Olvasók milliói várták remegve a sikerszerző Dan Brown legfrissebb kötetét 2009 szeptemberében, a könyv mindenféle rekordot megdöntött, vitték, mint a cukrot. Annak ellenére, hogy az amerikai kiadó biztonsági okokra hivatkozva nem adta át fordításra a megjelenés előtt a kéziratot, a Gabo kiadó bravúrosan megoldotta és mégis csak sikerült kihoznia Az elveszett jelképet még karácsony előtt, úgyhogy sok fa alatt ott lehetett már ajándékként Langdon professzor legfrissebb kalandja.

Mivel olvastunk már korábban is Dan Browntól, túl sokat nem vártunk Az elveszett jelképtől, de így is rendkívül nehezünkre esett túljutni az első fejezeten. Brown nem hiába kapta meg “a legrosszabb stílusú író” címet, a Telegraph még toplistát is készített a 20 legcikibb mondatáról. Amíg nincs akció, a szerző láthatóan el van veszve, ha jellemezni akar valakit, arra csak a Romana regények színvonalán képes, fájdalmas a fantáziátlansága. De jó hírünk is van, érdemes kibírni a csikorgós bevezetést, mert amint beindul a cselekmény, valahogy a szöveg is olvashatóvá válik.

A főszereplők ugyan továbbra is idegesítőek maradnak, a jók már az ostobaságig naivak, a rossz pedig vérlázítóan primitív, mindenki teljeséggel hihetetlen, kivéve az öreg vak szerzetest, aki képes felmutatni valami racionalitást a viselkedésében. Szegény Langdon professzor képtelen tanulni a vele történtekből, még mindig nevetségesen könnyen belesétál az összes csapdába, az a szerencséje, hogy nincs pénze, már biztos elszedte volna tőle valami szélhámos. De az többi tudós sem jobb, hiába tagjai borzasztóan titkos társaságoknak, olyan gyanútlanok, mint egy kisbárány.

Brownról egy vásári mutatványos jut az eszünkbe, aki egymás után dobálja fel a tányérokat a pálcákra és lelkesen rohangál egyiktől a másikig, nehogy valamelyik leessen. Láttunk már ilyet, de mégis izgalmas és szórakoztató. Brown tányérjai ugyan mind használtak, innen-onnan összegyűjtött darabokkal dolgozik, de így együtt mégis mutatós a készlet. Aki eddig például még nem hallott a noetika tudományáról, most megkapja a maga adagját és természetesen a szabadkőművesek társaságával kapcsolatban is jelentősen bővül az olvasó tudása. A helyszín ezúttal nem Európa, hanem a sokak szerint álmosítóan unalmas és lassú Washington, amely azonban számos titkot rejt. Legalábbis Brown szerint, mert profi és amatőr kritikusok máris elkezdték összegyűjteni Az elveszett jelkép hibáit és tévedéseit. Máris számos olyat találtak, amelyek miatt azok a hatalmas titkok és csodák jóval kisebbnek tűnnek. Nem akarjuk elrontani senki mulatságát, ezért nem fogjuk részletezni, de aki túl van a könyvön és tud angolul, jót mulathat a listán, hiszen a hibák egy része akár a Google és a Google maps segítségével is könnyen kiküszöbölhető lett volna. 

De olvasóként csak azzal követünk el valódi hibát, ha komolyan vesszük Brown meséjét, kár lenne, hiszen a szerző maga sem tesz ilyet. Az elveszett jelkép minden kliséjével és tévedésével együtt szórakoztató könyv és biztos lesz belőle film is, az imdb.com-on már szerepel az adatbázisban 2012-es bemutóval.  És Washington városa is örül, mivel a Brown könyvek köztudomásúan jót tesznek a helyszín turizmusának. Csak nehogy megint szó szerint vegyék a rajongók a földrajzi adatokat, mert akkor hamar eltévednek.

KM