A fairfaxi George Mason Egyetem kutatói az amerikai röntgencsillagászati műhold, a Chandra és az infravörös Spitzer űrtávcső adatait vizsgálták, ahogy elemezték a Sloan Digitális Égboltfelmérési Program (Sloan Digital Sky Survey/SDSS) és az Új-Mexikóban felépített, rádiósugárzást mérő nagy rádióteleszkóp-rendszer (Very Large Array) adatait - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon. 

A fekete lyuk az NGC 4178 katalógusjelű spirálgalaxis központjában helyezkedik el. A csillagváros 55 millió fényévnyire található a Földtől, és rendhagyó a szerkezete, mivel nem rendelkezik a spirálgalaxisokra jellemző fényes dudorral központi tartományban, amelyben a csillagok "tömörülnek". A röntgenforrás tulajdonságai, beleértve fényességét és spektrumát, arra utalnak, hogy az NGC 4178 katalógusjelű galaxis középpontját uraló fekete lyuk szélsebesen szippantja be a környezetében lévő anyagot.

A fekete lyukak tömege, valamint az általuk kibocsátott röntgen- és rádiósugárzás mennyisége közötti ismert összefüggések alapján a tudósok úgy vélik, hogy az NGC 4178 csillagváros szívében lévő képződmény tömege mindössze kétszázezerszer múlja felül a Napét. Az "átlagos" szupermasszív fekete lyukak tömege sok milliószor vagy több milliárdszor szárnyalják túl a Napot.

A házigazda galaxis nem olyan típusú, amelynek esetében feltételeznék, hogy egy fekete lyuknak adhat otthont. Ebből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a fekete lyuk származása, bár "rokonságban" áll szupermasszív társaival, valamiképp különbözik "unokatestvéreitől".

A Digitális Égboltfelmérési Programot az új-mexikói Apache Point Obszervatórium külön erre a célra épített, 2,5 méteres átmérőjű, nagy látószögű tükrös távcsövével hajtják végre. A felmérést öt színben, a látható fény tartományában és a közeli infravörösben végzik. A 2000-ben kezdődött projekt célja az égbolt negyedének lefényképezése a külön erre a célra tervezett 120 megapixeles CCD-érzékelővel.