James Cameron nem az a fajta ember, aki megelégszik a közepes dolgokkal, neki mindenből a legnagyobb kell. Lássuk be, a Titanic nyomasztó méretű sikere után nehéz is lett volna csak úgy csinálnia egy másik filmet. A rendező az 1997-es kasszacsúcs óta éveken át csak nézelődött, írkálgatott, készült az újabb nagy dobásra, amire állítólag azért kellett több mint 10 évet várni, mert a korábbi digitális eszközökkel a költségek még a most is jelentősnek számító 250 millió dollár másfélszeresére rúgtak volna.

A számítógépes képalkotás (CGI) fejlődésének köszönhetően az Avatar végül mégis elkészülhetett, és bár komoly fenntartásokkal ültünk be a 3D vetítésre, elvarázsolódtunk. A film erőssége határozottan nem a történet, ami annyira kiszámítható, hogy akár most rögtön elmesélhetnénk szóról-szóra, ettől nem lenne kisebb az élvezet.

Először arra gondoltunk, a sok CGI miatt már nem maradt elég pénz a forgatókönyvíróknak, de mivel a sztorit is Cameron jegyzi, valószínűleg az a helyzet, hogy szerinte ilyen egy jó mese. Nyilván nem kellett magát megerőltetnie, hiszen számos korábbi legenda, film elemeit szégyenkezés és bármiféle leplezés nélkül emelte át. Nekünk a legerősebb párhuzam a Pocahontas volt, a harcos hercegnő és a buta John Smith szerelme végül is régi, jól bevált megoldás.

Nem bántuk volna, ha a Na'vik népe egy kissé kevésbé felel meg a természeti népekről az átlagember fejében élő ostoba kliséknek, de a felesleges szélsőségek ellenére a látvány úgyis elviszi az Avatart. Nem szívesen mondunk ilyesmit, de az Avatar tényleg felülír mindent, amit eddig moziban láttunk, különösen a 3D eszközeivel párosulva. Nehezen elképzelhető, hogy bárki is képes lenne kivonni magát a varázslatos képek hatása alól, tökéletes virtuális valóság élmény, mintha magunk is jártunk volna a Pandorán. A masszív, 166 perces játékidő, ha nem is látszott elröppenni, de rendesen kitöltötték, nem volt üresjárat. Az Avatar az a film, ami miatt nem csak hogy érdemes, de szinte kötelező elmenni moziba.

Ettől függetlenül a Golden Globe legjobb dráma kategóriájának jelölése legfeljebb viccnek tekinthető, hiszen az Avatar nem abban jeleskedik, hogy a fordulatokkal vagy az alakításokkal tartja izgalomban a nézőt. Nem mintha nem lennének rendben a színészek, állítólag még azok is komolyan felkészültek, akik a maguk testi valójában meg sem jelennek a vásznon, mint Zoe Saldana, aki a Na'vi hölgyet játssza.

Egy hír szerint, mivel a Pandora dzsungele csak a winchestereken létezik ugye, Cameron elvitte a szereplőket Hawaiira és ott nappalra bevették magukat az erdőbe, hogy legalább valami fogalmuk legyen róla. Éjszakára aztán szépen visszamentek a Four Seasons hotelbe. Talán ha éjszakára is kint maradnak, akkor a történetnek is lett volna mélysége, nem csak a 3D-nek, de Cameronnak arra valószínűleg nincs is igénye. És szinte biztos, hogy így is eszeveszett sikere lesz.

Az Avatar játék valószínűleg meg sem közelíti majd a mozis élményt, de az emlékek visszaidézésére mégis kiváló lehetőség lesz.

KM