Kozmann György és Kiss Tamás © MTI - Koszticsák Szilárd

Magyar szemszögből a 2008-as sportév legszebb pillanata a pekingi olimpia 1000 méteres kenu kettes döntőjéhez köthető. Kolonics György váratlan és tragikus halála után Kozmann György, aki évekig barátja és csapattársa volt a sportolónak, csak nehezen szánta rá magát az olimpiai indulásra. Kiss Tamás ugrott be mellé a kenuba; mint korábban elmondták, nem annyira szakmai, mint személyi okok döntöttek Kiss személyét illetően, mert Koló is kedvelte a fiatalembert. A sebtében összeült páros így Pekingben hajózott először együtt élesben, és meglepetésre döntőbe is jutottak. Hogy ott csodát lássanak a nézők. A Kozmann-Kiss kettős ugyanis, kihajtva magából mindent, a harmadik helyre hozta be a kenut, így bronzérmet, az olimpiai csapat egyik legszebb érmét szerezte a kínai fővárosban. Mint Kozmann György nyilatkozta később, úgy érezte, mintha kenu hármasban ültek volna és Koló végig ott lenne velük.

                                               A C-2 1000 MÉTERES OLIMPIAI DÖNTŐJE

Vajda Attila © MTI/EPA

2008. augusztus 22-én kissé csalódott volt a magyar szurkolók hangulata, hiszen az olimpia a vége felé közeledett, nekünk viszont még egyetlen aranyérmünk sem volt. Jött a kajak-kenu, amiben mindenki nagyon bízott, számolt pár arannyal. A kenu egyesek ezer méteres döntőjében Vajda Attila állt a rajthoz. Korábban edzője jókat nyilatkozott róla és több szakértő is éremesélyesnek nevezte. Vajda pedig bebizonyította, hogy igazuk volt. A magyar versenyző nem rajtolt jól, a fehérorosz Vagyim Menkov viszont igen, és gyorsan egy hajóhossznyi előnyt harcolt ki a többiekkel szemben. Vajda azonban felzárkózott, majd fantasztikus hajrával elsőként csapott célba a lapátjával, ezzel megszerezve az első magyar aranyérmet. „Gyuri behúzott a célba!” – mondta lihegve a finálé után a friss bajnok, nem feledve, hogy ez az olimpia a magyar kajak-kenu sport részéről Kolonics Györgyről szólt. Még akkor is – vagy talán éppen azért – mert ő már nem lehetett ott.

                                            A C-1 1000 MÉTERES OLIMPIAI DÖNTŐJE

Janics Natasa és Kovács Katalin © MTI - Földi Imre

2008. augusztus 23-a elé nagy reményekkel nézett a magyar sportszerető közönség. Az események sajnos nem a vártaknak megfelelően alakultak, hiszen a nagy favoritnak tartott klasszisunk, Kovács Katalin meglepetésre csak negyedik lett az kajak egyesek 500 méteres döntőjében. Ekkor már mindenki elkezdett izgulni azért, hogy mi lesz egy óra múlva a kajak kettesek fináléjában, Janics Natasával egy hajóban. Vajon Kovács addig ki tudja-e heverni a csalódást? A versenyző szerencsére most is bizonyította, mint már annyi éven keresztül, hogy igazi bajnok és profi. A számot magabiztosan kajakozva nyerte meg a duó, ezzel megszerezve a magyar olimpiai csapat második aranyérmét.


                                             A K-2 500 MÉTERES OLIMPIAI DÖNTŐJE

A magyar férfi vízilabda-válogatott © MTI/EPA

2008. augusztus 24-én a magyar olimpiai különítmény megszerezte harmadik aranyérmét. Férfi vízilabda-válogatottunk 14-10-re legyőzte az Egyesült Államok csapatát a pekingi olimpia fináléjában, így Kemény Dénes szövetségi kapitány irányítása alatt 2000 és 2004 után harmadszor is olimpiai dobogó legfelső fokára állhatott. Kásás Tamásék pekingi és főleg döntőbeli teljesítményéről az ellenfél is elismerően nyilatkozott, majd maga Kemény is úgy fogalmazott: „Háromszor szerencsével aranyat nyerni nem lehet, úgy hogy én köszönöm ezeket az élményeket a fiúknak.” Nyugodtan mondhatjuk, vízilabda-nagyhatalom vagyunk.


