Sue Smith-nek (45) kilenc gyereke van, éppen a tizediket várja. Postán. Mindig is nagy családot akart, húzta halasztotta, mert nem akarta, hogy az élete másból se álljon, csak gyereksírásból és kakis pelenkákból. Így hát előjött a tökéletes megoldással - műbabákat vásárolt.
Smith 25000 dollárt – több, mint négy millió forintot - költött rebornokra (igazi csecsemő kinézetű babák), amelyek a legkisebb részletig hasonlítanak egy élő egyedre. Az asszony ezer fontokat költ babaruhára, pelenkát is vásárol, eteti, itatja őket és babakocsiban tologatva rendszeresen sétálnak is.
„Amikor sétáltatom a gyerekeket vegyes reakció érkezik az emberektől, mert sokan meglepődnek, amikor meglátják, hogy műbabát tologatok. Kellemetlenül érzik magukat miattam, de én ezt nem így látom. Én soha nem képzelem a lányokról, hogy igazi csecsemők. Tudom, hogy csak műbabák, de attól, mert nincsenek igazi gyerekeim, az anyasági ösztön bennem is kifejlődött.” –meséli Smith a Channel 4-nak. A filmben a Smith család kilenc gyermeke, Ayanna, Olivia, Aiko, Asia, Emmie, Marlee, Sabrine, Patrice, és Tiffany mellé Sue érkezését várják. „Számomra Sue lesz az abszolút igazi, mert nyitva lesz a szeme és mosolyog. Őnála nem lehet jobb, mert ettől sokkal igazibbá, személyesebbé válik és jobban el tudom képzelni, hogyan is nézne ki, ha felnőne.” – folytatja Smith, aki Sue-t Amerikából rendelte, de akinek a legtöbb babája Babybuntin.
A Babybuntin gyártója Jamie Eaton (30) egyedülálló anyja négy igazi gyereknek. A babagyártáshoz való tehetségét akkor fedezte fel, amikor az eBay-en babát vásárolt a kislányának. A baba nem volt olyan realisztikus, mint ahogy azt a kép alapján Eaton elképzelte, így hát vett pár üveg festéket és az eredmény után rájött, hogy kedve van még többet csinálni, aztán a dologból üzlet lett. Ma már egy egész Babybuntin bölcsőde várja az új anyukákat és Eaton folyamatosan azzal próbálkozik, hogy minél élethűbbé varázsolja a csöppségeket.
„A célom a tökéletesen élethű baba. Az egész erről szól, hiszen babát csinálok. Ma már vannak melegedő tasakok, amitől a baba emberi hőmérsékletűvé válhat, be lehet építeni lélegző, rugdalózó szerkezeteket és szívdobogást imitálót is. A haja lehet egyenes vagy göndör, anyajegyek és tejkiütések is festhetőek rá.” - meséli lelkesen.
Eaton szerint minden vevőjének más oka van arra, hogy rebornokat vásároljon és neki mindegy, mi legyen az ok, mert mindenképpen ártalmatlan.
A filmben Sue Smith mellett Eaton másik vevője egy nagymama, aki ideiglenesen vigyázott Harry nevű unokájára, amíg az pici volt, de aztán Harry az anyukájával Új Zélandra költözött, és a nagymama meg a nagypapa egyedül maradtak. Eton egy fénykép után megalkotta a Harry mását, de a klónozott babától a nagypapa kiborult.
„Sajnálom, de nekem az egész dolog nem tettszik. A baba úgy néz ki, mint valaki a halottas ház asztalán.”- volt a reakciója Harry nagyapjának az élettelen újszülöttre. De ez egyáltalán nem érdekelte a nagymamát. A nagyi ugyanis csatlakozott egy reborn babákat kedvelő weboldalhoz és azt fontolgatta a filmben, hogy sétálni viszi Harry-t.
A filmnek nagy visszhangja volt az internetes fórumokon. Sokak véleménye az volt, hogy ezeknek a nőknek „komoly segítségre van szüksége pszichoterápia formájában”, de rengeteg megszólaló gondolta ennek az ellenkezőjét. Az elfogadóbb vélemények szerint „sokkal több betegesebb és félelmetesebb dolog történik a mai világban, mint egy nő, aki műbabát vásárol magának.” Ha férfiaknak lehet modell és kocsi gyűjteményük, akkor ezeknek a nőknek is lehet babagyűjteménye. És ahogy egy férfi órákat tölthet ólomkatona festegetéssel, a reborn hobbi manifesztálódhat abban, hogy ezek az asszonyok neveket adnak a csecsemőknek és pátyolgatják őket.
Volt egy harmadik vélemény csoport is, akik úgy gondolták, hogy ha ezeknek a nőknek gyermektelenségük, koruk, körülményeik ellenére ilyen erősen megjelent az anyai ösztönük, akkor ott az örökbefogadás. De a gyermekszeretet megnyilvánulhatna abban is, hogy segítenek a szegénységben felnövő gyermekeknek vagy részt vesznek a gyermekekkel foglalkozó alapítványok munkájában, esetleg a közösségük gyermekcsoportjainak az életében.
A dokumentumfilmben Smith végre találkozott a kicsi Sueval és egyből beleszeretett a mosolygós kislányba. Nekiállt, hogy aprólékos műgonddal a megszokott módra fésülje a csecsemő haját és ráadta a több száz fontos ruhát, amit a Harrods-ban vásárolt erre a különleges alkalomra. Ám ekkor észre vette, hogy a kislány fején a festék megrepedt és ettől kiborult. Ám a reakció nem teljesen az, amit várnánk. „ Amikor először találkozom a gyerekekkel, az a legboldogabb időszak, ha valami ezt elrontja, akkor nagyon szomorú vagyok. Ez a gyerek nem az akit vártam, úgyhogy küldöm vissza postafordultával. Sue még mindig mosolyog, pedig megsebesült. Mi tökéletes babát szeretnénk. Mindig is a tökéletességre törekedtem, de ez soha nem jön össze. Talán a következő már az lesz.”
Krisztina O'Brien
