„Világos huz s a 4-ik lépésben matot mond.” Ezzel a rövid instrukcióval közölte a Vasárnapi Újság 150 éve, 1859. december 11-én a hazai sajtóban elsőként megjelent magyar sakkfeladványt. Készítője, a 26 esztendős Rozsnyai Mátyás vegyész ezzel tulajdonképpen az ország első sakkrovatának ágyazott meg. A lépéskényszeres, mai szemmel nézve sem gyermeteg fejtörőt a nagy számban a szerkesztőségbe érkezett levelek tanúsága szerint az olvasók örömmel fogadták.

Nem ez volt persze az első feladvány a magyar sajtóban. Különféle szórejtvények például már az első magyar nyelvű újságban, az 1780-tól Rát Mátyás szerkesztésében hetente kétszer megjelent Magyar Hírmondóban is helyet kaptak (a legrégebbi, nyomtatásban sokszorosított magyar rejtvény, egy találós kérdés az 1514 és 1519 között készült Cornides-kódexben tűnt fel). Önálló rovatként pedig az 1817 óta kiadott Hasznos Mulatságok című hetilapban jelentek meg rejtvények. Maga a szó egyébként nyelvújítási lelemény, igaz, 1766-ban még „rejtevény” formában használták, a talány szinonimájaként. A korszakban aztán a kedvelt irodalmi lapok, így a Honderű és a Vahot Imre szerkesztésében „a társasélet, szépirodalom és művészet körében” fejlécű Pesti Divatlap – amelynek egy ideig Petőfi Sándor volt a segéd- és tördelőszerkesztője – is közreadtak frappáns rímekbe öltött „talányos kérdéseket”.

Ezek mellé aztán hamarosan felsorakoztak a betűkkel kombinált képrejtvények, a rébuszok. Az 1800-as évek második felének képes élclapjaiban, a Bolond Istókban, a Bolond Miskában, a Füles Bagolyban pedig a furfangos betűrejtvények is, amelyeket – mutat rá a téma történetét taglaló írásában Erős Zoltán, a Füles rejtvénylap előző főszerkesztője – az 1858 óta Jókai Mór szerkesztésében és kiadásában jegyzett hetilap, az Üstökös tett közkedveltté. A sakkrejtvények közül az említetthez hasonló mattfeladványok a legkedveltebbek (matt 2–4 lépésben), de népszerűek a végjátéktanulmányok is, például a „világos indul és nyer”, illetve a „helyezz el a táblán több vezért úgy, hogy ne üthessék egymást” jellegű konstrukciós feladatok, amelyek megalkotásában a Rozsnyai-kortárs amerikai Samuel Loyd volt az úttörő.

A rejtvények máig legnépszerűbbike azonban a keresztrejtvény. Az első magyar nyelvű „keresztszórejtvényt” – az egyik angol lapban felfedezett Crossword Puzzle mintájára – a Ma Este színházi programajánló újságba zenei riportokat készítő hírlapíró, Kristóf Károly alkotta meg, 10 x 10-es méretben, 1925. január 22-én. Az ő ősfejtörője azonban csak ránézésre hasonlít a mai változatokhoz, megfejteni másképp kellett. A meghatározásra utaló számok ugyanis nemcsak sor vagy oszlop elején, hanem közben is előfordulhattak; minden számnál új szó kezdődött. A műfaj magyarországi meghonosítóját azonban a későbbiekben már nem nagyon érdekelte a rejtvénygyártás, így a hazai „rejtvénykirály” címet a gyorsan kapcsoló – utóbb a Sicc című kötetével országos ismertségre szert tett – Grätzer József (HVG, 2008. október 18.) érdemelte ki, aki a Színházi Élet rejtvényrovatának szerkesztőjeként hamarosan tömegével közölt efféléket. Rejtvény Újság névvel nemsokára kiadták az első magyar keresztrejtvény-hetilapot is, az 1957-ben elindított és a mai napig legnagyobb példányszámú ilyen jellegű kiadvány, a Füles tulajdonképpeni elődjét. A keresztrejtvények közül manapság a meghatározásokat az ábrába sűrítő skandináv típusúak a legközkedveltebbek. Gyakorlott fejtők körében pedig az „olasz módra” a legtrendibb; az ilyenekbe nincsenek berajzolva fekete négyzetek, azok helyét fejtés közben kell kitalálni – ad rövid rejtvénypiaci körképet Markos Ede, a Füles jelenlegi főszerkesztője.

