Tündérujjak: ilyen volt az Ikea és a Domus előtti élet
A régi időket milyennek képzeljük el? Leginkább fekete-fehérnek. Az Iparművészetiben nyílt Art deco és modernizmus lakberendezési kiállításból kiderül, hogy a két világháború között is létezett színes belső világ - virágzott a dizájn és egy csomó Etus alkotott.
Végül színesen vagy fekete-fehérben látjuk az álmokat? És a kutyák a világot? És Kabos Gyuláék? Mi szépiában vagy a két alapszínben képzeljük el a múlt század első felét, sistergő poénokkal, harsány, ízes beszéddel. Az Iparművészeti Múzeum Art deco és modernizmus című kiállítást nemcsak azért üdítő élmény megnézni, mert rájövünk, hogy a két világháború között is ugyanolyan színes volt a világ, hanem mert színesebb.
Lakáskultúra Magyarországon 1920-1940 az alcíme annak a március 16-án nyílt tárlatnak, amely szeptember 30-ig várja a látogatókat. Világháború ide, szétrombolt ország oda, az emberek már akkor is szerettek szépen lakni (már aki megtehette). Agyaltak az ágy, az asztal formáin, díszítésén és elhelyezésén, méghozzá összhangban a nyugati irányzatokkal, Bécs szűrőjén keresztül, vagy magyarosan.
Etusok a harmincas években
Ahogy Horányi Éva, a kiállítás kurátora elárulta: az ötvösművészet virágkorát élte, de mivel az ezüstöt nem engedhették meg maguknak a művészek, olcsóbb fémekből készítették az almáriumdíszeket. Ki gondolta volna, hogy egy rakás Etus foglalatoskodott a húszas években kerámiaművészként?
A könyvtámasz spicces figurái vagy a muffos hölgy a kor karikatúrái, méghozzá - ahogy Horányi elmondta -, leginkább nők szemén keresztül és ujjai által megformázva.
Akkoriban alkotott Lukáts Kató is, akitől külföldi bonbongyárosok is rendeltek csomagolóanyagot, de máshogy képzeltük volna el nélküle az Öreg néne őzikéjét, Gőgös Gúnár Gedeont vagy a Meseboltot is.
A pécsi Zsolnay-gyár is haladt a korral, ez kiderül a konstruktivista hamutartóikból, de a csipkeverés is új lendületet kapott akkoriban, olyannyira, hogy üvegek nyakára is applikálták a finom munkát.
És hogy hívták akkoriban a Fürge ujjakat? Tündérujjak.
Kipucolták
A modernizmus és a Bauhaus-szemlélettel megfertőzött, általában építész végzettségű művészek átalakították a lakásbelsőket. A praktikumot, a higiéniát és az olcsóságot állították a középpontba variábilis, többfunkciós bútorokkal, szabadabb térhasználattal, kipucolva a poros szalont, és az elavult úriszobát.
Breuer Marcell csővázas széke a dolgozószobák kedvelt darabja lett, az úgy nevezett Wassily-szék 1929-től tömeggyártásban került ki a Thonet vállalat szalagjairól külföldön, de a magyar IDEÁL csőbútorüzem is lekoppintotta a mértani formájú, harsány színű darabokat az Ikea térhódítása előtt fél évszázaddal.
A lakásberendezés szerelmesei a Tér és forma című folyóiratból tudták meg az újdonságokat, amelynek főszerkesztője, Bierbauer Virgil maga is tervező volt, a kiállításon megtekinthető, tintafoltos dolgozóasztala szerepelt a folyóiratban. Almár Fränkel György is szószólója volt a modernizmusnak, sokat publikált a kombinálható bútorokról, melyekből pár saját darabaja ugyancsak helyet kapott a tárlaton.
Divat a magyar
Aztán voltak magyaros, népies ihletésű berendezések is, a Horthy alatti kultúrpolitika ugyanis számos külföldi kiállításon való részvételünk révén megrendelője lett a dizájnereknek. Ők pedig készséggel szolgálták az ügyet: 1936-ban például díszes kulacsot küldtek Kairóba, a népviseletek hímzései pedig bútordarabok interziájaként köszöntek vissza.
A kiállítás végigvezet minket húsz év magyar dizájntermésén, egy koron, amely, úgy tűnik innen, vákuumban létezett, és amire mai szemmel ugyanúgy rácsodálkozunk, mint a maják kincseire vagy Pompei cseréptárgyaira.
Utána a koloniál, a tervgazdálkodás egyhangú - tehát nem fekete-fehér, nem szépia, hanem emlékezetünkben leginkább fakó bútorai szolgálták kényelmünket a Domus áruházból, aztán pedig támadtak a skandinávok. és nem csak olcsónak kikiáltott egyenbútoraikkal, de ízletes húsgolyóikkal, olcsó hotdogjukkal és az ötös csomagolású, frottír házipapuccsal is győzedelmeskedtek a lakberendezési ízlésünk felett.
