Renzo Rosso ötmillió eurót, vagyis körülbelül másfél milliárd forintot ad a hídfelújításhoz. Cserébe a Diesel lehetőséget kap, hogy a Szent Márk téren egy, a Dózse-palotában pedig két nagy rendezvényt tartson. A híd restaurálása várhatóan három évig tart.

A Rialto híd Velence egyik leghíresebb építménye. Helyén már a 13. században állt egy fahíd, amely többször elkorhadt és kigyulladt. A város vezetői az 1500-as évek elején elhatározták, hogy kőhidat építenek. A Canal Grande fölött ívelő hidat 1588 és 1591 között emeltette Paquale Cicogna dózse Antonio da Ponte irányítása alatt. A boltív alakú, egylyukú híd közepe csaknem harminc méter magas, így akadálytalanul át lehet hajózni alatta.

A híd állapota jelentősen leromlott az utóbbi években: az eső miatt többször levált a burkolat a legmagasabb pontjáról, így lyuk tátong az egyik oldalán. Két éve kidőlt a hidat szegélyező egyik kőoszlop, majd a mellvédből szakadt le egy darab, emellett további négy kőoszlop esett már ki.

A 16. századi kőhídon ráadásul gyakran látni patkányokat is, valószínűleg egész kolóniák telepedtek meg a korhadó cölöpök odúiban és egyéb apró zugokban. A helyzetet súlyosbítja, hogy a lépcsők is igencsak elkoptak, a szmog a márvány felépítményt marja, a Canal Grande vize pedig a pilléreket mossa alá.

Olaszországban egyre több magánvállalat segíti a restaurálásra szoruló építészeti kincsek megmentését: az ékszereiről és luxus kiegészítőiről ismert Bulgari például a velencei Dózse-palota arany lépcsőinek felújítását állta, a Louis Vuitton luxuskonszern pedig a Giardini della Biennale velencei pavilonjának felújítását fizette.