                                               A FÉRFI VÍZILABDA OLIMPIAI DÖNTŐ

Cseh László © MTI - Koszticsák Szilárd

Hogy ezüstérmeknek is örülhettünk Pekingben, az elsősorban Cseh Lászlónak volt köszönhető, aki, bizonyítva klasszisát, 400 méter vegyesen, 200 méter pillangón és 200 méter vegyesen is másodikként csapott célba. Egyrészt örülhetünk, mert Darnyi Tamás óta megint van egy világklasszis vegyesúszónk, másrészt ne feledjük, hogy az amerikai Michael Phelps – akinek a rossz pletykák szerint még delfin is volt az ősei között –  egyszerűen verhetetlen volt ezen az olimpián, és nyolc aranyérmet szerzett. Az úszás Pekingben csak róla szólt, állandóan ő volt a középpontban, a csöndes, szerény és szimpatikusan nyilatkozó Cseh pedig mindig ott volt a sarkában. A nagyszájú és többször is lekicsinylően nyilatkozó amerikai Ryan Lochte-t ráadásul kétszer is legyőzte, pedig sokan úgy gondolták, őt csak Phelps tudja megverni. Cseh bebizonyította, hogy nem.

                                A 200 M FÉRFI VEGYESúSZÁS OLIMPIAI DÖNTŐJE

A magyar jégkorong-válogatott © MTI

Az olimpia évében persze prioritást élveznek az olimpikonok, de ne feledjük, hogy áprilisban is történt valami olyasmi a magyar sportban, ami szenzációt keltett. Magyarország jégkorong-válogatottja 4-2-re legyőzte Ukrajna csapatát a Divízió 1-es világbajnokságon, így kiharcolta az A csoportban való indulás jogát. A magyar csapat Észtországot, Litvániát, Japánt, Horvátországot és Ukrajnát legyőzve érte el a fantasztikus eredményt, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy Palkovics Krisztiánt a vb legjobb csatárának választották. A jövő április svájci világbajnokságon Kanada, Szlovákia és Fehéroroszország lesznek Pat Cortina tanítványainak ellenfelei.

                                 A SZAPPORÓI CSODA. MAGYARORSZÁG - UKRAJNA 4-2

Knapek Edina (balra) © MTI - Földi Imre

A kudarcokat is kezdjük az olimpiánál, az év legfontosabb sporteseményénél. A magyar vívásban szinte már tradíció, hogy versenyzőink érmet, érmeket szereznek világversenyeken, azok közül is az első számún, az olimpián. Sokan így gondolták most is, nagy valószínűséggel maguk a vívók is, hiszen egész évi teljesítményük feljogosította őket erre. Aztán jött a csalódás. Nem jött ki a lépés, sportolóink gyakran indiszponáltan vívtak, látványosan egymásnak estek a sportág berkein belül sportolók és szakvezetők. Nem kell szépíteni, Peking egyik legnagyobb csalódása a vívósport leszereplése volt, viszont a felszínre kerültek végre azok a hangok is, melyek rávilágítottak arra, hogy a sportág miben szenved. Vívóink nem lettek rosszabbak, most is a világelithez tartoznak, de az ezernyi problémával küzdő magyar vívósportban éppen Pekingre esett a robbanás ideje. Egyedül Mincza-Nébald Ildikó jól megérdemelt bronzérmének örülhettünk, hiszen hovatovább úgy tűnt, a magyar vívók közül ő volt a legösszeszedettebb és a legmagabiztosabb.

