnak meg előttünk.

A lényeg, hogy ne szűnjünk meg folyamatosan dolgozni magunkon. Ebben – és kizárólag ebben – a tekintetben akár példát is vehetünk a szenvedélybetegségből felépülőkről, akik közül sokan áldásnak tekintik a függőségüket, mert a gyógyulási folyamat során olyan őszinte és mély dolgokat tudtak meg magukról és a világról, amire különben nem lett volna lehetőségük.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, melynek témája: újrakezdés a bizonytalanság korában. Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.

A szerző könyveit itt találja meg.