Nem ritka az olyan fogyasztói akció, amely abszolút légből kapott vádakra építve próbál indulatot gerjeszteni egy cég, illetve annak termékei ellen. A Procter and Gamble (P&G) fogyasztásicikk-gyártó vállalatot például a ’80-as évek elején sátánista szektákkal hozták összefüggésbe – olvasható a Legendavadászat című könyvben.

A legenda terjesztői szerint állításukra az egyik legárulkodóbb „bizonyíték” a P&G emblémája volt, amin egy szakállas-szarvas férfi holdkifli formájú profilja látható, tizenhárom csillaggal a háttérben. Ez utóbbi szimbólum a logó bevezetése idejében az Egyesült Államokhoz tartozó 13 államot jelenítette meg, ám az összeesküvés-elméletekben hívők szerint e csillagokat összekötve három darab 6-os számot kaphatunk. Ami pedig magának az ördögnek a jele. A cég végül 1991-ben semlegesebb, modernebb emblémára cserélte a logóját, a hivatalos indoklás szerint termékei globális értékesítésének elősegítése érdekében.

A ’90-es évek végén a legenda új formában jelent meg: egy soha meg nem történt tévéinterjúval „hitelesítve”. Eszerint a P&G vezetője a Phil Donahue Show egy adásában nyíltan elismerte, hogy jelentős pénzekkel támogatják a Sátán Egyházát. Arra a kérdésre, hogy nem fél-e a vállalat a hívő amerikaiak bojkottjától, a cégvezér állítólag ezt a hetyke választ adta: „Nincs annyi keresztény az Egyesült Államokban, hogy mi azt megérezzük”. A pimaszra hangolt válasz jól mutatja, mi a lehetett a célja a legendának: bojkottra szólítani a dühödt keresztény vásárlókat. A rágalom azért is szürreális, mert nincs épeszű cégvezető, aki ilyen hatalmas vásárlói tábor bojkottját megkockáztatná.

Jönnek a paranoidok!

Sergio Benvenuto, a Városi legendák című könyv szerzője szerinte a P&G-szóbeszéd mögött az állhat, hogy a cég termékei – például szappanok, fogkrémek, tisztítószerek, pelenkák – az amerikaiak számára a tisztaság képét idézik, s ennek ellentételezéseként hozza kapcsolatba a legenda a céget a bűnnel és a sötét erőkkel.

Az ilyen típusú szóbeszédeket többnyire paranoid emberek kezdik el terjeszteni, akik szerinte sokkal többen vannak, jobban álcázzák magukat és jelentősebb társadalmi hatással működnek, mint ahogy gondolnánk. Benvenuto rámutat: a P&G emblémájával kapcsolatos hírek a déli államok fundamentalista és fanatikus prédikátoraitól indultak el.

Az esettel jól illusztrálható, milyen károkat okozhat egy cégnek a szóbeszéd, és az is, hogy ha egy legenda egyszer már elterjedt, mennyire hiábavaló esetenként a tényekkel és észérvekkel való védekezés.

A Marlborót a Ku-Klux-Klannál hozták összefüggésbe

Terméke arculati elemeinek köszönhette a Marlboro cigaretta gyártója is, hogy a céget hírbe hozták a fehér felsőbbrendűséget hirdető Ku-Klux-Klan (KKK) szervezettel. A szóbeszéd alapja a cigaretta csomagolása – a Snopes.com ebből több „bizonyítékot” is dekódol. Köztük némelyik – például a játék a cigarettanév-betűkkel – oly körmönfont, hogy szinte követni is nehéz – e helyütt nem is foglalkozunk vele, akit érdekel, itt megtalálhatja.

AP

A P&G-s példához hasonlóan e legenda terjesztői sem veszik a fáradságot, hogy megmagyarázzák, miért akarnának a titkos tulajdonosok grafikai elemekbe kódolt üzeneteket küldeni a fogyasztóknak, megkockáztatva a nézeteikkel egyet nem értő tömegek (Amerika és a világ nagy részének) bojkottját. Egy Philip Morris kaliberű konszernnek – ami ráadásul az eleve „halálos” cigaretták árusításából szedi bevételei nagy részét – enélkül is épp elég ellensége van.

A Philip Morrison kívül egyébként a Kentucky Fried Chicken, a Snapples és Timberland cégeket is kapcsolatba hozták a KKK-val.

A Góliát-effektus

Mint azt a fenti két minta is mutatja, a nagyvállalatok gyakori célpontjai a szóbeszédeknek, híreszteléseknek. Kiemelten igaz ez az egyes piacok meghatározó szereplőire.

Az üdítőitalokat ért támadások célpontja főként a Coca-Cola. A városi legendák, tévhitek leleplezésére szakosodott Snopes.com oldalnak például önálló kólás rovata van, ahol többek között olyan hamis híresztelések cáfolatáról olvashatunk, mint hogy az ital anyaga lemarja a rozsdát a korrodálódott érméről vagy hogy egy éjszaka alatt felold egy emberi fogat.

Ugyanígy a számítástechnikával kapcsolatos híresztelések áldozata a vezető Microsoft (vagy mostanában a Facebook és a Google), a bútorgyárak között pedig a világnagyság Ikea szenved igen sokat a legendák miatt – e jelenséget Gary Alan Fine amerikai folklorista Góliát-effektusnak nevezte el.

A Góliát-effektus különösen érdekes formája az, amikor valamely kisebb vállalattal kapcsolatos híresztelésben egyszer csak kicserélődik az eredeti vállalat neve, helyére jónevű nagyvállalat lép, és a legenda a továbbiakban így terjed tovább.

Ezek a többnyire negatív pletykák a piaci nagyhatalmaktól való félelemből eredeztethetők. Több fajtájuk ismeretes aszerint, hogy az értékesítést a cégen (a „sátánista” P&G), a termék külső megjelenésén („KKK-jelek” a Marlboro dobozán), a franchise-on („patkány” a McDonalds ételeiben), a termék kitalált összetevőin keresztül (pókpete a rágóban) vagy valós adalékok valótlan hatásainak hangsúlyozásával (a Red Bull „rákkeltő” alapanyaga) támadja elsősorban.