Az emberek évtizedek óta alkalmaznak mérgező, cukortartalmú csapdákat, hogy megszabaduljanak a csótányoktól. Egy Európában található csótánytörzs azonban megváltoztatta ízlelőreceptorait, hogy elkerülje a cukorcsapdákat.
Az 1980-as években egy floridai lakás tesztkonyhájában amerikai kutatók a csótányok ellen kifejlesztett mérget tesztelték, amikor felfigyeltek arra, hogy a szer ellenére a rovarok szaporodni kezdtek.
A kutatók az egyik elméletet a másik után dolgozták ki, hogy magyarázatot adjanak a jelenségre, míg végül rájöttek arra, hogy a kártevők felhagytak a korábban szívesen fogyasztott mérgezett kukoricaszirup fogyasztásával, ezért kezdtek gyorsan szaporodni.
A csótány egy rendkívül alkalmazkodó állat, nehéz vele felvenni a harcot – mondta Jules Silverman, az észak-karolinai egyetem rovarszakértője, aki felfedezte a csótányok glükóziszonyát a Floridában végzett teszt során.
Silverman és kutatócsoportja a Science című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban ad magyarázatot a mutáns csótánytörzsre. A megoldást azokban neuronokban kell keresni, amelyek a táplálék által kiváltott ingereket küldik az agynak.
Egy közönséges svábbogár esetében a glükóz pozitív ingert vált ki az idegsejtben, míg a mutáns rovar esetében a cukor pozitív és negatív idegi ingerületet is eredményez. A negatív inger elfojtja a pozitív ingert, így az agy azt az üzenetet kapja, hogy a cukor íze rossz. A tudósok apró elektródák segítségével mérték az állat ízlelő receptorainak aktivitását.
A kutatás során elsősorban a német és nem az amerikai óriás csótányt vizsgálták, de Dél-Kaliforniában, Cincinnatiban, Indianában, Dél-Koreában és Oroszországban is találtak olyan kisebb méretű svábbogarakat, amelyekre hasonló étkezési szokások jellemzőek. A tudósok most azt kutatják, hogy más csótányfajok is mutatnak-e hasonló glükózundort.
