Bill Gates, Abraham Lincoln, Tony Blair, Julia Roberts. Semelyik sem panaszkodhat a renoméjára, hiába középső gyerekek, akik állítólag egy hendikeppel indulnak neki a világnak szülői figyelem hiányában. Rég megállapított tény, hogy az elsőnek és az utolsónak mindig több jut belőle, hisz az elsőszülöttek még anya és apa szárnypróbálgatási révén teljes odaadásban részesülnek, a legkisebbekre pedig azért figyelnek jobban, mert már nem lesz több, illetve mert már túl vannak a nehezén és a tapasztaltabbak gyereknevelés területén.

Az elhanyagoltság viszont nem feltétlenül jelenti, hogy lúzerek lesznek a középsőkből, sőt! A The Secret power of middle children (magyarul: a közéspső gyerekek titkos ereje) című könyv egyik írója, Katrin Schumann a Daily Mailnek írt cikkében hosszasan taglalja az előnyeit a kezdeti hátránynak. A nagyobb türelem kitartást, a fokozott vágy a figyelem iránt pedig később könnyebb érvényesülést, és egyben hírnevet eredményezhet. Mint a tanulmányból kiderül, az igazság harcosai, Nelson Mandela, Lech Walesa és Martin Luther King törekvései az egyenlőség megteremtésére is eredhet a gyerekkorban megélt megkülönböztetésből.

Ki viszi többre?

AP

Egy következő pozitív tulajdonságuk a két kedvenc közé szorultaknak, hogy kreatívabbak, kénytelenek ugyanis feltalálni magukat, amíg az elsőszülöttet fényezik, és a kis Benjamint tutujgatják: Ernest Hemingway és Richard Burton is talán ezért örvendeztette meg a világot művészetével.

Az is megállapították a kutatók, hogy a középső gyerekek nem kötődnek annyira a szüleikhez, hamarabb elköltöznek otthonról, függetlenebbek, és amikor családot alapítanak, akkor ügyelnek arra, hogy nehogy ugyanabba a hibába essenek mint szüleik: így minden gyerekükkel ugyanúgy bánnak.