Hová menjünk vacsorázni? Borssó, a franciás magyar
Bár a trendek nem kifejezetten a tradicionális magyaros konyhát részesítik előnyben, neveltetésünkből és kulturális...
Bár a trendek nem kifejezetten a tradicionális magyaros konyhát részesítik előnyben, neveltetésünkből és kulturális hátterünkből adódóan mindannyian kötődünk bizonyos, tipikusan hazai fogásokhoz. Még ha nem is kívánjuk minden nap, mégis nosztalgiával gondolunk a nagymama húslevesére, töltött káposztájára vagy apukánk lecsójára.
A nosztalgiára épül a Kálvin tér mellett 2008-ban megnyílt Borssó koncepciója is, ám a hagyomány iránti tisztelet ez esetben a legkevésbé sem jelent konzervatívizmust.
Az étterem megjelenése a klasszikus, polgári Budapestet idézi, de nem a máshol megszokott, bolhapiac stílusban, annál jóval magasabb minőségben. A csodálatos, hatalmas csillár például minket teljesen lenyűgözött.
Az étlap aránylag szűkös, ami szerintünk jó jel, az oldalakon keresztül sorakozó ajánlatokat mindig gyanúsnak találjuk, sok napos húsokat és barnuló zöldségeket vízionálva a konyhába.
A Borssó esetében azonban bizalomkeltő a választék, talán desszertből lehetne több a mi ízlésünknek, de biztos csak mi vagyunk ilyen édesszájúak. A fogások jelentős része mindenki számára ismerős, ez azonban a legkevésbé sem jelenti, hogy nem érhetnek minket meglepetések.
Számunkra a hortobágyi palacsinta okozta a legnagyobb döbbenetet, amit horrorisztikus közelmúltja miatt valódi bátorság jobb helyen az étlapra tenni, de Ferencz Gábor konyhafőnöknek sikerült valami egészen modern és friss értelmezést alkotni.
Másik nagy kedvencünk a lecsós bulgur volt, ami egyébként az egyik legkönnyebb fogás is az egész étlapon, kisétkűeknek remek választás. A bulgur még nem annyira menő, mint a polenta, amit már sok helyen kínálnak, pedig legalább olyan, ha nem egészségesebb köret.
Jelen esetben ritka jó párost alkotott a lecsóval és pontosan azt adta, amit ígért. A Borssó étlapjának ez lehet ugyanis az egyetlen hibája, hogy nem elég részletes és ezért a modern változatban elkészített hagyományos fogások esetleg csalódást jelenthetnek néhány vendégnek.
A kacsacomb mellé kínált lilakáposzta hab például határozottan innovatív és trendi, ám aki valódi párolt káposztára számított, azt nem biztos, hogy kielégíti. Ahogy a mi desszertrajongó szívünk is elszorult egy pillanatra, amikor megláttuk a Borssó féle máglyarakást, ami csak alapanyagaiban azonos az anyukánkéval.
Finom volt, de nem nyújtotta ugyanazt az élményt, ami nem gond, ha előre felkészülünk a megszokottnál ez esetben is frissebb és könnyebb megoldásra.
A két féle, minden vendég számára elérhető degusztációs menünek köszönhetően ettünk még paprikás csirkét tojásos canellonival, harcsát, rakott krumplival és libamáj roládot maracujaval.
Bár az összes ételt élveztük, a hortobágyi palacsinta csodás meglepetése és a lecsós bulgur friss egyszerűsége maradt a kedvencünk. Mivel a heti ajánlatban az évente kétszer változó étlaptól eltérő szezonális ajánlatok is szerepelnek, érdemes többször is visszamenni, mi is ezt fogjuk tenni.
Ebédidőben különösen jó ajánlatnak számít a két fogás 950, három pedig 1290 forintért.
