Utazások a szkriptóriumban című könyvének már a címe is arról árulkodik: ez egy kísérlet, egy játék, egy forgatókönyv, amelynek főszereplői a regény karakterei, írói pedig mi magunk vagyunk.

A könyv borítója

A szkriptórium szó író szobát jelent, leginkább a középkori kolostorok író szobáit hívták így. Ennek megfelelően a regény helyszíne is egy szoba. A szobában egy Mr Blank (a blank szó angolul üreset jelent, a papírnak szokott leggyakrabban jelzője lenni) nevű férfi a lakója. Hogy ki ő, miért van ott, mikor került oda és meddig fog ott maradni, ő maga sem tudja. Nem emlékszik semmire, csak képekre és érzésekre.

A szoba és a helyzet kafkai: minden tárgyon egy ragasztócsíkra írt felirat jelzi, mi az a tárgy: például a székre ezt írták: SZÉK. Ezen kívül még van egy fürdőszoba, egy ágy, egy asztal, egy görgős szék, néhány fotó, egy kézirat és amiről Mr Blank sem tud: a palfonon egy kamera, amely minden mozdulatát figyeli és rögzíti.

Mr Blank olvasni kezdi a kéziratot, amely egy fogoly története egy másik időben egy másik világban. Az olvasás közben mindenféle emberek látogatják meg (Paul Auster korábbi regényének figurái), akiknek az elbeszéléseiből Mr Blank megpróbálja összerakni múltját és identitását. Ki ő? Mik a bűnei? Van-e családja? Ki szereti és ki az ellensége? - az én határai elmosódnak, ahogy mások elbeszéléseiből próbálja rekonstruálni önmagát.

Amíg Mr Blank állítólagos pszichiátere tanácsára az olvasott regény folytatását próbálja meg kitalálni, velünk küönös játékot játszik a szerző: Mr Blank történetét végülis mi írjuk meg.

Akinek valaha megfordult a fejében, hogy írni szeretne, azt javaslom, vegye a kezébe Paul Auster könyvét és engedje szabadon fantáziáját. 

Szafi