A kréta földtani korszak tengereinek félelmetes külsejű csúcsragadozója három másik moszaszauruszfajhoz tartozó hüllőből falatozhatott – számolt be a LiveScience tudományos-ismeretterjesztő portál az Amerikai Földtani Társaság éves gyűlésén elhangzott bejelentésről.

A moszaszauruszok körülbelül 98 millió évvel ezelőtt a tengeri tápláléklánc csúcsát jelentették a kréta korszak végén, körülbelül 66 millió évvel ezelőtt történt kihalásukig. Akárcsak a mai cetek ősei, a moszaszauszok felmenői is a szárazföldön éltek, és hasonlítottak a mai varánuszokhoz – magyarázta Michael Polcyn, a texasi Déli Metodista Egyetem őslénytankutatója.

Amikor a ragadozó élt, a moszaszauruszok már hozzávetőleg tízmillió éve tengerlakók voltak, és teljesen alkalmazkodtak a vízi világhoz: farkuk lefelé fordult, hátukon taraj és farkuszony nőtt, és kilenc méternél is nagyobb, halszerű hüllőtestükkel az óceán olyan félelmetes ragadozói lehettek, mint ma a kardszárnyú delfinek – tette hozzá Polcyn.

A hüllő megkövesedett csontjait Dél-Angola atlanti partjainak homokkőszikláiba ágyazva fedezték fel. A kréta korszakban a területet a kontinens közelében tengervíz borította. Itt, Bentiaba város körzetében, egy terméketlen vidékén bukkantak rá 2006-ban a nagyon éhes moszaszaurusz (Prognathodon kianda) fosszíliáira, melyeket 2010-ig nem tudtak kiásni.

Ekkor fedezték fel, hogy a lelet a hüllő utolsó vacsorájáról is tanúskodik. Az elfogyasztott másik három moszaszauruszt a ragadozó gyomra egyértelműen megemésztette, fogaikról a gyomorsav lemarta a zománcot. Az egyik áldozat kicsi volt, azt egészben felfalta, a másik kettő azonban nem teljes példány, erről főként a koponyák és a csigolyák árulkodnak, amelyek nem a "legtáplálóbb és legízletesebb" falatok a kutató szerint. Ez a bizonyíték arra utal, hogy a tengeráramlatok sodorta moszaszaurusz-tetemekből is falatozhatott az óriási hüllő.