A londoni Frost and Reed galériában Festmények az életből címmel egy hónapig látható Saied Dai, Robbie Wraith és Martin Yeoman kiállítása, amelyen több aktkép is látható, többnyire Wraith gyűjteményéből. Ivonne Eller, a festő egyik múzsája és néhány más modell ez alkalomból arról mesélt a The Guardian angol napilapnak, mit is jelent az aktmodellkedés.
„Amikor az ismerősöknek elárulom, hogy másodállásban aktmodell vagyok, a reakció általában hitetlenség, 'Te pénzért vetkőzöl?' - kérdezik, mielőtt gyorsan témát váltanak" - mesélte Eller, aki több más neves festő mellett egy héten háromszor dolgozik Robbie Wraith-szal. Wraith nemzetközileg elismert festőművész, a királynő portréfestője és Pietro Annigoni keze alatt tanulta a művészetet Firenzében.
Madamme Bink, Eller barátnője főállású művészeti modellként mutatja be magát és nagyon büszke a munkájára. „Az aktmunka az egyetlen aspektusa a modellkedésnek, amit igazán élveztem, sokkal kényelmesebben érzem magam a saját bőrömben, mint ruhában, így folyamatosan próbáltam aktmunkákat vállalni” - osztotta meg tapasztalatait a Guardiannel Bink, aki szerint méltán nagyszerű szakma az, amelynek az ember önmaga szó szerint a tárgya.
Kiből lehet aktmodell, milyen tulajdonság, esetleg képzettség kell hozzá? Ian Leake aktfotóművész szerint három dolog miatt lesz valaki meztelen modell, és ezek egyike sem az exhibicionizmus, noha az önkifejezés általában szerepet játszik benne. „Vannak lányok, akiknek az aktmodellkedés bevezetés a felnőttkorba, az önállóságba, mások a pénzért csinálják, néhányan pedig azért, mert szeretnek alkotni és szeretik a művészetet” - kategorizált Leake. Egy modellnek emellett tudnia kell pózolni, és a rugalmasság sem hátrány. „De ez a munka nem a nullás méretet jelenti, a művészi modell alakról, szögekről, árnyakról, fényről, ezek mozgásáról és a stílusról beszél. A modell dolga emellett az is, hogy harmóniát alakítson ki a művésszel, hogy értse az utasításokat, hogy természetesen érezze magát a kamera előtt, múzsaként viselkedjen és ne csak ő legyen megihletve, hanem ő maga is ihlessen” - folytatta a felsorolást Allan Jenkins fotóművész. Mert a modellkedés maga is művészet, nem passzív, hanem bonyolult folyamat: akiket megörökítenek, azok nemcsak a testüket mutatják meg, a lelkükből is valamit. A festő, a szobrászművész, a művészi fotós mind-mind megragad valamit az emberből, visszaadja a kapcsolatot az alkotó és a tárgya között.
Igen, az a bizonyos kapcsolat, amiről annyit hallottunk már. Bizonyára szinte mindenki fejében megfordul, van-e szexuális kapcsolat vagy feszültség a résztvevők között. Perverzek-e a festők? Annál is inkább, mert a modellek 99 százaléka nő, a művészek többsége pedig általában férfi. Eller szerint szex nincs, noha a művésznek muszáj valamit találnia a modelljében, ami tetszetős. De ettől még nem muszáj szexuális jellegűvé válnia a köztük lévő kapcsolatnak. Az erotikus töltet leginkább csak probléma, nem segíti, hanem aláássa a munkát. A stigma ennek ellenére ott van minden modellen, mert a barátok és a rokonok mindig előítéletekkel gondolnak erre a munkára, pedig művészeknek aktmodellt állni merőben más, mint a férfimagazinoknak való szexfotózás. A megítélés attól függ, hogy valaki festményhez, szoborhoz vagy fotóhoz áll modellt. Néhány ember a művészvilágban még mindig azon munkálkodik, hogy hierarchiát állítson fel arra nézve, minek van megbecsült művészeti értéke, és minek nincs; a modellek megítélése is hasonló. „A londoni metró aluljárójában látható egy hirdetés, híres és klasszikus festett hölgyaktkép. Nem hiszem, hogy mostanság a képhez hasonló fotót láthatnánk” - állítja Madamme Bink.
A Festmények az életből című kiállítás a londoni Frost and Reed galériában látható április 24-ig.
Krisztina O'Brien
