Mi a közös Catherine Deneuve, Raquel Welch és Faye Dunaway színésznőkben? Hogy semelyikük nem volt hajlandó elvállalni a Bond-lány szerepét, a hetvenes-nyolcvanas években ugyanis Hollywoodban nem volt szerencseszám a 007-es, egyenesen karrierrombolóként tartották számon a színésznők. A feministább beállítottságúaknak eleve piros posztó a Honey Rydereket, Pussy Galore-okat és Holly Goodheadeket termelő Bond-sorozat, melyben szerintük a nők szerepe nem több egy bikinicserénél. Az "Ó, James" szövegkörnyezetben valóban nem kellett túlzásba vinni a színészi játékot, azért néhány belibbenés mégis legendásra sikeredett. A legelső „szirén” Ursula Andress például 1962-ben úgy bukkant elő a habokból, hogy nem csupán Sean Conneryt taglózta le, hanem többnemzedéknyi alfahímet is, ezek után nem csoda, ha csupán a fehér bikiniért 35 ezer fontot adott egy lelkes gyűjtő 2001-ben.

Andress meggyőző debütálása után játszott Elvis Presley-vel, és bevállalta az első Bond-paródiát is, 1967-ben. Mostanság ritkábban látni, a szépsége is megfakult, vagyis inkább „átalakult”.  A 2010-es Cannes-i Filmfesztiválon például így festett a néhai szexszimbólum.

AP

Honor Blackman azzal vonult be a Bond-történelembe, hogy ő az egyetlen, aki korosabb volt a 007-es ügynöknél, és egyúttal a legidősebb Bond-lány is: 38 évesen játszotta el Pussy Galore-t a Goldfingerben. Blackman előtte és utána javarészt tévésorozatokban volt látható, feltűnt a Columbo egyik epizódjában is. Ami Blackman zenei karrierjét illeti: legutoljára 2009-ben írtak neki dalt, témája a letűnt csillagok szomorú élete volt.

Diana Rigg 1969-es Bond-afférja több szempontból is emlékezetes volt. Az Őfelsége titkosszolgálatában a Conneryt leváltó George Lazenby langyos játéka mellett Rigg képes volt a főszereplőt is lepipálni, így hiába Rigg volt az, akit fejlövés ért a zárójelenetben, vele együtt Lazenby is búcsút mondhatott a figurájának. Rigg viszont azóta is aktív, főleg a londoni West Enden lehet vele találkozni, ahol 2007-ben például a Mindent anyámról című híres Almodovár filmet feldolgozó színdarabban kapta meg a díva, Huma Rojo szerepét.

Jane Seymour 1973-ban élhetett a „nagy” lehetőséggel, az Élni és halni hagyni című Bond-epizód előtt teleregényekben kapott kisebb szerepeket. A mozifilm után csak annyiban változott a profilja, hogy saját sorozata lett. A Dr. Quinnben nyolc éven át játszotta a jóságos doktornénit, de az utóbbi években is hallatott magáról: beugrott az Így jártam Anyátokkal című sitcomba, majd a sztárokat megtáncoltató Dancing with the Stars amerikai celebműsorben tűnt fel. Legutóbb akkor kért szót, amikor kitört Arnold Schwarzenegger botránya: azzal rukkolt elő, hogy ő még két törvénytelen gyerekről tud a Terminátor háza táján.

Britt Eklandot a hetvenes években a legfoglalkoztatottabb modellként tartották számon, Bond-szerepe után pedig még inkább beindult a szekér. 1980-ban megjelent önéletrajzi könyvét, a True Britt-et például az egyik legsikeresebbként emlegetik a műfajban. A svéd színésznő Az aranypisztolyos férfi után Rod Stewart mellett kötött ki, a rocksztár Tonight is the Night című dalában például Ekland sustorog franciául. Az utóbbi időben újra felkapatta magát a majdnem hetven éves Bond-lány. Két valóságshowban is szerepelt, legutoljára 2010-ben a Celeb vagyok, ments ki innen brit verziójában „tündökölt”, ahol még arra is hajlandó volt, hogy smink nélkül mutatkozzon.

Carole Bouquet nem hagyta, hogy bedarálja a könnyed műfaj, az 1981-es Szigorúan bizalmas Bond-rész előtt a francia színésznő 1977-ben debütált, amikor a szürrealista A vágy titokzatos tárgya című Luis Bunuel filmet forgatta, de később sem panaszkodhatott szerepajánlataira. 1989-ben a Túl szép hozzád -ban nyújtott alakítását Cézár-díjjal méltatták, és azóta számos francia produkcióban szerepelt, például Gerárd Depardieu oldalán (akinek az életben is a párja volt), továbbá volt egy ötpercese a Szex és New Yorkban is, Carry Bradshow párizsi kiruccanásakor: ő játszotta Carry orosz barátjának exnejét.

Tanya Roberts az egyik legkitűnőbb példája a hanyatló Bond-lányoknak. Pedig mesésen indult a karrierje a Charlie Angyalaival 1980-ban, majd számos harcos amazoni szerep következett, de a kritikusok nemigen méltatták a szőke szépséget. 1985-ben okos(kodó) geológusként próbálta helyeállítani imázsát az utolsó Roger Moore alakította Bond mellett a Halálvágtában. A kilencvenes években két szoftpornót is bevállalt, majd az Azok a hetvenes évek című komédiasorozatban kapott újra lehetőséget, ahol szexi szomszédnénit játszott három évadon át Ashton Kutcher és Mila Kunis társaságában.

AP

Teri Hatcher hasonlóan, mint Jane Seymour már a Bond-film előtt is a tévénézők kedvence volt. Hatchert a Lois és Clark című sorozatban ismerhették meg a nézők, mint Superman nőjét 1993-1997 között, majd 97-ben kérték fel a Pierce Brosnan mellé, a Holnap markában című 007-es sztorihoz. Hatchert is elérte ezek után a Bond-lányok átka, évekig csak malmozott, amíg rá nem mosolygott a szerencse, és megkapta a Született feleségekben Susan Meyers csélcsap szerepét, mely elhozta neki a vágyott elismerést. 2005-ben Golden Globe-ot kapott, 2006-ban pedig kikiálották a legjobban kereső sorozatszínésznőnek.

Halle Berryt karrierje csúcsán érte a felkérés a Bond-lány szerepre. 2001-ben megkapta az Oscar-díjat a Szörnyek keringőjéért, így merész döntés volt 2002-ben visszatérni egy bikinis villantás erejéig. Mégis emlékezetessé vált a Halj meg máskorban nyújtott alakítása, hiszen az első Bond-lány jelenetét játszotta újra a széria negyvenéves születésnapja alkalmából. Berry azóta számos műfajban megmutatkozott, lebőgött Catwomanként 2004-ben, de kapott komolyabb szerepeket is: 2010-ben például a személyiségzavaros Frankie-ét a Frankie&Alice-ben, melyért Golden Globe díjjal tüntették ki.