Aki még nem értesült róla, hogy megint betelepült a Főzdefeszt a Palotanegyed szívébe, az ne aggódjon, még időben van: a második felvonás egészen vasárnapig várja a habzó malátanedvek híveit.

Úgy látszik, a legszembetűnőbb tavalyi gyerekbetegségeket - sorbanállás és hamar elfogyó sörtípusok - idén sikerült kinőni (a nyitónap estéjén legalábbis ez volt a helyzet), úgyhogy már csak annyi a dolgunk, hogy eleget tegyünk a címben foglaltaknak, és eláruljuk, elsőre melyik négy sörfajta győzött meg minket, és miért.

Keserű Méz (Fóti Sörfőzde): tényleg megkapjuk azt, ami a nevében van, a logója akár az akácia virága is lehetne, lassan-édeskésen kezdődik a slukk, a végén pedig szépen rátelepszik a keserűség. Azért persze a maga 6,5 százalékos alkoholtartalmával nem a könnyű sörök közül való.

Red Devil (Szögedi): férfias, érdes, pokoli metálsör. Pár korsó után bárkinek az öklére rágyógyul a villázás.

Korty (Serforrás): a tokaji aszú és hernádvölgyi maláta házasításából született sörrel akár kezdhetjük is a főzdefesztezést, mert az a fajta, amit lehet nyelni rendesen és bőségesen. Citrusosan savas, nagyobb slukkok esetén már-már fröccsös flashbackek is beugranak. Hardcore sörözőknek nem ajánljuk, ők hiányolnák belőle a dögöt.

Sörapu Narancsos-mézes Gyömbérsöre (Fóti Sörfőzde): olyan íze van, mint az egyik kóstolófalatkának, amit egy másik helyen kaptunk libamájas-pármaisonkás-gyömbéres barnakenyér formájában. Ezt persze a lehető legjobb értelemben mondjuk, a lényeg, hogy szinte már pikáns, frissítő hatású félbarnáról beszélünk.

Ez volt a mi szűkös ajánlatunk, a helyszínen akad még választék, válogatni pedig érdemes.