A keresztrejtvény legendás magyar alkotói között különös műgondja miatt máig emlegetik Bednay Józsefet. Ő „lexikonokkal, értelmező szótárral, idegen szavak és kifejezések szótárával vette körül magát, és megkérte tanítónő nagynénjét, hogy a hatkötetes Új Magyar Lexikon minden szavából készítsen számára szóvégmutató szótárt, vagyis a végződések betűi szerint tegye azokat ábécérendbe, hogy ahová a rejtvényei végződései kerülnek, neki ott is legyen szókészlete” – eleveníti fel a HVG-nek az ugyancsak híres keresztrejtvény-készítő apja, Bajai Ernő nyomdokaiba lépett, ma is aktív ifjabb Bajai Ernő. A több mint húszezer keresztrejtvényt alkotó Bednay arra is ügyelt, hogy a fekete négyzeteket szép szimmetrikusan helyezze el ábráiban.

A második világháború utáni években viszont nem ártott vigyázni az ominózus fekete négyzetekkel. Azok összhatását ugyanis a hatóságok is árgus szemekkel figyelték, ahogyan azt is, hogy ne szerepeljen a megfejtésekben például náci terminológia, így kerülendő volt az SA és az SS rövidítés is. A rejtvénylegendárium szerint épp az összhatás szúrt szemet a Népszabadság 1961. október 15-ei számának egy rejtvényében az egyik belügyes lapfigyelőnek – idézték fel a történetet 2001-ben a lap hasábjain. Az esetről a belügyminiszter számára készített jelentés szerint „a rejtvény formájából pontosan kivehető a nyilaskereszt, közepén a horogkereszttel. Javaslom megvizsgálni a rejtvény szövegét, és válaszait is, mivel ebben is esetleges tendencia van. Feltűnő továbbá az is, hogy 23-ára (az ellenforradalom kitörésének évfordulójára) kellett beküldeni a megfejtést.” Arról ugyan nincs adat, hogy mi lett a feljelentés következménye, az azonban tudható, hogy a Füles hőskorszakának nevezetes botrányát megúszták az érintettek. Történt, hogy amikor egy ízben a „magyar–szovjet alumíniumipari egyezmény” kifejezést rejtették el fő megfejtendőként, a gépírónő a „magyar” szóban zárt betűként, vagyis előre megadottként szereplő „gy” helyett „sz-t” írt – idézi fel apja nyomán az esetet Bajai. Ám miután a szerkesztőségbe kiszálló nyomozók tisztázták, hogy akaratlan elütés áll a dolog hátterében, senkit nem vontak felelősségre. Az 1960-as évek végén viszont azért vonta kérdőre a pártbizottság a Jövő Mérnöke című műegyetemi lap szerkesztőjét – idézi fel az esetet a HVG-nek az érintett sakkcikket író Papp Márió költő –, mert az egyik november 7-ei számban nem szovjet világklasszisoktól közöltek partit, hanem két – bár szovjetnek számító, de ismeretlen – örmény sakkozó játszmáját elemezték.

Az 1950-es évektől elterjedt kártyarejtvényektől (bridzs, ulti, újabban a póker) a logikai fejtörőkön át az idehaza szintén új keletű, japán eredetű szudoku számjátékig manapság az interneten kívül is rengeteg unaloműzésre szánt feladványt lehet találni a közel kétszáz magyarországi rejtvényújságban. Igaz, szakértők szerint legtöbbjükben épp a klasszikus keresztrejtvények nem ütik meg a kellő színvonalat, mivel különösebb hozzáadott érték nélkül, ugyanazokból a szólistákból, rejtvénykészítő programokkal készülnek. „Ráadásul – így Bajai – mindig marad bennük néhány ormótlan, rosszul értelmezhető szó, amelyikről nem tudni, hogy egy norvég város, egy távoli csillag vagy éppen valamilyen vegyület.”

LINDNER ANDRÁS