A Londontól 130 kilométerrel északabbra található Burghley House kertje szerencsére olyat tud, amely a kultúrától idegenkedő csemetéket is megbékíti. Amint kisüt a nap, a ház melletti Meglepetések kertje ugyanis igazi fürdőruhás gyerekparadicsommá változik át.

Magyar szemmel az első meglepetés persze az lesz, hogy a nyár fogalma mennyire más Angliában, mint otthon. A 15 fok teljesen elfogadott strandidő, és bizony előfordulhat, hogy az egész család kabátban és pulcsiban van, miközben az angol gyerekek bikiniben és strandpapucsban csattognak az ember körül. Egy dolog biztos: a gyerekek egy pillanat alatt alkalmazkodnak az angol módihoz és nekilátnak vetkőzni. Aki nem hozott magával fürdőruhát, ilyenkor gondosat nekilát a pólóra vetkőzésnek és a gatyafeltűrésnek - de illúzió lenne azt gondolni, hogy ez bárkit is megvéd attól, hogy a séta végére csuromvizes legyen. A sok vizes mókának ugyanis lehetetlen ellenállni.

Itt ugyanis minden mulatságra csábít. A kapuk, amelyek tetejéről időről-időre elered az eső, a földön lévő lyukak, amelyekből randomszerűen fröccsen az égre a víz, a rejtélyes sziklabarlang, ahol vízpárába lehet burkolózni, a tükörlabirintus, amelynek a közepén szökőkút vár és persze a gömbölyű kövekkel kirakott csatornák, amelyekben egyszerűen élvezet lábat áztatva szaladgálni, sőt akár hasra fekve csúszdázni is. Persze felnőtteknek se tilos a kipróbálni, milyen is pucér lábbal belegázolni a hideg szökőkutakba, itt bárki ledobhatja a cipőt és nekirohanhat a vízi kapunak, amely csak kifelé enged száraz lábbal, a másik irányból közelítve csak csuromvizesen lehet rajta átjönni.

Kis szárítkozás után azért a kastélyt is érdemes megnézni. Merthogy ez a 16.században épült  76 kéményes kastély Anglia legnagyobb és legépebben megmaradt Erzsébet korabeli épülete, amelyet a királynő főkincstárnoka építtetett, és akinek ma is egyenes ágú leszármazottai laknak benne. Soha nem adták el, nem rombolták le, így az évszázadok alatt összegyűjtött kincsek nagy része ma is ott van, ahová a tulajdonosok tették. Márpedig ők nem fukarkodtak a pompával. Több száz festmény, porcelán, bútor árulkodik arról, hogy itt bizony jó ideje gyűjtik a szép holmikat. Megvan az ágy, amelyben I. Erzsébet aludt, a hordszék, amelyben a lord felesége járt kirándulni, a szánkó, amelyet háromszáz éve használnak a kastélyban felnövő gyerekek. Igen, ez maga az élő történelem.

Ám az igazi döbbenet a Mennyország Szoba, ahol a görög-római isteneket ábrázoló, freskó tölti be a falat és a mennyezetet, majd a Pokol Lépcsője, ahol az utolsó ítélet monumentális ábrázolása miatt áll el az ember lélegzete. Ezek után már nem csodálkozik az ember, hogy a gyűjtemény nem áll meg a múltban, a tulajdonosok ma is pártolják a művészetet. De mivel a kastélyban nincs már hely, hát a kertbe tették ki az óriási kortárs szobrokat. Az óriási réteken, az erdőben, a csónakázó tavon mindenhol műalkotások köszönnek a sétáló turistára: óriás arc a hegytetőn, félgömbök a tóban, táncoló alakok a faágakon.

Egy nap persze csak futva elég a Burhhley House-ra. Valahogy minden óriási benne - a kert, a ház, a festmények és persze az élvezet is. De hát ilyen egy ideális családi kirándulás, nem?