A Yale Egyetem kutatói a Galápagos-szigetek legnagyobbikára, az Izabella-szigetre utaztak, amelynek északi csücskében több mint 1600 óriásteknőstől gyűjtöttek be DNS-mintát. A genetikai minták elemzése azt mutatta, hogy a teknősök közül 17-nek az apja abba az alfajba, a Pinta-szigeti teknősök (Chelonoidis abingdoni) alfajába tartozott, mint Magányos George.

A Biological Conservation című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerzői kiemelik, hogy a 17 kevert fajú, hibrid egyed közül öt még csak serdülőkorú, ami azt sugallja, hogy fajtiszta C. abingdoni teknősök is élhetnek még a sziget eldugott részein.

"Célunk, hogy tavasszal visszatérjünk megkeresni e faj túlélő példányait, és hibrideket is gyűjtsünk. Azt reméljük, hogy szelektív tenyésztési programmal visszavezethetjük ezeket a teknősfajokat származási helyükre" - magyarázta Gisella Caccone ökológus, a kutatók egyike.

Továbbra is kérdés azonban, hogy a C. abingdoni alfaj hogyan került az Isabella-szigetre, hiszen Magányos George alfaja a Pinta-szigeten honos, amely 60 kilométerrel távolabb van. Ezek az óriásteknősök mintegy négyszáz kilogramm súlyúak, hosszuk 1,8 méter körül van, és a kutatók kételkednek abban, hogy az óceáni áramlatok szállíthatták volna őket a szigetek között. Arra gyanakszanak, hogy a 19. században hajósok tehették meg ezt.

A galápagosi óriásteknősök is azon fajok között voltak, amelyeknek tanulmányozása segítette Charles Darwint, hogy evolúciós elméletét megalkossa a 19. században. Szakértők szerint a szigetvilágban egykor akár 300 ezer óriásteknős is élhetett, a 18. és 19. században azonban számuk jelentősen lecsökkent, mert az arra járó tengerészek friss élelemnek szánva hajóik fedélzetére hurcolták az állatokat. Ma tíz különböző faj mintegy 30-40 ezer teknős példánya él becslések szerint a Galápagos-szigeteken.

Az Ecuador és a Galápagos-szigetek szimbólumává vált Magányos George, amelyet 1972-ben fedeztek fel a Pinta-szigeten, körülbelül 100 éves lehetett halálakor.