A világ legegyszerűbb receptjei: joghurt házilag
Kezdjük egy elég kézenfekvő kérdéssel: miért is akarna valaki otthon joghurt készítéssel vacakolni?
Kezdjük egy elég kézenfekvő kérdéssel: miért is akarna valaki otthon joghurt készítéssel vacakolni? Először is azért, mert a világ egyik legkönnyebb műveletéről van szó, tényleg nem bonyolult. Másodszor azért, mert ha van jófajta házi tej forrásunk, akkor tudjuk, miből készül napi betevő joghurtunk és ez sokak számára megnyugtató érzés. És bizony az sem elhanyagolható szempont, hogy ezzel rengeteg műanyag szemetet spórolunk meg. Sajnos, ha jó tejet használunk - márpedig azt érdemes - az otthon készülő joghurt ára sem lesz alacsonyabb, mint mondjuk a megfelelő minőségűnek mondható Spar saját márkásé, de számunkra az első három indok is elegendőnek bizonyult a kipróbáláshoz.
Az interneten számos receptet találhatunk, némelyik rémisztően bonyolult. A tej hosszas főzése duplafalú edényben, hőmérőzés, joghurtkészítő gépezet és sok furcsaság elhangzik, ami elveheti az ember kedvét a dologtól. Hogy pontosan hol olvastuk azt a változatot, ami meggyőzött minket, hogy érdemes nekilátni, már nem tudnánk megmutatni, de mindenesetre köszönjük mindenkinek, aki vette a fáradságot és leírta tapasztalatait, sokat tanultunk belőlük.
A forralást nem lehet megúszni, az tény. Elképzelhető, hogy a hosszas forralástól jobb lesz a joghurt, de mifelénk szinte naponta készült egy újabb adag, úgyhogy eszünkben sincs ilyesmivel vesződni. Szóval egyszerűen csak felforraljuk a tejet. Mi egy nyeles teflonlábast használunk a célra, amiben ezen kívül a korábban már nagy sikert aratott házi pudingot készítjük csak. Amikor a folyadék felforrt, hagyjuk hűlni. Addig várunk, amíg csak annyira forró, hogy éppen elviselhető az ujjunkat beledugni. Igen, ezt a hihetetlenül egzakt módszert használjuk hőmérő helyett és még mindig bevált.
A joghurt készítés lényege, hogy a felforralt, még forró tejhez egy kevés kész (élőflórás! köszönjük az olvasói kiegészítést) joghurtot keverünk, amiben ugye már benne vannak a fermentálást végző kedves kis bacik. Majd gondoskodunk róla, hogy a tej minél lassabban hűljön ki, ennyi az egész.
Első alkalommal használhatunk bolti joghurtot is, a későbbiekben érdemes a sajátunkból hagyni néhány teáskanálnyit. Mi egyszerre 3 decit szoktunk készíteni, ahhoz 1-2 teáskanál szükséges. Nem érdemes túl sokat tenni hozzá, mert úgy vettük észre, akkor túl savanyú lesz. A tej típusa szintén befolyásolja a joghurt ízét, ki kell kísérletezni, melyik a legmegfelelőbb. Azt olvastuk a neten, hogy UHT tejből is készülhet, mi nem vetemednénk ilyesmire.
A lassú hűléshez mi első alkalommal egy ikeás termoszt használtunk és még polártakaróba is becsavartuk. Egyrészt még másnap reggel is forró volt, másrészt a termoszból nem könnyű kiszedni a joghurtot. Szerencsére számos utazós termo pohárral rendelkezünk, így az egyiket, amelynek szigetelése nem tökéletes, kineveztük joghurtkészítő pohárnak (sokszor lehet az áruházakban is kapni ilyet, aránylag olcsón). Miután belekerült a tej és a joghurt, egy Tatonka márkájú, kívülről az üvegre húzható hőszigetelő tokba helyezzük, és egy jó időre felé sem nézünk. Nem mértük sosem, de valószínűleg minimum 6 óra szükséges a fermentáláshoz, mi általában este elvégezzük a forralást és reggelinél már a friss joghurtot esszük. A joghurtos poharat ritkán mossuk el, gyakorlatilag az előző maradékára öntjük rá a tejet, csak a forraló lábost kell tisztogatni, de mivel teflon, ez nem jelent különösebb gondot.
Termoszpohár és túrázós borítás nélkül valamilyen jól záródó, aránylag széles szájú (a szűkebb helyen nehezen jön ki a kész joghurt) műanyag edényt javasolunk és több rétegű polártakarós szigetelést. Esetleg egy hűtőtáskát. Nem lepődnénk meg, ha a bacik egészen egyszerű körülmények között is hajlandóak lennének dolgozni.
Ha pedig kész a friss házi joghurt, lehet ízesíteni. Mézzel, fahéjjal, vaníliával, szezonális gyümölcsökkel vagy házi lekvárokkal, esetleg simán cukorral vagy natúr is fogyasztható.