                                                MINCZA-NÉBALD ILDIKÓ BRONZÉRME

Balogh Gábor a levegőben © MTI

A pekingi kudarcok sajnos nem értek véget a vívóteremben, a magyar öttusa is leszerepelt. Nem szívesen mond az ember rosszat olyan sportolókra, akik már sokszor képviselték hazánkat világversenyen, nagyszerű eredményeket értek el, sokszor a legfényesebben csillogó érmet hozták haza. Mindannyian kiemelkedő sportemberek, a világ legjobbjai között vannak most is. Pekingben mégsem tudtak elég összeszedetten versenyezni. A férfiaknál Horváth Viktor 19., míg Balogh Gábor 26. helyen végzett, pedig mindkettejük nagyobb –  esetleg érmes –  reményekkel érkezett Kínába. A rossz kezdés után bíztunk a lovakban, ám sportolóink többször is lepottyantak róluk, ezzel megpecsételve az olimpiai szereplést. Az athéni olimpiai bajnok, Vörös Zsuzsanna szintén a csalódást keltő huszadik helyen végzett a nők mezőnyében, igaz, korábban megsérült, amikor lova ledobta. Bár nem menti fel a sportolókat, a magyar öttusa körülményei és edzéslehetőségei az utóbbi húsz évben szinte semmit sem változtak, és az az el nem múló vita sem tesz jót a sportágnak, hogy kivegyék-e az olimpiai programból vagy sem. Ha így tesznek, azzal gyakorlatilag megfojtják az öttusát.

Szávay Ágnes © AP

Szávay Ágnes 2008-as évére remekül ráillik a közhely: a világelitbe bekerülni nehéz, ott maradni viszont még nehezebb. Bár a sportoló idei éve mindenképpen csalódást keltő lehet a tavalyihoz képest, nem szabad elfelejtenünk, hogy Szávaynak ez volt az első komoly profi éve, amiért sok mindent feláldozott és ami nagyon sok változást hozott az életében. Egészen más életmóddal kellett megbirkóznia. Éppen ezért menedzsmentje nem is tűzött ki túl nagy célokat a 2008-as évre, hiszen mindenki tudta, ez az esztendő nem lesz sétagalopp. Ráadásul a teniszvilág is másképp kezelte már a magyar teniszezőt, rengeteg kötelezettséggel járt a világelitbe tartozás, az ellenfelek pedig másképp álltak hozzá idén, mint tavaly. Akkor sok esetben ő számított esélytelenebbnek, míg idén meg kellett küzdenie az esélyesebbekre nehezedő teherrel. Aggodalomra azonban nincsen ok. A jelek szerint Szávay megbirkózott a változással és az őt ért támadásokkal, amire nyilván számított is. Jövőre komoly tapasztalattal a háta mögött nézhet szembe a 2009-es WTA-szezonnal, amely ráadásul könnyebb is lesz, kevesebb, néha feleslegesnek tűnő kötelezettséggel jár majd.

Torghelle Sándor © AP

A felsorolás persze nem teljes, számtalan dolgot megemlíthetnénk még. Női kézilabda-válogatottunk remekelt a pekingi olimpián, majd a macedóniai Európa-bajnokságon halványabb teljesítményt nyújtott. Férfi kézilabda-válogatottunk kint van a januári világbajnokságon. Erwin Koeman vezetésével a magyar férfi labdarúgó-válogatott eredményes évet zárt. A holland szakember szimpatikus és ütőképes csapatot hozott össze, amely derekasan helytállt az eddigi világbajnoki selejtezőkön, a FIFA-világranglistán pedig kilenc helyet javítva a 47. helyre tornázta fel magát. Mindezt úgy érdemes nézni, hogy az utóbbi években itthon nem voltunk elkényeztetve a minőségi futballt illetően. A magyar női kosárlabda-válogatott kijutott a 2009-es Európa-bajnokságra, a férfiak ugyanakkor utolsóként végeztek a selejtezőcsoportban, így jövőre az A-divízióból való kiesés elkerüléséért játszanak majd.