A felkiáltójel használata kényes dolog, magára valamit is adó író igyekszik minél ritkábban, csak nagyon megfontolt esetben kitenni a mondat végén. A túl gyakori felkiáltójel az olyan nőies, romantikus valami, ami könnyen nevetségessé teszi az egyébként akár komoly mondanivalót is. Nézzünk egy példaszöveget, amelyben a mondatok egyszerű pontokkal lezárva akár hitelesek is lennének. „Legyen fizetővendég magánházaknál! Élvezze Skócia legszebb udvarházainak történelmi pompáját és vendégszeretét! Kössön barátságot az udvarházakban élő ősi családokkal!” Ugye, milyen vicces?
Az idézet Rosamund Pilcher magyarul legutóbb megjelent könyvéből való, a Szeptemberből, de jellemzőnek a legkevésbé sem nevezhető a szerzőre. Sőt, Pilcher kifejezetten ironikusan használja a felkiáltójelet egy amerikaiaknak szóló utazási iroda reklámszövegének „emelkedettségének” érzékeltetésére. A Szeptember kiadója, a szerző könyveit megjelentető Ulpius-ház azonban halálosan komolyan gondolta a borítón látható „Rosamund Pilcher a szív és a lélek írónője!” feliratot. Talán nem olvasták el rendesen a könyvet, csak tudták, hogy ez a Pilcher ez valami női író, úgyhogy az érzelmek emlegetése és a felkiáltójel majd utat nyit minden hölgy szívéhez.
Tagadhatatlan, hogy Rosamund Pilcher női író, kétszeresen is. Egyrészt mert ugye nő, másrészt meg elsősorban nőknek írja a könyveit. Miközben négy gyereket felnevelt, folyamatosan jelentek meg tőle először elbeszélések, majd regények, amelyekhez a témát általában saját életéből, környezetéből merítette. Ezért van az, hogy Pilcher olyan lelkesen tud írni Cornwallról, hiszen ott született és nevelkedett, de a világháborús történetek is közvetlen tapasztalatok alapján keletkeztek, Skócia pedig az írónő családi otthonának helyszíne, ahová házasságkötése után költözött.
A valódi áttörést, az elismerést, a népszerűséget és ezzel az írásból származó jelentős jövedelmet is, az 1987-ben megjelent Kagylókeresők című könyve hozta meg számára, amelyből több mint ötmillió példányt adtak el világszerte. A regényből film is készült, nemrégiben pedig
színpadra is állították. Pilchert divat szidni, mint értéktelen lektűrök amatőr szerzőjét és valóban, kezdeti próbálkozásai nem feltétlenül emelik ki a kötelező elemeket bemutató női sikerírók közül. A Kagylókeresők azonban valóban jó könyv, sokkal értékesebb, mint tiszavirág életű toplistás romantikus regények és az azóta írt és magyarul is megjelent Szeptember vagy a Téli napforduló szereplői elolvasás után még nagyon sokáig velünk maradnak. Személyes kedvencünk az utóbbi, amelyet az Ulpius-ház hamarosan újra megjelentet, ismét felkiáltójellel nyomatékosítva Pilcher nőkre gyakorolt hatását.
