Alig több mint egy évtizede igazi különlegességnek számított, ha feltűnt az aranysakál egy-egy példánya a megyében, mára azonban már Baranya lett az egykor veszélyeztetett faj délről északra tartó folyamatos terjeszkedésének egyik centruma – írja a bama.hu.

A kormányhivatal földművelésügyi igazgatóságán azt közölték, a vadászatra jogosultak becsült adatai alapján mintegy kétezer egyed él a megyében. Ez a magyarországi állomány egyharmada. Annak dacára is számuk további növekedésére számítanak, hogy a nádi farkasok egész évben vadászhatók, és ennek megfelelően gyakran kerülnek terítékre. Baranyában a hatvanhat vadászatra jogosult társaság évente mintegy ötszáz példányt ejt el.

Az aranysakálok térnyerését az is bizonyítja, hogy a ragadozók más vadállatokhoz hasonlóan már a városokban is felbukkannak, ahova a hulladékgyűjtő konténerek csábíthatják be őket. A rókával könnyen összetéveszthető állatokról elterjedt az is, hogy a háztáji állományban is kárt tesznek, ez azonban a szakemberek szerint nem valószínű, mivel a sakálok roppant óvatosak, s messze elkerülik az embereket.

A legelők, parlag területek, bozótosok, nádasok jellemezte területeken lakó nádi farkasok jellemzően rágcsálókon, egereken, pockokon, kisebb madarakon, puhatestűeken élnek, de a gyümölcsöt sem vetik meg. Sőt, a vadakat sem. Magányosan is, de akár falkában is vadászhatnak. Legfeljebb birka vagy kecske nagyságú állatokat ejtenek el, nagyvadaink közül az őz, vaddisznó és ritkán a gímszarvas fiatal vagy sérült egyedei lehet a prédájuk.