A fogyatékkal élőkkel kapcsolatban évszázados tabuk terjedtek el, számos irodalmi és történelmi forrás valamiféle hamis ártatlanságot aggatott rájuk, a “boldogok az ilyen-olyan szegények” elv alapján. A társadalmi elfogadottságnak és az internetnek köszönhetően azonban újabb és újabb elképzelések dőlnek meg, legtöbbször maguknak az érintetteknek köszönhetően.

Az egyik ilyen tabu a szex és a szerelem, amiről az emberiség átlagos fele szereti azt hinni, hogy csak a kiváltságos “tökéleteseknek” van fenntartva, miközben az intimitás iránti vágy univerzális, testi és lelki adottságoktól függetlenül, legfeljebb a formája változik. Nemrégiben egy szlovák dokumentumfilm, a Blind Loves (Vak szerelmek) is foglalkozott a témával.


A BBC News egyik cikkében pedig egy vak férfi, Damon Rose mesélt a szerelemmel és szexszel kapcsolatos tapasztalatairól. “Hogyan tudod valakiről, hogy tetszik, ha nem is látod?” - ez a leggyakoribb kérdések egyike, amelyet a laikusok a vakoknak feltesznek, állítja Rose. A válasz egyszerű: az illető hangja, személyisége és értelmi képességei jelentik az alapvető vonzerőt. Ezen értékek egy része egyértelmű mindannyiunk számára, hiszen egy szép hang mindenkire hatással van, sokszor még többet, vagy legalább ugyanannyit jelenthet, mint a külső. Rose szerint a látás képességét általában túlértékelik, hiszen annyiszor végighallgatta már, ahogy barátai hiábavalóan teszik tönkre magukat egy csodás arc miatt, ami mögött csak sötétség és mocsok lapult a csinos férfi vagy nő személyiségében.

Ennek ellenére a külsőnek igenis van jelentősége a vakok számára is. “És hogy szeretném, ha csak itt ülhetnék és mesélhetnék maguknak arról, hogy a vakoknak nincsenek előítéleteik: nem törődnek azzal, hogy hercegi a külsőd vagy ronda, és hogy mi nem foglalkozunk ilyen felületes dolgokkal. Szomorú, de ez egyáltalán nem igaz.”

Rose elmesél egy esetet, amikor tinédzserként egy bentlakásos iskola tanulója volt, ahol a diákok korából adódóan a hormonok csak úgy száguldottak fel-alá a folyosókon. Amikor új lány érkezett az iskolába, egy darabig senki nem figyelt fel rá – egészen addig, amíg az egyik srác meg nem jegyezte, úgy hallotta, hogy a lány szőke. Annak ellenére, hogy a lány zárkózott, csendes virágszál volt, innentől kezdve, pusztán a hajszíne miatt rengeteg figyelmet kapott. Természetesen nagyon kevés csodálója láthatta szépséges szőkeségét, sokan még azt sem tudták, hogy néz ki, amikor valaki szőke. De mivel az elbeszélések alapján beléjük ivódott, hogy a világos haj kívánatosabb, mint a sötét, a lány rendkívül népszerűvé vált.

Egy másik alkalommal Rose egyik vak barátja mélységes szerelembe esett egy hölggyel. A fiú nem is tudott másról beszélni, csak barátnője puha hangjáról, kedves lényéről, illatáról. Mindenben egyezett az ízlésük, tökéletes párnak tűntek. Aztán a fiú bemutatta a lányt látó bátyjának, aki csúnyának nevezte, mire a vak szerelmes szakított kedvesével.

“A szépség hatalom. A csinos embereket körüllengi valami különleges aura. Sokszor nagyon magabiztosak. Ahogy mondani szokták, csak besétálnak egy szobába és uralják. De ha a szobában csak vakok vannak, a szép külső hatalma semmit sem ér” - mondja Rose.

Ám ha a látók értesítik a látássérültet egy adott férfi vagy nő csinosságáról, ő szinte ugyanolyan nehezen vonja ki magát a “szépség varázsa” alól, mint a többiek.

KM